Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-24 / 120. szám
1980. május 24. • PETŐFI NÉPE • 3 BALESETVESZÉLY! Átadás előtt a Petőfi-híd Gyermekek a közutakon 9 Az anya gyermekével szabálytalanul rohan a buszhoz. A közúti baleseti statisztikájában jelentős növekedést mutat a gyermekbadesetek aránya. Az év első három hónapjában 17 gyermek sérült meg, hatan súlyosan, tizenegyen könnyebben. Az adatok ‘szerint, hét gyermek maga volt a baleset okozója, közülük hatan figyelmetlenül, körültekintés nélkül léptek a járművek elé, egy gyermek pedig szabálytalanul kanyarodott kerékpárjával. Tíz gyermek részese volt egy-egy közúti balesetnek, s mint utasok szenvedtek sérülést. Az életkori megoszlás szerint 5 éves korig nyolc, 14 éves korig kilenc gyermek volt baleset áldozata. Sajnos, az év első negyede óta iá szinte minden napra jutott egy- egy gyermekbaleset. Utalni szeretnénk itt a keceli életveszélyes, a dunapataji, az újabb keceli és bajai, a bugaci súlyos gyermeksérülésekre. Nem kell statisztikai felmérés ahhoz, hogy megállapítható legyen, milyen tényezők játszanak szerepet a gyermekbalesetek bekövetkezésekor. Ezek közül a leginkább jellemzőket szeretnénk a szülők, a nevelők, és a közlekedők figyelmébe ajánlani, felelősségérzetüket felébreszteni. A gyermek életeleme a játék, s amikor belemerül, megszűnik számára a külső világ. A játékba feledkezett gyermek nem érzi, nem észleli a külső világ, a közlekedés veszélyeit, s ezért kiszalad az útestre guruló labda után, fogócskázva átfut az úttesten, kifut a kapualjból, nem néz széjjel nagyobbacska létére, ha leszáll az autóbuszról. Ezek mind olyan baleseti források, amelyek szülői felügyelettel, bezárt kapuval, iskolai, vagy családi KRESZ- oktatással bizonyos fokig megelőzhetők. Ennél vannak sajnos, súlyosabb baleseti veszélyek is. Gondoljunk csak arra, hogy az iskolából hazatérő gyermek — végre kiszabadulva a zártságból — átbújik a védőkorlát alatt, nekivág az úttestnek, vagy éppen kerékpárral barátját szállítja a személy- és tehergépkocsik között. Előfordul, hogy a gyermek a forgalomirányító fényjelző piros színére fut át az úttesten, s láttunk már anyukát, aki féktávolságon belül lévő gépkocsi előtt tolta át a gyermekkocsit a forgalmas úttesten. Idézhetnénk tovább a szülői felelőtlenségből: a traccsoló mamákról, akik elengedik a gyermekük kezét, s akik a járda' mellett játszanak, ide-oda szaladgálnak. Olyan nagymamákról, akik az autóbuszállomáson az úttesten egyik autóbusztól a másikhoz szaladgálnak, olykor két unokát vonszolva magukkal. Magán-gépkocsivezetőkről, akik hatévesnél fiatalabb gyermeküket az első ülésre ültetik. A járművezetőkről sem szabad elfeledkezni. Olyanokról, akik a járdán közlekedő gyermekeket ütik el segédmotoros kerékpárral, s azokról sem, akik iskoláknál, óvodáknál nem csökkentik jármüvük sebességét, nem számítanak a gyermekek- áthaladására. Hányszor, de hányszor írtuk le, • Nem akadály a lánckorlát, keresztül a forgalmas úttesten. mondtuk ki, hogy legféltettebb kincsünk a gyermek, ők a jövő hordozói. Vigyázni rájuk, óvni őket elsősorban a szülők, a nevelők, de tágabb értelemben valamennyiünk feladata. Nem kell feltétlenül szülőnek, nevelőnek lenni ahhoz, hogy az utcán figyelmeztessük a gyermeket, megóvjuk a balesettől. A szülőnek azonban kötelessége vigyázni a gyermek testi épségére éppen úgy, mint a nevelőnek. Közeleg a nyári vakáció, a szünidő, ezért nekünk, felnőtteknek még fokozottabban kell ügyelnünk arra, hogy továhb ne szaporodjanak a közlekedési gyermekbalesetek. Gémes Gábor Az űrhajózás haszna \ Évezredeken át az ember a Föld felszínéről figyelte meg a t V.ilág.