Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-24 / 120. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. május 24. A tudomány és a gyakorlat összefogása Sok ezer növendékállatot lehetne megmenteni Őrségben környezetünk épségéért TT A környezetszennyeződés és -pusztulás, mint a műszaki-tech- titkai haladás kísérőjelensége, ma már egyre általánosabbá válik. A természeti körfolyamatok egyensúlyában bekövetkezett kedvezőtlen változások általános fokozása világszerte aggodalmat keltett és az elmúlt évtizedekben e probléma mindenütt az érdeklődés homlokterébe került. A .rohamos technikai fejlődés következtében különösen a felgyorsult urbanizáció tagadhatatlan árnyoldalai veszélyeztetik egészségünket, s ezzel együtt az egész élővilág épségét. Ennek ellensúlyozására mind jobban szélesedik az a világméretű ösz- szefogás, amely célul tűzte ki az emberi környezet megóvását. A megyei állategészségügyi állomás értékelése szerint az idén magasabb volt az elpusztult szopósborjúk száma, mint az előző év hasonló időszakában. A szakemberek szerint a tíznapos kor alatti elhullások alakulásában döntően az úgynevezett föcs- tej, a kolosztrum nem megfelelő időben és mennyiségben történő itatása volt a döntő. Ez nemcsak a cólibaktériumok okozta megbetegedések szempontjából jelentős, hanem befolyásolja a későbbi korban bekövetkező egészségi károsodásokat ' is. Az a borjú ugyanis, amelyik életének első 12 órájában legalább kétszer elegendő mennyiségű kolosztrumot kapott, , a^vérében levő ellenanyagok Hatása hévén 3—4 hónapos koráig védelmet nyer a különböző betegségek ellen. A borjúelhullások csökkentése érdekében a’ tudomány összefogott a gyakorlattal. Az Állatorvostudományi Egyetem élettani tanszéke a Mezőhegyesi Állami Gazdaság laboratóriuma és a Közép-magyarországi Mesterséges Termékenyítő Állomás munka- csoportja kidolgozott egy új módszert. Ennek segítségével egyszerűen a helyszínen megállapítható, hogy az újszülött borjú megkapta-e a megfelelő védettséget. Bevezetése óta a Mezőhegyesi'Állami Gazdaságban az elhullás jelentős mértékben csökkent. Érdemes közkinccsé tenni Az eredmények annyira figyelemre méltóak, hogy érdemes közkinccsé tenni az említett eljárást, az úgynevezett nátrium- szulfitos próbát, amely jelzi, hogy a jószág megkapta-e a megfelelő védettséget. Ezért a közelmúltban a megyei állategészségügyi állomás kezdeményezésére az állatorvosok és szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó nagyüzemek képviselői tapasztalatcserét tartottak. Ezen dr. Pethes György, az Állatorvostudományi Egyetem élettani tanszékének vezetője részletesen ismertette vizsgálatait, eredményeit. Nagyon érdekes, hogy a kolosztrum ellenanyagtartalma, az immunglobulinszint igen gyorsan csökken. Az adagok szerint a borjú születése után az első 24 órában körülbelül harmadára, 48 óra után. pedig már tizedére mérséklődik az ellenanyagok legnagyobb frakcióját képező,' úgynevezett immunglobulin—G töménysége. Mikor nem kap védettséget a borjú? Természetesen akkor, ha nem jut elegendő védőanyaghoz, vagyis, ha nem, vagy elégtelenül itatják meg születésének első óráiban. Ez gyakori az éjszakai, a hét .végi, munkaszüneti napokon történő ellések során, továbbá, ha a tejelválasztás később indul meg. Ez különösen először ellő teheneknél fordul elő. Ilyen állománynál a borjak között gyakoribbak a súlyos kimenetelű, gyakran elhullással járó megbetegedések. Mivel, mint már szó volt róla, az ellenanyagtartalom gyorsan csökken, tehát fontos, hogy a föcstejet azonnal itassák, közvetlenül a borjú születése után. Felére csökkenthető Az említett tapasztalatcserén megállapították a kutatócsoport tagjai, hogy a borjúelhullás az ő módszerük bevezetésével országosan legalább a felére csökkenthető. Dr. Antal Tibor, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság üzemi főállatorvosa meglepő számokat mondott. Üzemi szinten :6 százalékról 2 százalékra csökkent a pusztulás, aránya. Az egyik ezres, jól ellenőrzött állománynál 1977-ben az újszülött növendékállatok 5 százaléka pusztult el, tavaly már csak 0,7 százaléka. Az eljárás lényege az, hogy a borj.