Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

1980. májuí'TÍO. í* 'pWötl ÜNNEPI KÖNYVHÉT 1980 Költők József Attiláról ÚTTÖRŐÉLET Másfélszáz költőnek csaknem kétszáz verse olvasható an­nak a nagyformátumú kötetnek a lapjain, amely a Megtartó varázslat címet viseli. Régebbi és mai lírikusok különböző esztétikai szintű és eltérő formában vallanak a nagy költő- előddel kapcsolatos élményeikről. A Szakolczay Lajos által szer­kesztett antológia egy Garai Gá- bor-verstől kölcsönözte a címét. Ezt az olvasó már első látásra nagyon kifejezőnek és jelképes­nek találja. Hiszen aki a vaskos könyv lapjain fokozatosan végig­halad, az egyre inkább érzi: a világirodalomban is páratlanul egyedülálló, immár klasszikus magyar proletár költő egész életé­vel és munkásságával példát, mintát adott sokaknak. A későbbi korok alkotóinak, , akik fájdal­mukban és örömükben éppen úgy ismerősként hozzá menekül­nek, mint akkor, amikor valami­féle. társadalmi-politikai és egyéb küzdelmekben tőle jogosan és érthetően segítséget várnak. A kötet szerkesztője, a versek válogatója minden szempontból körültekintő, alapos munkát vég­zett. A költemények tematikus csoportosításbán tárják az olva­sók elé az 1924 óta napjainkig megszületett olyan verseket, me­lyek a lírikusok a nagy előd életét, sorsát, alkotói törekvéseit kutatják, magyarázzák. Különö­sen sok mű foglalkozik József Attila tragikus körülmények kö­zött bekövetkezett halálával. Ki­derül így utólag, hogy az akkor élő lírikusok többségét mélyen megrendítette az 1937-ben be­következett öngyilkosság szomorú és félelmetes eseménye. Sokan a vele eltöltött napok, órák emlé­keit igyekeznek feleleveníteni, több-kevesebb sikerrel. Mert ter­mészetesen nem valamennyi Jó­zsef Attilát idéző lírai alkotás nevezhető remekműnek. Ám eb­ben az esetben nem is annyira a mű esztétikai értéke, rangja a fontos, sokkal inkább az, hogy aki a verset írta, milyen hőfokon kö­tődik a nagy elődhöz. Mennyire képes annak szellemét továbbíta­ni, magyarázni az utókor, a mai és a későbbi olvasóid előtt. So­kan tartják — vagy tartották — példaképüknek József Attilát. Olyan világirodalmi rangú líri­kusnak, aki segítséget támaszt, fogódzkodót nyújt az utódoknak. Akinek egykori, soha el nem fe­ledhető harcossága biztatásul és erőt adóan fénylik. Mások versei­ből egészen részletesen az derül ki, hogy miként, hogyan hat ma József Attila, és mit jelent az egyes költők életművének alakí­tásában. Egyáltalán nem meglepd a fi­gyelmes olvasó számára, hogy a költő haláfa oly sokakat versírás­ra késztetett. Mint ahogy az is természetesnek tűnik, hogy a híres Mama és az Anyám című vers milyen széles körben hatott költőinknél. Ugyanakkor sok egyéb József Attila-költemény is írásra ihlette lírikusainkat. Olyan­kor például, amikór azt igyekez­tek kifejezni átélt soraikban, hogy József Attila jelenti szá­mukra a jövőt, az ifjúságot, ő ad erőt a munkához, útmutatást, biztatást az alkotáshoz. Egyesek szerint ez a „lázadó Krisztus”, akinek „szikravető tüze" van. aki „az isten ostorának” számít sze­műkben, az „a Mindenség sum- más legénye” és „katonája a min- denségnek.” Gyönyörűséges és mélységesen megható, ahogyan az egyes köl­tők közvetlenül, nagyon emberi hangon szólnak az elődhöz, azok is. akik soha