Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-08 / 235. szám
1974. október 8. • PETŐFI NÉPE • 3 Aradi emlékünnepség kí PKRNYÖ Vasárnap délelőtt Aradon közös magyar—román ünnepség keretében emlékezték meg az aradi vértanúk halálának 125. évfordulójáról. A magyar kormány- küldöttséget dr. Orbán László kulturális miniszter, az MSZMP Központi Bizottságának tágja, a román kormánydelegációt Du- mitru Popescu, a Román Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke, az RKP Központi Bizottságának titkára vezette. A magyar és a román -himnusz elhangzása után a felsorakozott díszszázad előtt az emlékünnepségen megjelent több ezer ember gyűrűjében a kormánydelegációk elhelyezték koszorúikat, miután; az obeliszk oldalában örök nyugalomra helyezték a vértanúk közül tizenegynek földi maradványait. A koszorúzás után a résztvevők az aradi kultúrpalotába vonultak át, ahol mintegy 800 meghívott vendég előtt beszédet mondott Dumitru Popescu és dr. Orbán László. Dumitru Popescu beszédében* örömmel üdvözölte a magyar kormányküldöttséget és hangsúlyozta: „Megelégedéssel tölt ol 'bennünket, hogy házigazdái lehetünk ennek a román és a" magyar nemzet közötti hagyományos baráti kapcsolatok tékintetében mélységes történelmi jelentőségű megnyilvánulásnak.”. A román kormánydelegáció vezetője ezután értékelte és méltatta az 1%48-as forradalom jelentőségét és rámutatott arra, hogy áz új világ építésében vállvetve halad egymás mellett a román és a magyar nép. Dr.i Orbán László beszédében , többek között a következőket mondotta’. Emlékezni jöttünk Aradra és baráti kézfogásra, népeink barátságának további erősítésére, azért jöttünk, hogy elhelyezzük a kegyelet virágait a 125 évvel ezelőtti vértanúság színhelyén, a hősök sírjára; azo- | kéra, akik eddig is itt pihentek, s azokéra is, akik eddig másutt nyugodtak. — Az. 1848—49-es forradalom (és szabadságharc — melynek vérbefojtására Világos - mellett Arad emlékeztet — egyike a társadalmi haladásért, a függetlenségérti harcoló magyar nép dicső tetteinek. — A forradalmat és ezzel az 1848—49-es szabadságharcot az európai reakció egyesült erői leverték. vérbe fojtották. Az egyszerű emberek és a nép legjobbjainak szívében azonban tovább élt a szabadságharc emléke, a „lesz még egyszer ünnep a világon” reménye. A század végén kibontakozó és megerősödő munkásmozgalomban, az öntudatosodó és egységbe kovácsolódó proletariátusban megszületett az a társadalmi erő, mely az 1848- 49-ben eltiport forradalom, a benne kifejezett történelmi feladat megoldására hivatott. Megerősödött a- Duna menti népek összefogásának gondolata, amelynek' összefüggését a társadalmi haladás és a magyar szabadság , ügyével oly világosan látták a magyar szellem legjobbjai: Ady, Bartók, később József Attila és társai éppúgy, mint a szomszéd , népek legmesszebb látó fiai. — Forradalmaink, függetlenségi és szabadságharcaink a múltban sorra elbuktak a reakció túlerejével szemben. Történelmileg gyökeresen új helyzet' állt elő 194,4—45-ben, amikor a szovjet hadsereg felszabadította országainkat a fasiszta elnyomás alól. Nemcsak 1848—49 öröksége válhatott valóra, hanem az is, hogy a munkásosztály, a magyar nép — a kommunista párt vezetésével — diadalmasan megvívja harcát a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás ellen, a szocialista forradalomért. Szövetségünk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, a világ haladó, antiimperialista erőivel véglegessé teszi nagy történelmi vívmányainkat, védőpajzsként biztosítja nemzeti függetlenségünket, szabadságunkat — mondotta dr. Orbán László. Az ünnepi beszédek elhangzása után magyar és román művészek közös műsorban állítattak emléke! az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek. Az