útól 24 órán belül vért vesznek, és a vérsavóból meghatározzák az úgynevezett nátrium- szulfitos kicsapási próbával az immunglobulin mennyiségét.* Ily módon megállapítható, hogy az utóbbi koncentrációja elérte-e milliméterenként a 15 milligramm alsó határát. Ha idejében kapta a védettséget a növendékjószág, akkor az említett mennyiség fölött van az ellenanyag, amely megvédi őt a betegségektől. A módszerrel tehát az országben sok ezer borjú menthető meg. Sajnos, a megyében több olyan gazdaság van, ahol az elhullás meghaladja 10 százalékot is. Ez pedig nem közömbös az üzem számára, az ágazat gazdaságossága szempontjából. A Phylaxia Vállalattal összefogva elegendő nátriumszulfitos kapszulát lehet gyártani ahhoz, hogy az ország valamennyi gazdaságában ellenőrizni tudják a növendékjószágok védettségét. Értékes melléktermék Még egy figyelemre méltó dolog. A borjúk vérvétele során nyert vérsavó a világpiacon keresett cikk. Dr. Szabó István, a Mezőhegyesi Állami Gazdaság szakállatorvpsa elmondta, hogy a?7, egyik külföldi szak-folyóirat sze— fint literenként száz forintot is adnak érte, ugyanis az orvostudomány számos területén nélkülözhetetlen. Tehát a borjú a vérvétele során nyert melléktermék rendkívül értékes, nemcsak hazai, hanem exportszempontból is. Most már csak az a fontos, hogy a móBszert minél előbb valamennyi gazdaságba bevezessék. Ehhez tartozik: a dolgozókat tegyék anyagilag érdekeltté az újszülött borjúk azonnali megita- tásában, és ezzel az elhullás csökkentésében. Kontra László erdőmémök, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-alföldi •Fel ügyelőségének i ga zga t óhely et - tese most arról a miliőről beszél, amely közvetlenül veszi körül a város- és községlakó embert, s szolgál mindennapjainak keretéül. — Mit is értünk valójában a környezetvédelem fogalmán? — Ez egy összetett jelentésű fogatom, melybe beletartozik a természet- és tájvédelem, s a kör- nyezetfejlesatés és -alakítás is. A környezetvédelem alapvető feladata, hogy .kiküszöbölje, megakadályozza, vagy legalább csökkentse azokat az ártalmakat, amelyeket a művi beavatkozás a levegőben, a víziben és a talajban előidéz. Külön kell tárgyalni a települések környezetvédelmét. Ennek során lakóhelyek, munkahelyek, üdülőkörzetek tervszerű és rendeltetésszerű, esztétikus kialakítását, fejlesztését és védelmét kell megszervezni, úgy, hogy a nagyfokú városiasodás okozta gondok csökkenthetők, illetve kedvező esetben megszüntethetők legyének. , Az előzőekben már említett föld-, víz-, növény- és állattani értékeken kívül törődnünk | kell a tájjal is. Foglalkoznunk kell a rezgések, a zaj okozta ártalmakkal, s a vegyi-.es sugárzó anyagok használata nyomán fellépő veszélyekkel. A filozófusoktól kezdve a gazdasági szakén)]}!^-r kig,1 tudósok, műszaki és államigazgatási munkát végző személyek,; társadalmi szervek :— vagyis az egész társadalorh ügye a környezetvédelem. — Hogyan jelentkeznek ezek a gondok Bács-Kiskunban? — A múltból ismert, s még mindig észlelhető homokmozgásokból fakadó védelmi tennivalók mellett a mezőgazdasági termelést segítő vegyi anyagok kezelésére, felhasználására kell mindenekelőtt ügyelnünk. A különféle mérgező műtrágyák és növényvédő szerek a csapadékkal eljutnak a vízfolyásokba, ahol rendkívül káros hatást fejtenek ki. Ipari üzemeink is nagymértékben szennyezik az élővizeket. Különösen a Kecskemét és Kiskunhalas térségéből távozó, s értékes védett övezeteket és a Tiszát