űr.bep, lejátszódó jelenségeket, és az így szerzett ismeretek .íijapjáh alakította ki elképzelését galaktikánkról, naprendszerünkről és Földünk helyéről, és szerepéről a naprendszeren belül. lí)57. október 4-én azonban györ kérésén változott a helyzet. Az ember alkotta első mesterséges hold Föld körüli pályára állt, és ezzel lehetőség nyílt arra, hogy az ember a világűrből folytassa a világűr kutatását és a Föld még részletesebb és pontosabb megismerését. Megkezdődött a világűr megismerésének új, nagyobb lehetőségeket biztosító korszaka, és ez csak fejlődött azzal, hogy az ember is kijutott a világűrbe, és személyesen bekapcsolódott a kutatásba A Föld országainak több mint 95 százaléka részt vesz az űrkutatásban, illetve részesül annak szolgáltatásaiból. Köztük van hazánk, a Magyar Népköztársaság is. Az űrkutatás kezdetén sokan voltak, ma azonban már egyre kevesebben vannak azok, akik kétségbe vonják az űrkutatás, illetve az abban való részvétel szükségességét. Ez érthető, hiszen Földünkön számtalan probléma vár megoldásra. Ugyanakkor ma már annyira hozzá tartoznak mindennapi életünkhöz azok az eredmények, amelyekét az űrkutatás, űrrepülés biztosít, hogy nélkülük nehéz lenne elképzelni mindennapi tevékenységünket. Hazánk lehetőségeinek megfelelően vállal 'részt a világűrkutatás problémáinak ' megoldásában. Több mint egy évtizede — a Szovjetunió javaslatára — megalakult az Interkozmosz együttműködés, amelyben 9 szocialista ország összehangolt tevékenysége nagyszerű eredményeket hozott. A szocialista országokban készült berendezések tucatjai emelkedtek magasba a Szovjetunió űrhajóin, űrállomásain és különböző műholdjain és bolygóközi kutatást végző űrszondáin. FELVETŐDHET a kérdés: mit adott hazánknak az űrkutatás, és mit adtak a magyar tudósok az űrkutatásnak? Hazánkban a korábbi évtizedekben különböző égitestek megfigyelésével, vizuális észlelések alapján elméleti interpretációs tevékenységekkel foglalkoztak. Az e téren szerzett tapasztalatok alapján kezdték 1957-től a műholdak megfigyelését, azok pályáinak alakulására vonatkozó számításokat végeztek, és azokat a geofizika és a geodézia területén hasznosították. A kísérletekbe való közvetlen bekapcsolódás az 1960-as évek második felétől jelentősen növelte lehetőségeinket. Az Interkozmosz szervezett kereteket biztosított a kutatómunkák összehangolására, biztosította, hogy a Szovjetunió gazdag tapasztalatait átvegyük, és kialakítsuk lehetőségeink keretei között, az űr viszony oknak megfelelő gyártástechnológiát. Egyik nagyon fontos hasznunk az űrkutatásból, hogy a magas követelmények szerint dolgozó kutatók szemlélete jelentős változáson ment keresztül. Azj űrkutatás eredményei egyre inkább átül tethetők a termelés különböző ágazataira, és így az általános technológiai színvonal emelését segítik elő. A technológiai színvonal emelkedése — jól tudjuk — korszerű termékeket — és ennek eredményeként — versenyképességet jelent a világipacon, ami végső soron népgazdasági terveink megvalósítását segíti. Ügy gondolom, részletesen nem kell ele-x mezni azokat az előnyöket, amelyeket az űrtávközlés biztosít számunkra. A televízió lehetőségei erősen korlátozottak voltak