nem láthatták őt életében; csak elképzelik maguk elé a különös sorsú és mindvé­gig félelmetesen hadakozó, ifjú hévvel háborúskodó József Atti­lát. „Te szerencsétlen r Ezt mond­ja például Nagy László, akit mos­tanában egyre inkább vele ro- konítanak. És hozzáteszi, hogy „értünk éltél”. Más arra szólítja fel a költőt, hogy „Te add ne­kem a reményt”, és megint más azt jelenti ki a legegyszerűbb szavakkal, hogy „őrzöm a sor­sod”. A harmincas, majd a negyve- net-ötvenes években élt költők éppen úgy vallottak róla, az álta­luk szeretve tisztelt József Atti­láról — Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Kassák Lajos például — mint azok. akik a legutóbbi évtizedek­ben és ma is barátjuknak, har­costársuknak és mesterüknek ér­zik a lírikust. Közöttük, örö­münkre két Kecskeméten élő köl­tő is szerepel a rangos gyűjte­ményben. Buda Ferenc és Gál Farkas értően és avatottan idézi meg a költő szellemét. Aki te­hát rövid, de tartalmas életé­ben „napot festett a magyar ég­re”, azt jogosan illeti meg a ké­sői elismerésnek ez a valóságos gyüngykoszorúja. Az antológia József Attila születésének 75. év­fordulója alkalmával látott nap­világot, nagyszerűen gazdagítva az országszerte és a határainkon túl is lebonyolított sikeres ren­dezvénysorozatokat. Yarga Mihály ÍGY ÉLTÜNK 35 ÉVE — SZEMELVÉNYEK EGYKORŰ ÚJSÁGOKBÓL Iparcikkért Hírek Ortutay* Gyula, a rádió megbí­zott vezetőjének elnöklésével meg­alakult a Magyar Rádió Baráti Köre. A kör célja a magyar rá­dió fejlesztése és e célból gyűjtést ifog indítani az újjáépítendő nagy­adóra. (Bajai Hírlap, 1945. május 29.) Megalakult a bajai közalkalmazottak szervezete Az altisztek és az e csoportba tartozó alkalmazottak szükségét érejték annak, hogy ők se marad­janak el az alkotó munkában. Fo- ilyóí Ihó124-én, édtn 4 órakor1' törfot- ták meg alakuló gyűlésüket. ; (Bajai Hírlap, 1945. május 29.) „Dolgozzunk, hogy Kecske­mét földművelőinek mezőgazdasági szerszáma legyen” A Magyar Kommunista Párt országos pártértekezlete a kecs­keméti munkásság körében az újjáépítésben valóságos fogalom­má vált. Gyárak, vasút, posta egymással versenyeznek, hogy ki tesz többet, ki tud munkájával élelem jobban hozzájárulni az ország újjáépítéséhez. A Kecskeméti Gépgyárban járva örömmel álla­pítjuk meg, hogy a felszabadító Vifrös Hadseregnek sikerült a gyár berendezését megmenteni, s ma már a kezdet kezdetén is a mezőgazdaságnak gyártja a lét- fontosságú szerszámokat. (Kecskeméti Lapok, 1945. júni­us 3.) A kalocsai szakmaközi bizottság határozata Csak szervezett munkás dolgoz­hat Kalocsán. (Kalocsa és Járása, 1945. június B!)n fodeteav^ *«1^ iíjdlíihol Újjáépítés városunkban ... Utolsó utunk a városi köz­művek Széchenyi utcai hivatala volt. - Itt Pólyák Béla fogadott bennünket. Mi is dolgozunk — mondta — közel 200 km vezeté­ket javítottunk ki, nem számítva a melllék ágakat. Egymás után gyúlnak ki az égők a falvakban is. Egy-két falu kivételével a hozzánk tartozó községek mind­egyike már rendes villanyvilágí­tást kap. (L. S.) (Bajai Hírlap, 1945. május 31.) Kecskeméti gyufa ... Az üzemi bizottság elnöké­től, s a gyár igazgatójától kapott információk szerint a gyár rövi­desen a felszabadító Vörös Had­sereg szükségletén kívül megkez­di gyártását a nagyközönség