ünnepségek befejeztével Dumitru Popescu, a Román Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke, az RKP Központi Bizottságának titkára ebédet adott a dr. Orbán László kulturális miniszter vezette magyar kormánydelegáció tiszteletére. (MTI) Közös dolgaink A viharos századok összekeverték a népeket Közép-Európában-. Vasárnap este láthattuk a.bravú- ' ros gyorsasággal elkészített aradi tudósításban, hogy magyarok és románok közösen emlékeznek a különféle anyanyelvű mártír tábornokokra. Most vetítették a , Liszt Ferenc Weimarban című filmet, a magyar és .az NDK televízió közös • alkotását. A hatásos műsor kitűnően példázta a témaválasztásban rejlő lehetőségeket. Nyilván az összefogásnak is tulajdonítható, hogy ilven árnyalt, hiteles, meggyőző képet kaptunk' a „hírhedet! zenész” wéimari éveiről. Tájékozott szakemberek dolgoztak a közös cél érdekében, mindkét intézmény, részéről. Vasárnap este óta többet tudunk az életét nagyrészt külföldön töltő Liszt Ferencről és feltehetően a németek ismeretei js gazdagodtak a magysfrországi utalásokkal. Mostanában 'többször biztattuk a tévét, hogy még tudatosabban, határozottabban keresse sajátos helyzetéből adódó tennivalóit. Örülünk a közös hagyományok feltárását szorgalmazó törekvéseknek. Legutóbb egy német kisvárosban mutatta be a kamera azt a magyar katonát, aki 1945- ben élete kockáztatásával megmentette a helységet a pusztulástól. Ha nem csal emlékezetem, még nem láttunk bolgár—magyar dokumentumfilmet Kossuth Lajos életéről vagy Bem tábornokról a lengyel és magyar tévések jóvoltából. Folytatni lehetne a magyar internacionalisták életmű- < véről a szoviet .televízióval közösen készített portréfilmsorozatot. Felfedezésekre is vállalkozhatnának a népszérű, nagyhatású intézmények. Sorolhatnánk kevéssé ismert, ám az utókor elismerésére mindenképpen méltó internacionalista politikusok, tudósok, művészek nevét. Az ilyen műsorok az úi adatok, összefüggések révén lekötnék a nézőket és hozzájárulnának a nemzeti köztudat gazdagodásához, az árnyaltabb történelemszemlélet kialakulásához az összetartozást jelző szálak feltérképezéséhez. H. N. Cserepes István festőművész emlékkiállítása a bajai múzeumban 0 Képünkön: lezárják a földi maradványokat rejtő koporsókat védő márványtetőt az emlékműnél. (MTI foto — Bajkor József felv. — KS.) Bács-Kiskún ’ megyében a múzeumi hónap kiemelkedő képző- művészeti rendezvénye a Cserepes Istuán-emlékkiállítás, amelyet Soós Klára .művészettörténész rendezett és Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitott meg vasárnap a Bajai Türr István Múzeumban. Ki^ volt Cserepes István? Az emlékkiállításra megjelent ismertető füzetben Soós Klára részletesen szól életéről, hnűvé- szetéröl. Elmondja, hogy a művész Angyalföldön született 1901- ben, s anyja Izórái halála után a, menhelyi .gyerekek 5Órsára! jjp?i tott, majd Félégyliázárí J kovács- 1 mesterséget tanult, {azután visz- szament Budapestre. A Tanács- köztársaság idején vöröskatonaként védte a népi hatalmat, ezért a proletárdiktatúra leverése után évekig bújdosnia kellett. Baja és Szekszárd adott neki menedéket. Azután ismét a fővárosban folytatta aktív, tudatosan munkásmozgalmi tevékenységét. Elvégezte a főiskolát, ahol Csók István tanítványa volt. Huszonegy éves korától tagja a kommunista pártnak. Cserepes István 1927,-től haláláig — 17 év alatt — itthon és külföldön mintegy harminc egyéni és csoportos kiállításon mutatta be műveit. Sikeres kiállítása volt Párizsban, Helsinkiben. Több hazai és külföldi díjat nyert.