mindaddig, amíg a világűrben keringő híradástechnikai műholdak óriás mértékben ki hern szélesítették. Napjaink eseményei, történjenek akár tízezer km távolságban is, szinte azonnal megjelennek képernyőinken. Ezt is az űrkutatás eredményei tették lehetővé. Ma még szinte beláthatatlanok azok a lehetőségek, amelyeket a világméretű meteorológiai, vagy a navigációs rendszer kiépítése tartogat számunkra. Hatalmas lehetőségeket rejt magában az erőforrás-kutatás, vagyis a Föld távszondázása. Az emberiség energiaszükségletének jelentős hányadát az olaj és a gáz biztosítja. Ezek tartalékai nem kifogyhatatlanok. A' tartalékok pbntos ismerete, amit az űreszközök biztosítanak, lehetővé teszi, hogy idejében feltárják az új enrgia felhasználásának lehetőségeit. A világűr kutatása az erők és eszközök egyesítését, a tevékenységek összehangolását sürgeti. Az űrkutatás eredményei az egész emberiség boldogulását kell, hogy szolgálják. ÍGY JUTUNK EL a kérdés második feléhez. Mit adtunk mi magyarok az űrkutatásnak? Meg kell mondani, hogy szerepünk az űrkutatásban, ha nem is meghatározó, de jelentős. Űrkutatás a mi tevékenységünk nélkül is lenne, de néhány eredeti' ötlettel, jól szerkesztett és igényesen kivitelezett műszerünk pedig kivívta az űrnagyhatalmak szakembereinek elismerését. Mindez arra kötelez bennünket, hogy tovább szélesítsük az űrkutatásban való részvételünket* abból a'meggyőződésből kiindulva, hogy munkánkkal népünk a szocialista közösség és az egész haladó emberiség javát szolgáljuk.: Sz. J. Városképeink Mindenkinek van valamilyen városképe. Lehet, hogy többféle is. Mfera gondolunk, ha kisvárosról, és másra, ha egy metropoliszról esik szó. De mégis, minden esetben valami konkréthoz kapcsoljuk az általánost, Aki Kecskeméten nőtt föl, annak a megyeszékhely, a Sugovica-parton gye- rekeskedönek Baja jelenti A VAROST. Mégpedig a változatlanság és a változás valami furcsa kettősségében. Éppen ezért lehetséges az, hogy az egy városbelieknek is mást jelenthet egy-egy utca, tér, lakótelep. A 60 év körül járók az újat látják abban az alig két évtizedes — tehát városéletkori viszonylatban igencsak ifjoncnak mondható — házsorban, amelyről a tizenéves az állandóságot asszociálhatja. Hiszen amióta eszét tudja, az épület azon a helyen állott mint a véglegesség, a biztonság fix pontja. Egyszer azonban a városok is felcseperednek, sőt, mint azt a történelem bizonyítja, jó néhány egykor hatalmas, régi polisz példájával: megöregednek. De ne szaladjunk ennyire előre időben és térben;' maradjunk még itt, Kecskeméten. A városban szemlélődve — éppen a gyors ütemű fejlődés következményeként — gyakran találkozunk új, vagy éppen most formálódó, alakuló építménnyel, amely elkészülte után majd jól-rosszul beleilleszkedik a környezetébe. Ám az újjal szemben — lett légyen épületről, városrészről is szó — mindig egy kissé bizalmatlanok vagyunk. És kritikusak, így aztán rögtön a hibákat vesszük észre. Persze, ez nem is meglepő, mert a szép, az esztétikus, az odaillő azonnal megnyeri magának nemcsak a szakemberek, hanem az átlagos városlakók tetszését is. Általában, ha valamit egy értő építész tervez, akkor azzal nincs is hiba. A szakértelem első pillantásra látszik, a megvalósítást, az alaposságot, a jó érzéket, felkészültséget is tükrözi a mű. Lehet az a Tudomány és Technika Háza, a Kodály Intézet, a Kiskunsági Nemzeti Park központja, vagy akár a Buzogány utcában