Petőfi Népe, 1975. május (30. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

I PETŐFI NEPE 1975. május 1. Májusi hangulatban A SZIBÉRIAI USZTY ILIMBEN ÉPÜLŐ PAPÍRGYÁR ÉS AZ ÜJ KOSSUTH-ADÓ SZERKEZETÉT KÉSZÍTIK Május. ízlelgetem a szót. Emlé­kek, érzelmek törnek fel, ideg­szálak rezdülnek bennem. Törté­nésekhez, férfiakhoz és nőkhöz kötődök. Május. Ifjúságra és szerelemre, a természet nagy kalandjára: ta­vaszra, megújhodásra gondolok. És ballagásokra, maturálókra, könyvhétre, ipari vásárra ... A május mégis több ennél. A Munka fiestája, de a Győzelem napja, s az édesanyák is kölcsön­zik igazi fényét, ízét, báját: tő­lük kap jellegzetes karaktert az ikrek hava. * Szeretettel, szenvedéllyel és nem titkolt nosztalgiával gondo­lok tegnapi gyerekkorom zsongó- mámorító május elsejéire. Szi­vemhez nőtt valamennyi. Amikor — mintegy varázsütésre — dol­gozók és diákok ezrei kezdenek szedelözködni, hogy soha nem látott tömeggé duzzadva, mégis szabályos sorokat, valamilyen kü­lönös civil-hadrendet alkotva el­induljanak, FELVONULJANAK! Igen, hogy miután méltóságtelje­sen végigáramlik folyamuk azon a bizonyos útszakaszon, isméi szétszéledjenek. Valahányszor magával hőm. pölygetett engem is ez a májusi áradat, elfogódottságom, kishitű­ségem átadta helyét az emberi hatalmasság érzetének. Borús és szikrázó május else­jékre, lobogóerdőkre és transz­parensek diadalkapuira, röppenő léggömbökre, apró papírzászlók­ra, girlandok díszítette májusfák­ra emlékezem. És vállon hurcolt makettekre, táblákról visszamo- solygó tudós férfiak arcképére, jelszavakra, gyerekkórusokra, nyakba emelt legkisebbekre, ze­nekar recsegő réztrombitájára, üres sörösüvegen viháncoló po­hárra, mustáros virslire, majáli­sok, vurstlik és bazárok tarka for­gatagára, röppentyűk 'esti tüzcsó- váira. És a millió virággal, a szí­nes kavalkáddal, a kacagó szemű, nyílt tekintetekkel megannyi gyö­nyörűséges májusünnep idéződik elém... Május, 1945 ... Akkor, a május 9. napján ott Berlinben, a Reichstag környékén egyszer csak elnémultak a fegy­verek. Katonák ölelkeztek dia­dalittasan, ápolatlan, füst- és ko- romszagú katonák. Moszkvában pedig ezer löveg sortüze üdvözöl­te a háború végét, a Győzelem dicsőséges napját. Ki vállalkozna rá, hogy felbecsülje, mibe került ez a nap? „Csak" a szovjet em­berek közül 20 milliónak az éle­tével kell számolnia, kikből há­rom millió hazájának határain túl, Közép- és Délkelet-Európa harcterein esett el. Nem tudnám megmondani hol olvasfam: az a nap személyes emléke lehet már azoknak is, akik csak utána születtek. Értük küzdöttek a győzők és az ő jö­vőjüket féltve íródnak az emlé­kezések ... Május, 1975 ... Talán a harcosoknál is önfeled­tebben ünnepeltek akkor, 1945- ben az anyák, akiknek a legször­nyűbb adatott meg: túlélni gye­rekeiket. A madonnák, a mater dolorosák előtt itt ilyenkor, má­jusban tisztelgünk. Előttük, aki­ket kíméletlen, fáradhatatlan ösztönük állandó készenlétben tart. mert a féltés a hivatásuk. A féltés és a szeretet, hiszen sze- retetkészletük, szeretettartalékuk kimeríthetetlen. Köszöntsük hát tisztelettel és el nem múló ragaszkodással őket: a szép fiatal kismamákat, a küsz- ködő-dolgozó anyukákat, a fárad­hatatlan nagyanyákat és a jóságos, öreg