szá­mára. ... Pedig alig elképzelhető — mondja informátorunk —, hogy november 15-től kezdve, amikor a munkásság saját öntevékenységé­vel hozzálátott a gyár rendbeho­zásához, milyen súlyos időket él­tünk át. Csak a Vörös Hadsereg parancsnoksága juttatta a mun­kásokat élelemhez. A város la­kosságának talán nincs tudomása róla, hogy miként vált zsiradék­ká, hússá cipőkrémmé az itt gyártott gyufa. A Közellátási Hi­vatal kpcsikqn .szállította, a Ti­szántúlra, aihol élelmiszerért ér­tékest tették.'oBoaoiioa (Kecskeméti Lapok, 1945. júni­us 7.) Mindennap 5 vagon A MÁV már előállította az első gyümölcsszállító vagonokat. A MÁV igazgatósága mindennap öt gyűjtőkocsit csatol az éjszakai vonathoz abból a célból, hogy fel- szállí-tsa a budapesti 'kormánybiz­tosság címére feladott gyümölcs- szállítmányokat. (Kecskeméti Lapok, 1945. júni­us 7.) Az egész országban megindul a levélforgalom A postavezérigazgatóság közli, hogy a levélpostai küldemények forgalmát a nyugati országrészek­be a járati összeköttetések hely­reállítása következtében az egész ország területére kiterjeszti. (Bajai Hírlap, 1945. június 5.) Előzetes bejelentés alapján szabad a rádió használata A bajai postahivatal közli, hogy mindazok, akiknek rádiókészülé­kük van, kötelesek azt a postahi­vatalnak nyolc napon belül beje­lenteni és engedélyt kérni. (Bajai Hírlap, 1945. június 5.) A^pártok- és a szabad j szakszervezetek közös népgyűlése Bácsalmáson ... A községháza udvarán mint­egy 300 ember hallgatta meg az előadókat. Krec&marik József a szakszervezetek fontosságáról be­szélt, Csanyik József a bajai párt- szervezet küldötte az újjáépítés problémáival kapcsolatban a pár­tok és a szakszervezetek összefo­gásáról beszélt. (Bajai Hírlap, 1945. június 5.) Összeállította: Heltai Nándor fSárám/ 'Da Másfél szoba llÉszkomfort (39.) De nem jött az álom, csupán a hasogató fejfájás. Még arra sem volt erőm, hogy föltápászkodjam és csillapító keressek — moccanat­lanul tűrtem az őrjítő fájdalom agyamat tipró tombolását. Később egy cseppet enyhült a kín, s ak­kor valami tompa, ájulásszerű semmibe hulltam, amely már-már az önkívülettel volt határos. S így hallottam, a fájdalom és az apátia furcsa hangszigetelő függönyén keresztül, hogy odaát, a másik szo­bában, Miklós csomagol. A szek­rényajtó csapódott, többször is —r nyilván a ruháit vette ki —, fió­kok surlódtak, ahogy ki-be húz- gálta őket, s szedegette az ingeit át, a táskáiba. Uramisten — hasított belém a kín, s ettől most magamhoz tér­tem: — Az uram csomagol! Szedi a holmiját, hogy elhagyjon ... El­hagyjon egy nálam fiatalabb nős­tényért! Egy szukáért! Mint egy rossz kankutya! Csakhogy ilyesmi nincs — dö­römbölt bennem valami vad, gyű­lölködő düh —, ilyesmi nincs, csak a kutyáknál! Hogy képzeli ez a vacak kis tyúk: kinyújtja a kezét, és elveszi tőlem, ami az enyém? Hiszen ez rosszabb a lopásnál! Ez már rablás, fosztogatás, erőszak! Miklós az enyém! Hozzám tarto­zik! Megszenvedtem érte! Hát nincs törvény az ilyenek ellen?! Ha a karórámat ellopja, egy-két évet kap... Ha a férjemet: kap érte egy lakást?! Mindenre van törvény, csak erre nincs? Hát mi­vel foglalkoznak a képviselők a Parlamentben?! De szegény anyám, lám, meg­mondta! 