épült sorház, esetleg a Marx téri emeletesek. Nem lehet viszont dicsérni — elfogadni, megszokni is nehezen — azokat az épületeket, toldozgatásokat, alakításokat, amelyek sokszor már a „csináld magad" mozgalom helyett a „tervezd magad” akció jegyében készülnek— gondolván: a foci után az építészet— építés az* amihez mindenki ért. Ma már nem nagyon tűnik fel a Kodály téri kis zöldséges bolt. Pedig, bármennyire is tudva az, hogy szükség van rá, kirí a környezetéből, akárcsak a nagyállomás most épülő tömbje. A régi főépület és a kultúrotthon közötti új konstrukció furcsa, de semmiképp sem szép látványa fogadja a városba vonattál érkezőket. Az autóbusz-pályaudvar egykor érdekes megoldású váróterme sem a régi már. Lassan minden oldalról körbeépítik, s ez az utólagos toldozgatás nem valószínű, hogy szerepelne az eredeti terveken, mint majdani lehetőség a bővítésre. Ugyanilyen esetlegesnek vélhető a széchenyivárosi ABC- hez ragasztandó kis toldalék. Hogy építik, annak biztos oka van, a kérdés az: elég nyo- mós-e az ok. Több dolgot lehetne még felsorolni az egyéni kezdeményezések közül is. Elégedjünk meg a kertváros házainak be- falazott-üvegezett loggiáival. Az ötlet egyébként nem új, és nagy kár, hogy még ma is terjed, mert az eredmény: riasztó. Hogy ezeket az ízlésromboló, városképet beárnyékoló eseteket megelőzzük, érdemes és szükséges az urbanisztikára nagyobb figyelmet fordítani. A IV. Országos Városépítési Tanácskozáson részt vevő szakemberek megállapították: „A városépítés terén elkövetett hibák egész fejlődésünket érintik.” A megoldást kimondani egyszerű: a hibákat nem szabad elkövetni. A - megvalósítás azonban sokkal nehezebb. Ehhez az érdekek, helyi és országos, ágazati, társadalmi, csoport- és egyéni érdekek egyeztetése szükséges. A legjobbra való törekvés egyik módja lehet például az olyan tervpályázat, mint amilyet Kecskemét egyik belső területének rendezésére nemrégiben kiírtak. A pályamunkák beadásának határideje hamarosan lejár. Reméljük, a megvalósításra sem keü sokáig — értve ezen a városok életkorát — várni. Váczi Tamás A főváros déli városrészei közt, de az ország közlekedésének számos fővonalában is kulcsfontosságú Petőfi-híd felújítási munkálatai befejezéséhez közelednek. Az építők tartani tudták a kitűzött határidőket, így a terveknek megfelelően június közepére várható a híd átadása, a hozzácsatlakozó útszakaszokkal együtt. Ezzel elkészül az összefüggőnek tekinthető gyűrű, a Pest-budai körút is, amelyben már csak a Moszkva téri csomópont rendezése megoldatlan. Az átadással javul a 4-es, 5-ös, 6-os, 10-es, 11-es és 70 számú fő- közlekedési utak, és az autópályák összeköttetése is. E munkálatok befejezésével a Szabadság-híd rekonstrukciója kezdődik, amit a tervek szerint még ebben az évben befejeznek. A korábbi, Margit-hídi, illetve a Petőfi-, és a Szabadság-hídon végzendő felújításnál a hidak keresztmetszete nem változik. A sort záró, jövő évtől kezdődő Ár- pád-hídi munkálatok során a pályát kiszélesítik: kétszer három nyomsávos lesz, középen a villamossal. Ezzel egyidejűleg külső • A Budapesti Közlekedési Vállalat dolgozói hegesztik a síneket. • Korszerű betonpumpa dolgozik a lehajtótámfal építésénél, luzatot a hídfeljárón. Óbudáig meghosszabbítják a budai alsó rakparti utat, amely je-' lentősen tehermentesíti majd az érintett hídfők csomópontjait % llQég a tennivaló a pesti parti szakaszon. (Hatter Lajos fdvj