dédmamákat! • Május. — Titkaid, varázsod, hangulatod — mely esztendőről esztendőre hatalmába kerít — kutatom egyre. Szívből remélem: ezúttal is hű leszel magadhoz, jó időt hozol. Tisztát, verőfényeset, Az alkalomhoz illőt, az ünnepe­tekhez, harminc év májusaihoz májusainkhoz méltót. Kutas! Ferenc A Fémmunkás Vállalat kecs­keméti gyárának Il-es szerelő* csarnoka melletti lDarvágányon hatalmas vasszerkezeteket raknak vagonokba. A szibériai Uszty Ilimbe indul a szállítmány — immár a 236. vagon. Bent a mű­helyben itt is. ott is hegesztőpisz­toly kékes lángja világít, szikrák pattannak a köszörűit vasleme­zekről. Jelenleg a soltl új Kos­suth-adó épületének acélszerkeze­tét készítik. A Fémmunkás Válla­lat 12 millió forint értékű acél- szerkezetet gyárt az új adó épü­leteihez. Már elszállították, s je­lenleg szerelik az energlaépfllet, az üzemi kiszolgáló és a szociá­lis épület, valamint a mikroto- rony acélszerkezetét. A 100 tonna súlyú adóépttlet acélszerkezetét a szovjet GSZPI Tervező Intézet tervdokumentációi alapján jelen­leg készítik, s terveik szerint má­jus végéig Soltra szállítják. Mucha Zoltán a soltl adó acélszerkezetén dol­gozik. 1 Kovács Miklós kiváló dolgozó: „Szívügyünknek tartjuk a szibériai papírgyár építését és az új Kossuth-adó határidőre való elkészítését.” (Opauszky László felvételei) A kongresszusi serleg tulajdonosai A hazánk felszabadulásának 30. évfordulója és a XI. pártkong­resszus tiszteletére indított mun­kaversenyben a Ságvári szocia­lista brigád egyebek között vál­lalta., hogy az Uszty Ilim-i csar­nokszerkezeteket -és az új Kos­suth-adó acélszerkezeteit határ­időre elkészítik. Az anyagellátás ugyan akadozik, de a brigád a részhatáridőknek megfelelően dolgozik. Mint mondták, szív­ügyüknek tartják a szibériai pa­pírgyár építését és az új Kossuth- adó átadását. Szavaikat tettekkel bizonyítot­ták. A* elmúlt évben is nagy szorgalommal dolgoztak. Eredmé­nyes munkájukkal elnyerték a Fémmunkás Vállalat központjá­nak kongresszusi serlegét, ame­lyet a nagyszabású munkaver­seny-mozgalom indításakor a leg­jobban dolgozó brigádnak ígér­tek. A 12 tagú szocialista brigád április 25-én, Budapesten vette át a nagy kitüntetést. A kecske­méti gyár pedig Kiváló szocia­lista brigád cím odaítélésével is­merte el a lakatosok, hegesztők eredményeit. Tizenkét évvel ezelőtt, 1963-ban alakult meg a Ságvári brigád. A következő évben elnyerték a szo­cialista címet. Azóta háromszor kapták meg az egyik legnagyobb kitüntetést: az arany plakettet. Jól összeszokott kollektíva. Mun­kájukról, a brigádgyűlésekről, társadalmi munkaakcióikról, kö­zös rendezvényeikről részletesen beszámolnak a naplójukban. Egy­egy ilyen jegyzőkönyvet mindig tizenketten írnak alá: Aí. Tóth Pál, Holló Gyula, Kovács Miklós, Kiss István, Kéri Ferenc, Héjjas János, Csontos János, Kovács Gyula, a brigádvezető, Mucha Zoltán, Berényi Gábor, s az ugyancsak a brigádhoz tartozó két szakmunkástanuló Karancsi István és Zubek László.. Nemrég ünnepséget rendezett a brigád. Április 4-én Kovács Miklós Kiváló dolgozó kitünte­tést kapott. A május 1-i ünnep- ság után pedig Csontos Jánosnak gratuláltak hasonló alkalomból a brigádtagok. Mindketten lakato­sok. Kovács Miklós nyolc éve, Csontos János két éve dolgozik a kecskeméti