is veszélyeztető csatornavizek minőségét lehet kifogásolni. A kecskeméti Zománcipari Művek és a baromfifeldolgozó vállalat levegőszennyezést előidéző tevékenységét már á Petőfi Népe hasábjain is többször tárgyalták, de a füstöt okádó kémények és a gépjárművek kipufogó gázai által okozott kellemetlenségek sem új- keletűek. A városaink és falvaink környékén, valamint a közlekedési főutak és a" vasútvonalak mentén fölgyülemlett temérdek szemét már nemcsak csúnya, hanem a közegészséget is veszélyezteti. — Ha már itt tartunk: a szennyezettséget illetően miként jellemezné a megye településeit? — Sajnos, nem dicsekedhetünk azzal, hogy — akárcsak elviselhető mértékben is, de — tiszták. A belterületeken úton-útfélen hihetetlenül sok ipari és háztartási hulladékot lát az ember. Az ápolatlanság és elhanyagoltság néhol ijesztő méreteket ölt. A »felelőtlen szemetelés nagyon ellenszenvessé tudja tenni az utcák és terek képét. De sok jó ötlet is született már a lakókörnyezet tisztán tartása, szépítése érdekében. A Hazafias Népfront virágosítási, fásítási és emlékparkok létesítésére felszólító mozgalmai országos viszonylatban is számottevő eredmény-, '^^r.jártak. Emlékezetesek az ,jpság iá^tetési^éÍHwóí^ '.yalámint,. a Vöröskereszt irányításával szép sikert hozó Tiszta udvar — rendes ház mozgalom. Tanácsi szerveink a rendezett szeméttelepek kialakításán ügyködnek rengeteget. Meg kell jegyeznem: a szippantókocsik ürítése viszont alaposabb szervezést és lelkiismeretesebb végrehajtást kíván. — Mi a dolguk a környezetvédelmi társadalmi őrségeknek? — A Hazafias Népfront igazolvánnyal ellátott társadalmi őrei elsősorban a természeti és a lakóhelyi ' környezet élővilágára, tisztaságára, rendjére ügyelnek, s azon fáradoznak, hogy mindenütt a lehető legnagyobb hatásfokkal érvényesüljenek az óvórendszabályok. Folyamatosan figyelemmel kísérik és felmérik a környezetet károsító, pusztító okokat, tényezőket, emberi gyarlóságokat, rongálásokat; ennek alapján elkészítik a környezeti térképeket, és észrevételeiket rögtön jelentik az illetékes hatóságoknak. Tevékeny részt vállalnak a különböző környezet- és természetvédelmi közösségi megmozdulásokban. Akkor dolgoznak kielégítően, ha — a társadalmi szervekkel együttműködve — megtalálják azokat az aktuális feladatokat, amelyek adott helyen, adott időben a legsürgősebbek. Munkájuk hatékonysága lelkesedésükön, mozgósító-szervező-agitáló készségükön és a minél szélesebb körű tár' sadalmi összefogáson múlik. — Milyen feladataink vannak a kívánatos közszemlélet és magatartás kialakítása érdekében, s ön hivatali eVfog- , r laltságán túl niit'1 VeSS9 ‘d'' fcor», : ' nyezet és'a termékéi' megóvd'-' sáért? — A természet szeretetére, a rendre és tisztaságra való nevelést már az óvodában és az iskolában, sőt jóval előbb, a családban meg kell kezdeni. Régebben valahogy közvetlenebbül viszonyultak az emberek a külső körülményekhez. Ma is akad persze egy-két jó kezdeményezés. A széchenyivárosi piros óvodában például képek, diák bemutatásával természetismeretet oktatnak, a hunyadivárosi óvodában rendszeresen megbeszélik a kicsikkel mit látnak maguk körül, annak mi’az értelme, a lényege. Ezek az első lépések: felnyitni az apróságok szemét. A Kiskunsági Nemzeti • Park székházában gyakori vendégek az iskolások. Parkot gondoznak, madarakat etetnek, az ott dolgozó szakemberek pedig beavatják őket a botanika és a zoológia rejtelmeibe, elmagyarázzák a törvényszerűségeket, kibővítik a tananyagot. A felnőttek tudatformálása ezerszer nehezebb. Hadd hivatkozzak az idei fásítási hónap császártöltési megnyitójára. Az ottani iskolaigazgató elmondta, hogy akkog igazán hatásos és eredményes a nevelői munka, ha a gyerekeken keresztül a szülők hozzáállásán is változtatni tudnak. Náluk olykor egész családok