* Utolsó, 1944 márciusában rendezett budapesti kiállítását az akkori hivatalos művészeti kritika „kommunista lázítás”-nak nevezte. Sokoldalú, kutató művész volt. A festészet mellett szobrászattal és ötvösmunkával is foglalkozott, s magánmúzeumi gyűjteményének csodájára jártak az emberek. Festményeit, amelyek korának mindennapi kereteit örökítik meg, a Magyar,, N emzeti. Galéria, a Pécsi Modern Magyar Képtár és több magángyűjtő őrzi. A fel- szabadulás után 1948-ban Budapesten, 1960-ban Salgótarjánban, Csepelen és az Ernst Múzeumban mutatták be műveit. Mostani bajai emlékkiállításán a Nemzeti Galériában őrzött csaknem ötven Cserepes-olajpasztell látható. Cserepes Istvánt 1944 őszén a nyilasok elfogták és megölték. Műveinek bemutatása — mártírhalálának 30. évfordulóján — a legméltóbb megemlékezés a kommunistának és művésznek egyaránt kiváló emberről. V Rapi Miklós Az ezerötszázadik ugrás Vékony, alacsony, csupa izom ember Preising főtörzsőrmester ám senki sem gondolná, hogy ez a 35 éves férfi tizenöt év óta nap mint nap, hivatásszerűen szembenéz a halállal. Preising főtörzsőrmester ugyanis ejtőernyős, s amikor beszélgetünk, még „csak” 1499-ik ugrásánál tartott, de néhány perc múlva felszáll a felhők közelébe, hogy végrehajtsa az ezerötszázadikat. — Tiizenöt évvfel ezelőtt vonultam be sorkatonai szolgálatra egy olyan alakulathoz, ahol lehetőségem nyílt az ejtőernyőzésre. Azelőtt még- repülőgépen sem ültem, s gondolni sem mertem arra, hogy egy. selyemdarabra bízzam az életem-. Egy év telt el, s I960, - szeptember 8-án kiugrottam repülőgépből, s azóta nemcsak hivatásommá, de szenvedélyemmé is vált az ejtőernyős ugrás;. Nem lehet csodálkozni, hogy továbbszolgálatot vállaltam, s 1963-tól hivatásos tiszthelyettes lettem. Az ember hajlamos gyors statisztikát csinálni, s valahogy az évekhez hozzácsapni 100—100 ugrást, pedig ez nem így van. Preising főtörzsőrmester 1968-ban 184 alkalommal dobta magát a mélybe, s hét országos rekordot állított fel. Kettőt csupán ezek közül! 4000 méter magasról, csoportos ugrással, valamint a 2000 méteres oélbaugrással javított idő- és távolságeredményt. Emellett jutott ideje arra, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség szolnoki repülőklubjában három évig oktassa a fiatalokat, megszerettesse 1 velük- az ejtőernyő- sportot. — Igen, nős vagyok — válaszolta a kérdésre — feleségem Kecskeméten a Habselyem Kötöttárugyárban dolgozik. Az ő foglalkozása veszélytelenebb, varrónő. Amikor megnősültem, feleségem nagyon féltett, de később megszokta. Igaz, sokszor vittem el különböző versenyekre, ahol láthatta, mennyire bebiztosítjuk magunkat. No meg — mosolyodott el — legtöbbször meg sem mondom, mikor ugróm. Nem a szerencsén, hanem a feI Megvan az ezerötszázadik! gyelmezettségen, a szabályok pon-» tos betartásán múlott, hogy 15 év- alatt egyetlen sérülésem sem volt. Pedig ugrottam éjszaka, csukott ernyővel, vízbe. A következő kérdés önként vetődik fel nemcsak az újságíróban, hanem az olvasóban is: fA-e Preising főtörzsőrmester ugrás előtt? — Igen, félek, s aki ezt tagadja, az nem mond igazat. Tulajdonképpen a félelem nálam már szorongássá változott, de bízom az ejtőernyőben.' Ami még ma is félelemmel tölt el, az a váratlan esemény, amit az ember előre nem tudhat. Mit mondhatok a fiataloknak? Ez a hivatás nagyon szép, bátorság kell hozzá, egész embert kíván.1 Nemcsak fizikailag, de szellemileg is fel kell készülni valameny- nyi ugrásra, s ami talán * a legfontosabb: nemcsak az ugrás előtt, közben, de a magánéletben is fegyelmezettnek kell lenni. A főtörzsőrmester izgatottan nézett karórájára, közeledett a felszállás ideje. Elkísértem egy darabon, s közben megtudtam tőle, hogy naponta másfél órát rendszeresen tornászik, a Magyar Honvédelmi Szövetség kiskunfélegyházi repülőterén oktat, s már több száz olyan ejtőernyős került ki a keze alól, akik a katonai szolgálat