gyárban. Csakúgy mint ők ketten, a brigád többi tagjai is szívesen segítenek egy­másnak. A munkacsapat tagjainak több­sége fiatal. Szombaton, vagy va­sárnap társadalmi munkában se­gítenek egy-egy munkatársuknak a családi ház építésnél. Legutóbb egyik volt brigádtagjuknak, Szá­lai Józsefnek segítettek építkez­ni. Többen tanulnak, szakmai, po­litikai oktatásra járnak. Évek óta megvalósítják a szocialista bri­gádmozgalom hármas célját: szo­cialista módon dolgoznak, tanul­nak, élnek. A kecskeméti gyár Ságvári Endre szocialista brigádja méltán kapta meg a Fémmun­kás Vállalat kitüntetését, a kong­resszusi serleget. Tárnái László Munkáról, becsületről Hajnali háromkor már ébre­dezik. Felvillantva a zseblámpát, megnézi az órát, még egy kicsit pihen, majd csendben, hogy a család többi tagját ne zavarja, felkel. Elkészíti a reggelit, cso­magol az ugyancsak korán mun­kába induló férjének. Kinéz, mi­lyen az idő odakint, s gyorsan öltözik. Felül a kerékpárra, in­dul a három kilométerre levő tejházba. Így van ez már évek óta mindennap. Déltájban csaknem mindig csendes Petrezselyem József ék háza' Tiszakécskén. A zöreetés után néhány percet várni kelL míg nyílik a kapu. Közben a szomszédok mesélik, korán kel az Ilonka, ilyenkor szokott pi­henni. Petrezselyem József né. idős édesanyja közben betessé­kel a patyolattiszta lakásba. A szobák berendezése modem, nagyképernyős televízió áll a szekrényen, sok a könyv. Ha­marosan előkerül Ilonka. Közép­korú, középtermetű asszony. Vö­rösesbarna haját szorosan konty­ba fogja, tisztakék szeme fris­sen, vidáman csillog, amint be­szélni kezd — 'Tizenöt éve, hogy a Béke Tsz-ben dolgozom. Először a kertészethez kerültem, ott két évig maradtam. Akkor kezdődött nálunk a baromfitenyésztés. Jöt­tek a vezetők, szóltak: Ilonka, tanfolyamra kellene menni, van kedve hozzá? Volt. Így aztán el­végeztem, és a csibenevelőbe ke­rültem, ahol megint csak két évet töltöttem el. Megint megke­restek. hogy most meg borjúne- velő szakembernek vannak szű­kében, végezzem el azt a tanfo­lyamot. Szerettem tanulni, hát elmentem. A borjúnevelőben lennék talán még most is, ha az édesanyám nem betegszik meg. Kértem, helyezzenek máshová, olyan helyre, ahonnan napköz­ben is haza tudok nézni. így lettem három esztendeje tejke­zelő. Azóta sosem alszom végig az éjszakát, csak ha szabadsá­gon vagyok. A kereset nem rossz. De hiszen kellett is, mert mind a két lányunk továbbtanult köz­gazdásznak. Az egyik középis­kolát végzett, a másik felsőfo­kút. Nemrég voltak nálam a veze­tők, beszélgettünk sokat. Újsá­golták, hogy két-három év múl­va könnyebb lesz a dolgom, el­készül az új, modern átvevőhely örülök neki, mert addigra talán nem bírom így a munkát, az emelgetést. Meg aztán azért is jó hallani, mert azt jelenti, gya­rapodik a szövetkezet. Jól emlékszem arra az időre, amikor még munkaegységre dol­goztunk. Volt is jövedelem, meg nem is. Később mindig jobb lett, mostanra meg, aki szeret dol­gozni, az megtalálja a számítá­sát. A többi tsz sem rossz, ez aztán meglátszik a községen is. Aki régen járt itt, aligha is­merne rá. összefogtak, emeletes házakat építettek a fiatalok. Az idősebbje is tataroztat, vagy told a házhoz, hogy kényelme­sebb legyen. Gyorsan fut az idő beszélgetés