kapcsolódnak be a szemét- szállításba, a község takarításába. Általában azonban inkább a lustaság, a nemtörődömség, a sok rossz beidegződés a jellemző ... Saját lakóhelyi környezetemet a Béke fasorban igyekszem rendben tartani. Házunk ^J^tt az utca mindig tiszta, virágos, ezt-persze -többen csiiíál<jute) .nem. csak az én érdemem. Sűrűn előfordul, hogy felmérgesítem magam a környező vendéglátó üzemek alkalmazottainak felelőtlenségén, trehányságán. Az az igazság, hogy nemcsak a kis srácokra, a közömbös felnőttekre is rászólok, ha feltűnően szennyezik, károsítják a közterületet. Annyi foganatja azért van ezeknek a veszekedéseknek, hogy kezdik megszokni: előttünk nem szabad szemetelni, mert letolás jár érte. Néha összecsapok a füvet, virágot tipró gépkocsivezetőkkel is, bár a szidást inkább azok érdemelnék, ak-ik nem létesítenek elegendő parkolóhelyet. Kutasi Ferenc OJárátLip ^öamás Másfél szoba összkomfort (33.) „És az ismeretlen fiatalok!” — emeltem föl az ujjamat. — Rajtam ne röhögjön egy nagyhajú taknyos se!” „Ugyan! Miért nevetnének?” „Mert kegyetlenek! — mondtam hirtelen indulattal. — Mert csak nekik szabad mindent! Mi már szerelmesek sem lehetünk! Egy, dolgunk van: vonuljunk le mielőbb a pályáról!” „Ugyan — mondta fakó hangon. — Ez a te rögeszméd! Senki nem nevetne rajtad.” „Az arcomba talán nem... De a hátamban érezném a gúnyos vigyorukat!” Megfogta a kezem, felhúzott magához. „Akkor most gyere!” Felálltam, átöleltem, de hirtelen elengedtem, s nyúltam a konyakért. „Előbb egy kortyot!" « „Az jó lesz!” — mondta lelke-, sen. Ittunk aztán hát táncoltunk, ha már úgy akarta. Az idő meg csak ment, csak ment< csak ment. „Remekül csinálod! — szólt egy idő múlva. — Nem is hittem volna!” „Igyekszik a tudományos káder, aki • maga is mai fiatal volt tegnapelőtt...” — mondtam fanyarul. Rámnézett. „Abbahagyjuk?” 31; Ha akar, hát csak táncoljon — mondtam magamban... — Talán kell is neki a szerelemhez... ez hozza hangulatba... Mit tudom én, fiatal nő még sosem voltam! Én ugyan másképp képzeltem az első estét kettesben, négy fal közt, elbújva végre a világtól — de ez már másfajta raj! Én ugyan csókkal kezdeném, öleléssel, simogatással — de ezeknek a zene a mindenük. Hát tessék, fiam, - csináljuk! Mindenesetre lazítottam a karom szoros ölelésén, és amilyen közönyösen csak tudtam, megkérdeztem: „Mióta laksz itt?” „Két hete" — mondta gyanútlanul. Megálltam, megütötten. „És csak most szóltál? Két hete itt ez a kis paradicsom...” Állta a pillantásomat. „Ma szóltam, igen! — mondta keményen. — Éppen ma!” „De miért?” „Magyarázni kell?” — kérdezte szemrehányón. Hevesen biccentettem; ő csak állt, nézett. „Te miért nem követelőztél eddig?” — kérdezte aztán. „Már mondtam! Az lehetett volna a látszata, hogy zsarollak ...” • „Na látod!” — mondta elégedetten. „Mit?” — meredt, rám. „Hogy tisztességérzet is van a világon! Hisz nálam talán nem az lett volna a látszat, hogy puszta érdekből teszem? Hogy le akartak kötelezni?...” Magamhoz rántottam, és szorítottam, szorítottam.' „Te! Te hdrmadik csoda!” „Nem te mondtad a vendéglőben, hogy mától fogva független ember vagyok?” „így is van!” „És? Ha jól látom, már ma itt vagy velem, Teca néninél!” „Drága, drága Teca néni ! — sóhajtottam föl.' — Az Isten is áldja meg a kedves reumáját, de boldoggá tett vele!” — S öleltem volna át meging az unokahúgot, * de megint elhúzódott. A szekrényhez lépett, elővett egy dobozt, sós sütemény volt benne. Kínálta. „Isteni ez az önállóság! — mondta aztán, és körülmutatott. Úgy élvezem, hogy el sem mondhatom! Az ember fölkel, és senkit nem kell kerülgetnie... A vécé szabad, a fürdőszoba szabad! Nem kell senkit kivárnia, anyát, apát, férjet, anyóst, apóst... Egyszerűen csodálatos!” „Most már nefnsokára végleg így lesz!” simítottam végig a