ideje alatt is megállták a helyüket mint ejtőernyősök. Nem sokkal később akkor találkoztam Preising főtörzsőrmesterrel, amikor nyitott ejtőernyőjének kupolája alól azt a Az állam kért, az állam fizetett • Ma október 8-án megkezdik a VI. Békekölcsön utolsó sorsolása nyereményeinek, illetve valamennyi kötvényének névértékben történő kifizetését. Így az ötéves Tervkölcsönnel együtt mind a két államkölcsön teljes összegének visszafizetése megtörténik, ösz- szesen 7.8 milliárd forintot "je- • gyeztünk 61 millió 600 ezer darab. különböző címletű (25—500 forintos) kölcsönkötvényekben. 250 alkalommal tartott sorsoláson összesen 3.7 milliárd forint nyeremény talált gazdára. S most, hogy utolsó kötvényeinket is visz- szaváltják, a jegyzés körüli egykor néha kellemetlen emlékeink is megszépülnek. Elégedettek lehetünk. hogy az államnak nyújtott kölcsönünkkel. ha szerény mértékben is. de hozzájárultunk a szocializmus gazdasági alapjainak lerakásához, megváltozott jobb életünk megteremtéséhez. • Mint a honfoglaló, aki birtokba veszi úi otthonánt. s az építkezés gondjairól, kritikus fordulatairól egy idő után már legfeljebb anekdótázik. • Az OTP államkölcsőn-főosz- tálva már régen értékkezelési főosztállyá alakult át. jelezvén,! hogy a sorsolás és a visszafizetés csupán egv a megsokasodott bankműveletek közül. Bárány Ferenc igazgató, a főosztály vezetőié már az ötéves Tervkölcsön jegyzésénél is asszisztált, és hosz- szú idei« a sorsolási bizottság titkára volt. — Éveken át sokan gyanakodtak, hogy előre „kiválasztjuk” a nyereményre érdemes személyeket. Pedig mindig a legnagyobb gonddal és szigorral ügyeltünk a sorsolás tisztaságára. Maga a kötvény-kiszolgáltatás és a sorsolás módia eleve kizárta, hogy a lakosság egyes rétegei, vagy személyek előnyben részesülhessenek. Hogyan is lehetett volna a sok millió kötvénytulajdonos közül bárkit is kiválasztani? De hát a propaganda a nyertesek közül — érthető okokból — többnyire a nagyüzemi munkásokat népszerűsítette. Igaz. a jegyzők között is ők. a fizetésből élők voltak többségben, A főosztály munkáié megsak- . szorozódott az utóbbi időben, Tavaly 4, az idén közel 10 millió darab kötvény beváltásával számolnak. és valamennyit tételesen ellenőrzik. Egyelőre a sorozatszámok szerint. A kötvényeket számozás szerint rendezik, s csak ezután ellenőrzik maid az egyedi’ nagyobb összegű nyereményeket^ A korábbi sorsolások után is! ezt tették, és ilyenkor többször megtalálták már egy-egy nagyobb1 nyeremény gazdáját, akinek téve-« désből csupán a névértékű össze-* get. illetve a szerényebb sorozat-» nyereményt fizették ki. Most) pontosabban majd jövőre a szokásosnál több nagyobb nyeremény találhat az ellenőrzés nyomán utólag gazdára. Hiszen az utolsó sorsolások után nem csu4 pán az 1974. évi 8 százalékos esedékes törlesztés összegének nyer-i tesei. hanem a korábban kisorsolt’ de be nem váltott kötvények gaz-, dái is jelentkeznek. Ez utóbbiak aránya a teljes kötvény mennyiségének megközelítően ugyancsak 8 százalékát teszi ki. • A lakosságtól érkező reklamáló, vagy tájékoztatást kérő le* velek száma az idei sorsolások nyomán lényegesen csökkent. A kifizetéssel kapcsolatos tévedések viszont a nagy számok törvényei szerint növekedtek. A nagyobb nyeremények utólagos felfedezése az ellenőrzés természetesen következménye. A jogos tulajdonos felderítése viszont sokrétű levelezést. olykor valóságos nyomozást igénvel. Sok felesleges munkát takaríthatnának meg azok a ma még ..inkognitóban” levő nyertesek. akik ismételten áttanulmányozzák az eddigi nyeremény- jegvzékeket. A kötvények ugyanis bemutatóra szólnak és a takarékbetétekhez hasonlóan titkosak. Egv részük időközben gazdát cserélt: oé’dául elhalálozás kaocsán az örökösökhöz került, elajándékozták, de jogtalanul is eltulajdoníthatták. S leggyakoribb bonyodalmakat a hagyatéki) gvek okozzák. Valamennyi megjelölt örökös aláírására, az utólag megT tatait nvereménvt i« tr!