0 bizony meg! Fiam, minden házasság lutri —, de ez az­tán igazán az! Ha egy férfi negy­venig senkihez sem kötődött, az képtelen igazából kötődni! Ügy élj vele, hogy mindig légy ’ készen a magányra — ez a típusú férfi előbb-utóbb mindent megun! Hát tessék... Hogy nevettem akkor szegénykémen! Odaát lassan csönd lett. Beval­lom, füleltem. És hirtelen mintha a telefon tárcsájának halk kere- pelését hallottam volna. Telefo­noz? Vajon hová? 5 már hallot­tam is, ahogy a lakásunk címét mondja, jó hangosan, szinte tagol­va. Aha, taxit hozat! Ettől most újból fejembe hasított az émelyítő fájdalom, s gyomromba mart a görcs: Miklós elmegy! És én egyedül maradok! Föltápászkodtam és iszonyú erő­vel rákényszeritettem magam, hogy az ablakhoz*vánszorogjak. A függönyt óvatosan elhúztam és ki­lestem. Darab ideig semmi. Néma­ság odaát, csönd az utcán. Aztán közeledő autómotor zaja zümmög, s néhány pillanat múlva megállt kapunk előtt a rendelt taxi. Egész testem megfeszült a vára­kozás gyötrelmében: vajon be­jön-e? Elköszön-e? Úristenem, kö­nyörögtem, csak azt ne! Ahhoz most nem, egyszerűen nem volna erőm; már eddig is többet visel­tem el, mint amennyit egy bivaly kibír!... Még a lélegzetem is visz- szafogtam, úgy hallgatóztam, nem közelednek-e a lépései. De nem, a csukott ajtó mellett hálaistennek csend volt; dongó lépései a szoba túlsó végéből, majd az előszobából hallatszottak. Még az utazótáskák tompa neszezését is hallottam, ahogy keze ügyébe igazította őket, aztán hallottam, amint nehéz lép­tekkel végigdönög a szobán, az előszobán — és már dörrent is, a világvége iszonyú robajával, a be­csapott előszobaajtó. Elment, és még csak be sem jött elbúcsúzni! Te aljas, te utolsó! Megint félrehajtottam a füg­gönyt. Ott ment a drágalátos, a két dugig tömött, vállszakasztó táská­val. A sofőr kiszállt, kinyitotta a csomagtartót, betették a táskákat. Aztán Miklós is beszállt, s már csak az ülésről vetett ide egy futó pillantást.' Ez járt nekem a tíz esztendő­mért! Ó, ó, te nyomorult! Sosem fogom megtudni, hogyan szédelegtem vissza a heverőhöz. Ahogy végigzuhantam rajta, ha­lántékom fölött úgy vájt megint belém a fájás, mintha golyót rö­pítettek volna a fejembe. Fölkel­tem, mert ezt már lehetetlen volt elviselni, vízért támolyogtam ki a konyhába, bevettem egy antineu- ralgikát meg egy demálgont, ful­dokló öklendezések közt lenyeltem őket, egy konyharuhára vizet csor­gattam, a homlokomhoz nyomtam, aztán visszabotorkáltam és zokog­va ráhulltam az ágyra. Egy óra telt el, kettő, három — ezt sem.fogom soha megtudni! De odakint egészen besötétedett, ami­kor bódult, elgyötört félálmomból hirtelen harsány csengetés riasz­tott fel. Ki lehet az? Ilyenkor?! Villanyt gyújtottam, fölkeltem és kimentem ajtót nyitni. Nem! Nem lehet igaz! — ez új- jongott, ez dörömbölt bennem. Miklós állt az ajtó előtt, mellette a két táska. Alig ismertem rá; dél­után óta éveket öregedett. Arcán halálos fásultság, szeme beesett, elkinzott. Nem szólt, csak nézett, nézett; halott szeméből könny szi­várgott „Itt vagyok — mondta halkan. — Beengedsz?” Nem, nem volt most erőm szól­ni; honnét lett volna? Némán ki­tártam előtte az ajtót Belépett, a két táskát ólmos mozdulattal át­emelte a küszöb fölött, s mindjárt ejtette is vissza a földre. Aztán vad, kétségbeesett szorítással át­ölelt, mint a vízbefúló az