haján. ' „Hála neked, te drága! — Hozzám bújt, fölágaskodott, megcsókolt. — Istenem, mi' is lett volna velem nélküled?” Mohón visszacsókoltam, abban a boldog reményben, hogy végre ráhangolódott az ölelkezésre. De nyomban megéreztem, hogy félremagyaráztam az iménti csókot; csupán hálapuszi volt. Nem, nem siettetjük, intettem magam- Nem erőszakoskodunk, átengedjük neki a döntést! Elengedtem, leültem, rágyújtottam. „Mi lett volna veled?,— mondtam könnyedén. — Előbb-utóbb kibékülsz a férjeddel... Vagy keresel egy másik férjet!” Nevetve rázta a fejét. „Hogy én a függetlenségemet még egyszer eladjam?! Nincs az a hatalom! Ez a fél év igazán szörnyű volt, csak te tudod, mennyire, hisz közelről láttál! De egyre jó volt: belekóstoltam a szabadság ízébe! Az apám meg az anyósom terrorja után végre szabad lettem! Soha senki nem kérdezi meg: hová mégy? Mit csinálsz? Hánykor jössz haza? Mikor mosol már, nincs egy szál tiszta ingem...” Szinte belepirult a nagy szabadság boldog dicséretébe; mosolyogva néztem. „Nono! És a kislányod? Öt magadhoz veszed, nem? Futás a bölcsődébe, az óvodába, az iskolába, tanulni vele, főzni, mosni, mosogatni rá... Hol lesz a mostani híres szabadságod?” „Az más — legyintett — Ha az ember a gyerekével bajlódik, az olyan, mintha magának tenné. Az ő kis kombinéját mosni, vagy a magamét: egy és ugyanaz!” „Szóval — mondtam jókedvűen és megint töltöttem, — nincs az a hatalom, hogy megint férjhez menj?” —' És megkönnyebbülten ránevettem. „Csodálod? — kérdezte. — Az ember, ha egyszer megégette ma-' gát, vigyáz a forró vasalóval! Nincs annyi életem, hogy többször is elrontsam!” No, ezt akkor tisztáztuk — mondtam magamban fölszabadultan. És most már mégiscsak odaléptem hozzá. „És velem? Nem félsz, hogy rosszul jársz?” Mosolygott. „Veled, te drága? Hiszen te vagy a világ legtündéribb embere!” — És az ajkát nyújtotta. Rátapadtam és egyszerre kifogytam az erőmből. Eddig tartottam magam, iszonyú akarattal, minden mozdulatomat, s szavamat a fejem irányította — de ez a gyönyörű vallomása most a szívemig hatolt, s egész valómat föikavarta. Magamhoz öleltem, csókoltam, ahol értem, a pongyoláját húzkodtam a válláról, és helyet kerestem hátának a rekamién. A dereka ellenállt, nem hajolt. „Muszáj, Miklós? — kérdezte halkan. — Itt? így? Lopva, idegen lakásban, ahogy sosem akartuk ... Se te, se én... ” „Hát hol?” — meredtem rá kétségbeesve. „A magaméban! — súgta, és csókolt és simogatott. — Ahogy mindig is elképzeltem... Szabadon és függetlenül”! Azt hittem, megbolondulok. Hát most fekete vagy fehér? Igen vagy ■nem? A világ legtündéribb embere vagyok-e, vagy vén kéjenc, aki a fiatal beosztottja kiszolgáltatottságával visszaél? Csak néztem, néztem rá, összetörtén. „Ki tudja, hol van az még!” — legyintettem, aztán elkeseredve. „Azt mondtad, néhány hónap... Most már kibírjuk, nem? Ha eddig kibírtuk?!” A vállát haraptam már, a . nyakát. „Volna szíved addig gyötörni?! — Hirtelen elengedtem, mert megint belém mart az az iszonyú kétely. — Ja, persze! — mondtam bántóra hangolt gúnnyal —, most, hogy a lakás már megvan, minek is... ” Fölpattant. „Hogy mondhatsz ilyet?!” — kiáltotta lángvörösen. Úgy kívántam már, hogy szinte fájt. Hát fájjon neki is valami! „És még közbe is jöhet bármi! Az építőipar... vagy a hatóság!” Arcáról lefutott a vér; imént még pipacspiros volt, most hófehér. „Ugyan... — szólt tétován. — Azt mondtad, már a 'nevemen van!” „Így igaz. De még nem értesítettek! Az utolsó pillanatban is becsúszhat valami gikszer! Egy protekciós, akit magas helyről támogatnak. Egy külföldre szakadt hazánkfia, aki disszidált, és az irgalmas haza keblére öleli, a megbocsátás jeléül egy szövetkezeti lakással ... Mit tudom én, az ördög nem alszik! És kezdhetjük elölről az egészet! Akkor addig várjak?” (Folytatjuk.)