íi7.etik. De előfordul.' hogy az OTP bírói letétbe kénytelen helyezni a ha- gyatéknvereménvt. • Az 1955-ben 20 esztendőre jegyzett VI. Békekölcsön-kötvények is hamarosan — ezúttal 2 a leiáraívelőtte — yi|SZáftj- ■> zetésres Jccülnái. A fetéöékeny tulajdonosok azonban még további 3 évig. tehát 1977. december 31-ig beválthatják az időközben előkerülő kötvényeiket. K. J. HARMINC ÉVE TÖRTÉNT... A Monosza-hegy tövében i Ugrás után családi körben. pontot kereste, ahol majd földet ér. Először sikerült gratulálnom neki. Gémes Gábor W:: Harminc éve, 1944. október 8- án kezdte meg a salgótarjáni szénmedencében harci tevékenységét a szovjet földön szervezett és Nógrádi Sándor vezetésével érkező partizáncsoport. Ejtőernyővel szálltak le a Rimaszombat melletti erdőkbe. S mindjárt földerítésük után tűzharcot kellett vívniuk német egységekkel és portyázó csendőralakulatokkal. Losonctól északra és az Alacsony- Tátrában szlovák és magyar munkások, forradalmárok, antifasiszták, szökött katonák és munkaszolgálatosok csatlakoztak a csoporthoz,, melynek létszáma hamarosan százra gyarapodott. Harcok és nagy erőpróbák közepette az egység eljutott a Gorámig, átkelt a folyón, s falvak tucatját útbaejtve, megerőltető, ezer veszélyt rejtegető éjszakai menetelésekkel eljutott az Ipoly- hoz, majd a losonc—balassagyarmati vasútvonalon át Salgótarján—Lapújtő közelében Bagolypusztára. A Nógrádi-egység, melynek he- ~ lyettes parancsnoka és politikai megbízottja Tömpe András a spanyolországi nemzetközi brigád egykori önkéntese, a fegyveres harcot mindvégig élénk politikai tevékenységgel kötötte össze. Ennek köszönhető, hogy a bányász falvak magyar és szlovák lakossága megértette a törekvéseiket, küzdelmük célját és sok segítséget nyújtottak nekik. ■ Nógrádi Sándor visszaemlékezésében mondta el, hogy egy alkalommal futárral levelet küldött Losoncra, a város nemzeti bizottságához, azzal a felszólítással, hogy jöjjön el tárgyalni két megbízottjuk az erdőbe. A losonciak el is küldték Hódosi József bg- dogosmestert és Gleszk János ügyvédjelöltet. A megbeszélés eredményeként a város vezetősége téli ruhaneműt, kötszert és gyógyszert küldött a partizánoknak, leállította egy hadifontosságú üzem termelését Losoncon. Sok visszaemlékezés, köztibe Nógrádi Sándornak a hatvanas években megjelent két könyxje szól a Monosza-hegy tövében vívott partizánharcokról, Ragyolc, * . Somoskő és a többi község lakódnak bátorságáról, hőstetteire. Bandur Gyula, Benyus János, Márton András bányászok fiaikkal együtt vettek részt a harcokban. Elismeréssel és kegyelettel emlékeznek a résztvevők Valasek József építőmunkásról, aki hősi halált halt, csakúgy, mint a Mucsényból való. Szvettík Barna, vagy Lapin a szovjet, Hónig 'a szlovák partizán és mások. A Nógrádi—Tömpe partizánegység december végén a Csengőkő tövében Abroncsot pusztán vívta utolsó csatáját egy SS- alakulattal. Az összecsapás során Kizenhat, partizán áldozta életét. Az osztag az év végén a felszabadító szovjet csapatokhoz csatlakozott. Vadász Ferenc MEGÉRKEZETT, CSAK KÉT NAPIG!!! KISKUNHALASRA A VÁSÁRTÉRRE BEMUTATÓ ELŐADÁS: MA ESTE FÉL . 8 ÓRAKOR az OLASZ MOIRA ORFEI NAGYCIRKUSZ Szerdán, holnap két előadás: Jegyek elővételben válthatók a Lenin téren és a cirkusznál levő pénztárunknál FUTOTT NÉZŐTÉR. Állatok látogatása de. 9-től du. 1 óráig. du. fél 4 és este fél 8 órakor. BAJAI előadásaink új időpontja: 1974. október 11., 12. és 13., péntek, szombat és vasárnap a VÁSÁRTÉREN. Az előadások fél 4 és fél 8 órakor kezdődnek. i