életmen­tőjét. „Nem tudom... — zihálta, s hallani lehetett, ahogy nyeli a könnyeit —, hiába: nem tudom megtenni!” Most oldódott csak bennem^ a görcs; magamhoz húztam, öleltem, csókoltam, simogattam. „Te drága! — S bár tudtam, hogy nevetnem kellene most, tán­colni, énekelni inkább, mégis me­gint zokogni kezdtem. — De tud­tam én, éreztem én ezt!...” Most ő simogatott, aztán el­mondhatatlanul gyöngéden átölelt, betámogatott a szobámba, leülte­tett a kerevetre, majd maga is szorosan mellém húzódott, vállam a két karja közt: „Nem! — mondta szívszaggató sóhajjal —, nem voltam képes rá! — Vadul magához szorított, és olyan pillantással nézett rám, hogy minden átforrósult. — Nem tudok nélküled élni! Érted?!” (Folytatjuk) A gyermekönkormányzat jegyében 0 Sok ezer kisdobost és úttörőt avattak az elmúlt vasárnapon szerte a megyében. Képünkön: a kecskeméti Vágó Béla úttörőcsapat 1/b osztáyos kisdobosjelöltjei láthatók. Nagy kitüntetés érte az elmúlt vasárnap a kalocsai Vén József Általános Iskola úttörőcsapatát: elnyerték az MSZMP megyei bi­zottságának vándorzászlaját.' Az ünnepségre félezer kisdobos és úttörő emlékszik büszkén vezetői­vel együtt. A tizenkilenc évvel ezelőtt alapított vándorzászlót el­nyerni — tudják ezt valameny- nyien — nagy kitüntetés, sok és jó munkával, tanulással tudták kiérdemelni. Az ünnepség után a hétköznapok munkájáról, a kü­lönféle akciókról beszélgetünk a csapat vezetőjével, Bencze Ká- rólynéval. — Tizenöt esztendeje már an­nak, hogy elhatároztuk, a mozga­lom kínálta minden lehetőséget kihasználunk, hogy jobban, össze­hangolta bban végezzük munkán­kat, hogy érdeklődő, közösségi embereket neveljünk iskolánk- fa­lai között — mondja Benczéné. — Az elhatározást valamennyi peda­gógus felkarolta! A hetvenes évek elején újultunk meg annyiban, hogy a gyermekönkormányzatok szerepét fokoztuk, mert úgy lát­tuk, úttörőink nagyon pontosan értik, érzik munkájuk jelentősé­gét Ítéleteikben mind tárgyilago- sabbakká lettek, ránk, vezetőkre, csak az' irányítás hárult. s r — Milyen keretek között mű­ködik az önkormányzat? — A csapatnak hat munkabi­zottsága van, élén a szaktanács- adóval, aki többnyire egyben a rajvezető. A tanulmányi, az in­formáció, a kulturális, a társadal­mi, a sport-, és az ellenőrző mun­kabizottságban minden rajból egy-egy képviselő van. Természe­tesen ők valamennyien tagjai az úttörőtanácsnak is. — Miből áll munkájuk? — Augusztus utolsó napjaiban tartják első ülésüket, és tervet készítenek a következő mozgalmi évre, hónapokra bontva. A jóvá­hagyott terv végrehajtásáról ma­guk gondoskodnak. Az idén már a terv nem egy mozgalmi évre készült, hanem körvonalazták á további évekre szóló elképzelése­ket. A tervezésbe belekapcsolód­nak a kisdobosok is, hiszen né­hány esztendő múlva ők veszik át a stafétabotot. Amikor 1978-ban kiérdemeltük a városi úttörőelnökség dicsérő oklevelét, az úttörőtanács tagjai javasolták egy közös nagy akció megindítását. Mivel az elért ered­ményeket nem számokkal, hanem csillagokkal értékeltük, Csillag­akció néven tartjuk számon ezt a kezdeményezést. Tulajdonkép­pen minden megmozdulást csil­laggal jutalmazunk, a magatartást, tanulmányi eredményt, a nemes tetteket, a közösségi munkát. A legtöbb csillagot nyert raj kirán­dulni mehet, jutalomképpen. Az