közben. Ilonka az órájára néz, és mondja, hogy lassan indulnia kell, kezdődik a délutáni mű­szak. Négytől este 7—8 óráig hordják a tejet a háztájikból, a szövetkezetből az átvevőhelyre. Mikorra onnan hazaér, alaposan elfárad. Nagy ritkán leül tévét nézni az édesanyja, a férje mel­lé, de hamar elálmosodik. Megtehetné, hogy hamarabb eljön néha, hisz végül is kéredz- kednie senkitől sem kell! Csó­válja a fejét, amikor ezt mon­dom, és lassan válaszol: szere­tem rendben látni a dolgokat. Még soha úgy el nem jöttem, hogy ne lett volna minden elvé­gezve. Petrezselyem Józsefné most kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Látványos, or- szágra-világra szóló cselekedetei nem voltak. „Csak” a mindenna­pok valóban becsületes munká­ját tudja maga mögött. Hogy ez kevés vagy sok? A tévé április 27-i. A hét című műsorában el­hangzott mondatot idézném, mi­szerint: ha a termékek minőségét csak 1 százalékkal javítanánk, az országnak ez 3 milliárd fo­rint bevételt jelentene. Ehhez pedig nem kell más, „csak” be­csületes munka nap, mint nap. D. £. 1968-ban kezdődött a «test­véri-baráti kapcsolat az ér- sekcsanádi Bűzakalász Ter­melőszövetkezet és á cseh-'1 szlovákiai Vinicai Egységes Földművesszövetkezet kö­zött. A két közös gazdaság tagsága azóta minden évben több­ször meglátogatja egymást és igyekeznek hasznosítani a ter­melési tapasztalatokat. A zárszámadási közgyűléseken már szinte természetes, hogy je­len van a testvérszövetkezet ve­zetősége. A napokban a legutób­bi látogatást viszonozta Szebel- lédi Nándor, ‘'az érsekcsanádi Búzakalász elnöke, és dr.- Varga Antal, a Bácskai Termelőszövet­kezetek Területi Szövetségének titkára. Útjukra meghívtak en­gem is. Csehszlovákia ezekben a na­pokban ünnepli felszabadulásá­nak 30. évfordulóját. Ahogy át­léptük a határt, szembetűnlek a 30. évfordulóra emlékeztető transzparensek, jelszavak. Leg­többször ezzel a felírással talál­koztunk: Crest práci! Becsület a munkának. Csehszlovákia egyébként vég­legesen 1945. május 12-én szaba­dult fel a náci uralom alól. Te­hát 72 órával május 9-e, a Győ­zelem napja után. Vinicia magyarul szőlőcskét jelent, alig 17 kilométerre van a magyar határtól. A nagykürtö­si járás egyik gyorsan fejlődő községe. Ez a járás egyébként tavaly kiemelkedő eredményeket ért el a mezőgazdasági termelés­ben és ezért állami elismerést kapott. Az erről szóló oklevelet a vinicai szövetkezet elnöki iro­dájában is kifüggesztették, gon­dosan bekeretezve. Molnár Imre, a szövetkezet el­nöke, a Csehszlovák Kommunis­ta Párt Központi Bizottságának tagja, nagyon elfoglalt ember, de azért igyekezett minden szabad percét velünk tölteni. Az állami elismerés azonnal a szemünkbe tűnt, és . érdeklőd­tünk, milyen eredményeket ért el az elmúlt esztendőben a kö­zös gazdaság. — Egyik legfontosabb termé­nyünk a búza, 440 hektáron 54 mázsa átlagtermést értünk el, árpából 200 hektáron 61 mázsát. Ez bizony nagyon szép terme­lési siker. Dr. Varga Antal meg is jegyezte: — Ilyen átlagok a bácskai körzet termelőszövetkezeteiben is jó termésnek számítanak. Áz érsekcsanádi termelőszö­vetkezetben szerzett tapasztala­tok alapján kezdtek hozzá a te­hénistállók padlásán a pecsenye­csirke tenyésztéséhez. Ezenkívül korszerű ólakban 76 ezres tojó­baromfi-állományuk van*, A jó­szágokat Magyarországról kap­ják, a Shaver nevű hibrid átlag 247 tojást termel évente. A baromfitelepeken jóformán teljesen automatizált berendeae­• A hatalmas tároló­tornyokból automata berendezés emeli ki a takarmányt. Innen futószalagon kerül az istállókba, ahol újabb berendezések adagolják. • Ez a 180 lóerős traktor a csehszlovák gépipar egyik új büszkesége. A vinicai szövetkezetben az idei tavaszon már sok munkát elvégzett. sekkel dolgoznak. A gondozónők­nek csupán arra kell ügyelni, hogy a kiguruló tojásokat válo­gassák. Részben a vinicai tapasztala­tok alapján határozta el az ér­sekcsanádi Búzakalász Termelő- szövetkezet tagsága, hogy egy olyan korszerű baromfitelepet épít, amelyben teljes egészében a tojástermelésre rendezkednek be. Negyvenmillió forintba kerül a létesítmény, évente 37 millió tojást termel majd. A tervek el­készültek, az építkezés megkez­dődött. Ez lesz az ország legna­gyobb és legkorszerűbb ilyen te­lepe. A jövő év végére készül el. A vinicai szövetkezetben fon­tos állattenyésztési ágazat a szarvasmarha-tenyésztés. Nem­rég egyesültek a szomszédos cse- hocei szövetkezettel. Itt már elő­zőleg épült egy korszerű tehené­szeti telep. A hatalmas takar­mánytárolókból futószalagon ke­rül a takarmány az adagolókba és innen a jószágokhoz. Grenyó György elnökhelyet­tes, aki immár 25 éve szövet­kezeti tag, megjegyezte: . — Még tökéletesíteni kellene a technológiát. Nem mindig mű­ködnek kifogástalanul a beren­dezések. Áz emberi beavatkozást csökkenteni lehetne. Fontos gondjuk a tejhozam nö­velése. A tenyésztésben levő szlovák tarka nem éri el a 3500 litert. Holland lapály fajtával akarják javítani a hazai állo­mányt. Az, egyesülés során kidolgoz­ták a fejlesztési terveket. A szö­vetkezet területe jelenleg 2800 hektár, melyből 1,600 hektár szán­tó, 1000 pedig szőlő. A taglét­szám megközelíti az ötszázat, amelyből nyolcvanöt nyugdíjas. Az átlagéletkor 40 év körül van. Nagypál Gyula, a termelőszö­vetkezet pártszervezetének az el­nöke elmondta, hogy a termelő­szövetkezeti tagság jövedelme ta­valy 21 200 korona volt, amely jónak számít ebben a körzetben. A legtöbb támogatást a lakásépí­téshez adják. Főként azért, hogy a fiatalok hosszabb időre letele­pedjenek a szövetkezetben. A szövetkezeti lakásépítésben egyébként nagyon jó eredmé­nyeket értek el. Az építkezők különböző juttatásokat kapnak, amely meghaladja az összes költ­ségnek több mint 50 százalékát. A szövetkezet is számottevő tá­mogatásban részesíti a fészekra- kókat. Ezzel szemben igényli, hogy az illetők legalább 10 évig a közösben dolgozzanak. Gyor- san épül a szövetkezeti lakóte­lep. A családi házak az itteni hagyományoknak megfelelően emeletesek. A gazdaságot járva mindenütt tapasztalhattuk, hogy az újat, a korszerűt keresik a termelésben, törekednek a termelékenység növelésére, a költségek csökken­tésére. A két termelőszövetkezet el­nöke kihasználta a lehetőségeket a vezetői tapasztalatok kicseré­lésére. Egytú tál megbeszélték az egész évi programot is. Legköze­lebb mind a két részről szakem­berek látogatnak legújabb ter­melési tapasztalatok tanulmá­nyozására. K. S. Testy éri Jkapcsolat ••tub c cd ctlsMiévte 'esaioji ösödnöl »fnÄwi * ^ü9líM

Next

/
Oldalképek
Tartalom