idén a 7. b-s raj Szegedre, a 6. b-s, 4. a-s raj Dunapatajra indul­hat! A csillagszerző akció kap­csán most azt a javaslatot kapta a csapatvezetőség, hogy a követ­kező mozgalmi évben a vétsége­ket, hibákat, mulasztásokat csil­lagvesztéssel büntessük. Ez most javaslat, majd döntenek, hogy va­lóban szükségesnek érzik-e a fe­gyelmezésnek ezt a módját. — A csapatnak ezüstérmet nyert tánccsoportja van, és citerazene- karát is az elsők között emlegetik a megyében. Kérem, mondjon er­ről is valamit.. Igen, erre mi is büszkék va­gyunk! Tánccsoportunknak lassan összeáll önálló, hat-nyolc műsor­száma. Ötvennyolcán vannak, nagy örömüket lelik a néptánc­ban. Citerazenekarunk mellé most már felsorakoznak a fúvósok is, az avatási ünnepélyen szerepeltek első alkalommal Van képzőmű­vész és van barkács szakkörünk. Az utóbbit azért emelném ki. mert az apró ajándéktárgyakon kívül nagyon sok szemléltetőesz­közt készítenek. — Nagyon tisztának, rendezett­nek láttam az iskolát és a kör­nyékét. Ebben a kisdobosok és úttörők munkája is benne van? — Természetesen! Ügyelünk a tisztaságra, a környék, az udvar . pedig gondosan felosztottf2-9;min- dfiO^rééz fis«:ta£áeáért egyjHM-wr lelős". Nagyszerű a kapcsolatunk a szülői munkaközösséggel! Egyetlen szóra jöttek az elmúlt esztendőben, festették végig az is­kola kerítését! De említhetném a játszóudvart is, amit együtt csi­náltunk, vagy az Üttörönap a családnál akciót, amikor a szülök a saját munkahelyüket mutatták be az őrsnek, rajnak. Olyan él­mény volt ez a gyerekeknek, mint egy kirándulás! — Patronállók? — A Kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat a főpatrö- nusunk, természetesen elsősorban a Vén József KISZ-szervezet tag­sága. A sok vetélkedő, közös esé- mény lébonyolítása mellett, ők korszerűsítették iskolánk világí­tását hatszáz munkaórával. En­nek nem csupán anyagi jelentő­sége van — erkölcsi sem kevés! — Már könnyen ki tudjuk mondani, hány nap még a vaká­cióig! Hova mennek táborozni? — Csapattáborunk a Szelidi-tó- nál lesz. Többen mehetnek jó munkájuk jutalmaiként Zánkára, Csillebércre, Balatonfenyvesre is. Gárdistáink is különféle szaktá­borokba indulnak. Búcsúzóul az ebédlőben se­rénykedő kisdobosokat nézzük meg. Ügyesen terítenek, naponta váltva egymást. Az egyik kisfiú­nak tesszük fel a kérdést: mi volt számodra a legemlékezete­sebb ebben az évben?... — Hát, az avatás, meg az ünnepély, ami­kor a zászlót kaptuk... — felel­te. Kiváló Úttörőcsapat Kecskeméten Aszfaltrajzversenyt rendeztek a kecskeméti hunyadivárosi iskolá­dban a gyermeknapon. Annyi ügyes ifjú képzőművész dolgo­zott, hogy valamennyien jutal­mát érdemeltek! Az ünnepélyes csapatgyűlésen ők is avattak kis­dobosokat, úttörőket, majd a me­gye úttörőelnöke, Kisné Csányi Anikó átadta a csapat vezetőjé­nek, Balogh Jolánnak a Kiváló Úttörőcsapat — kitüntetést Az ünnepséget a hagyományos tanár —diák kosárlabdamérkőzés fe­jezte be. A szoros küzdelem dön­tetlenül ért véget A kiváló úttörők és az úttörő­tanács tagjai a Duna-kanyarba, az énekkar tagjai Pécsre kirán­dultak. S. K. Befőzéshez szezonüveg, kis és nagy méretű virágcserép bő választékával várja vevőit a árusítóhelye Kiskunfélegyháza. Bajcsy-Zs. n. 17. *3 «3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom