Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-18 / 166. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. július 18. Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Igaz, igaz, ahogyan Eötvös József sok évtizede megfogalmazta, „a demokráciát nem kimondani, hanem organizálni kell”. Persze, azért kimondása, szükségességének hangsúlyozása sem fölösleges. Legalábbis jó néhány munkahelyen. Mert tart és egyre élénkebbé válik róla a vita. Azt, hogy kell-e, inkább csak gondoldolják a tamáskodók, szükségességét kétségbe vonni — annyiféle hangos ösztökélés közepette — aligha tudják. Miként létezzen, hogyan erősödjön, ezen áll valójában a disputa. De nemcsak disputa kell. Tett is! A hatalom formája Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője a demokrácia, s nem akármilyen, hanem a szocialista demokrácia. Magunk választjuk társadalmi életünk legkülönbözőbb területeire képviselőinket, mi birtokoljuk a termelő eszközöket, jogunk és lehetőségünk, hogy közvetve és közvetlenül is mind jobban „belebeszélj ünk" közös dolgainkba. Gazdasági terveink kialakításába, az életszínvonalhoz kapcsolódó intézkedések meghozatalába, a törvények kidolgozásába. Ez eddig rendben van. A munkahely azonban nem cserélhető fel a népfront-vita klubbal, a falugyűléssel, a tanácsüléssel. Ki akarja összecserélni? Termelési fegyelem és munkahelyi demokratizmus, egyszemélyi vezetés és . kollektív gondolkodás nem ellentéte, hanem kiegészítője a másiknak. A munkásosztály hatalma sokféle formában ölt testet. E hatalom gyakorlásának közvetlen, mindennap bejárható terepe a munkahelyi demokratizmus. Léte, vagy nem léte politikai kérdés tehát. Elsősorban. Ám rögtön utána gazdasági. Rossz légkörben nem lehet jól — hatékonyan — dolgozni. Kö vetelmények, lehetőségek Napjainkban az üzemi, munkahelyi demokrácia nemcsak a kívánalmaktól, követelményektől marad el, hanem a lehetőségektől is. A tulajdonosok — s a gyárban, a vállalatnál mindenki egyformán az! — különböző csoportjai nem ritkán csak véletlenszerűen értesülnek arról, ami munkahelyük jelenében, jövőjében döntő tényező, s kellő információk híján nem tudnak arról érdemi véleményt alkotni, mondani. Azaz a demokratizmus mindennapi gyakorlásának intézményesített rendszere kell, hogy legyen. Ez az első, alapvető követelmény. A második, s előbbinél alig kisebb: az információ-, a véleménycsere minél több „csatornán” bonyolódjék le. Tehát lehetőleg ne kész, megmásíthatatlan tényeket közöljenek az emberekkel, hanem döntési változatokat, egyaránt bemutatva ezek előnyeit, hátrányait. Ha ez megtörtént, akkor kerülnek előtérbe a lehetőségek. A véleménynyilvánításra, javaslattételre lehetőleg egyebek mellett a munkásgyűlés, a termelési tanácskozás, intézményekben a munkaértekezlet, a brigádgyűlés, s természetesen, a közvetett fórumok szintén, a pártbizottsági üléstől a szakszervezeti és KISZ-taggyűlésig. Ha ezek lezajlottak, akkor ismét a követelmények szabják meg a teendőket. Mérlegelni, elemezni kell az elhangzottakat, mihamarabb választ adni érdemben, meghozni és végrehajtani az intézkedéseket. Egyenlő jogok Elvi sémaként egyszerű, könv- nyen áttekinthető hálózat a munkahelyi demokratizmus szervezete. A gyakorlatban azonban bonyolultabb. Hiszen például a demokratizmusra joga nemcsak a munkásoknak, a beosztottaknak van, hanem a vezetőknek szintén. S mély kátyú ez, benne reked meg sokszor a haladás szekere. Mert ha a munkahelyi irányítóknak — az üzemvezetőnek, művezetőnek például — nincs megfeleld hatásköre, tájékozottsága, ha maguk sem vesznek részt a gyár, a vállalat teendőinek kialakításában, ' gondjainak megvitatásában, akkor „lefelé" ugyanezt gyakorolják. Pusztán postások lesznek: továbbítják az utasításokat, s mivel az önálló cselekvésre módjuk kevés, vagy nincsen, nem igénylik beosztottjaik véleményét. Lényeges- jellemzője tehát a munkahelyi demokratizmusnak a jogok egyenlősége. Ahogy a fegyelmezett munka kötelezettsége szintén. Csakis akkor van értelme ugyanis a vitának, ha döntés után fegyelmezett a végrehajtás. Es mindenki részéről az! A demokratizmus, mint jog, kötelességekkel párosul. A közösségben érvényesülő munkamegosztás méri kisebbre, vagy nagyobbra ezeket a kötelességeket, de: mindenkinek vállalnia kell a maga részét! Napjainkban ezt mégnem mindig és nem mindenkivel sikerül elfogadtatni. Ez is a haladás akadályainak egyike. Sémák nélkül Sokféle formája van a munkahelyi demokratizmus közvetlen és közvetett gyakorlásának. Az adott munkahelyen alkalmazható legjobb formák meglelése közös feladat. Nem a sémák babonás tisztelete teszi élővé a demokráciát, hanem a formákba csörgő — némelykor ma még csak csepegő — tartalom. A szavak és a tettek egysége minősíti egy-egy közösség érettségét, a demokratizmusra való alkalmasságát. Mert vannak, akiket „semmi nem érdekel”. Tehát a demokrtizmus gyakorlását is tanulni kell. Tanítani. Példaadással. Fokozatossággal. Egyebek között azzal is, hogy a közvetett demokrácia fórumainak a jelenleginél több jog, hatáskör jusson. Amire formálódnak a tervek; itt nagy lehetőségek rejlenek. Ahogy elképzelhető a közvetlen demokrácia egyik fórumának, a termelési tanácskozásnak a fejlesztése is, ráruházva bizonyos döntések meghozatalát. Részből egész Társadalmi rendszerünk alapja a munka, Ebből egyenesen következik, hogy hazánkban a társadalmi elismerés megszerzésének legfőbb Színtere a munkahely. A társadalmi aktivitás felkeltésének ugyancsak. Aki érzi, élvezi, „csinálja” a munkahelyi demokráciát, az a gyár, a vállalat kapuján kívül is szívesen vállal közéleti szereplést. Aki belekóstolt a közös gondolkodás örömébe, az lakóhelyén sem csukja be az ajtót a hívó szó előtt. Ahoi él a munkahelyi demokrácia, ott az üzem légköre ezerféle módon — a szocialista brigádok társadalmi munkájától - a dolgozók odahaza elmondott véleményéig — sugárzik ki a tá- gabb közösségre, a községre, városra, járásra. Részből egész, forrásokból folyam így lesz. Ezért a szocialista demokrácia fejlesztése végett a részek tökéletesítése kap napjainkban élesebb megvilágítást. Ebben kell előbbre lépni. A fogalmak, teendők tisztázásával. A formák jobbításával. Ha szükséges, újak keresésével. Mindenekelőtt azonban szándékaink és tetteink egv útra terelésével. M. O. Csak a pénzünk kellett? Egyszerű munkásemberek vagyunk, külterületi lakosok. Még tr- valy nyáron elhatároztuk, hogy saját anyagi hozzájárulás révén bevezettetjük tanyai otthonainkba a villanyt. A dolgok lebonyolítását a helyi József Attila Termelőszövetkezet vállalta, amelynek pénztárába több mint 1 évvel ezelőtt fizettünk be családonként majdnem 8 ezer forintot. Hét igénylőről lévén szó, csinos kis összeg gyűlt össze a számlán. Ezek után ígéreteit teltek a vezetők — később a DÉMÁSZ illetékesei is — hogy legkésőbb az év végéig sor kerül a villamosításra. Sajnos, nem így történt. Sőt... Azóta még hír sincs a hálózatépítésről. Merjük hinni, hogy az említett gazdaság és a nagyközség Lenin Termelőszövetkezetének egyesülése nem gördített akadályt a tervezett munkák elé. Bizony nagyon kellemetlen lenne, ha végül is kiderülne, csak a pénzünkre volt szükség ... Szinte valamennyien sokgyermekesek vagyunk, kidobni való forintunk tehát nincs. Ezúton is kérjük az érinteti szerveket, intézkedjenek, högy tanyai házainkban is hamarosan kigyulladjon a villany, s mi is élvezhessük e csodálatos technikai vívmány adta előnyöket, örömöket! (Finta István, Szabadszállás, Alsószőlők) Romlott volt a csülök Szegedi Gábor, Solt, Felsőrév- bér 7. szám alatti lakos írja, hogy július 5-én egykilónyi sertéscsülköt vásárolt a helyi ABC-áruház- ban. A 23 forint 10 fillér értékű húsáru sajnos büdös, fogyasztha- tatlan volt, amit a helyettes üzletvezető tagadott, ám a nagyközség orvosa tényként állapított meg. Olvasónk természetesen visszavitte a húst, amelynek ellenértékét azonban nem kapta kézhez. E ráfizetést sérelmesnek tartja. Ugyanakkor felhívja az illetékesek figyelmét, hogy a hasonló kellemetlenségek megelőzése végett a jövőben fokozott gondot fordítsanak a gyorsan, romlandó élelmiszerek átvételére, tárolására! Hová tűnt a belsőség? Horváth István, Baja. Szabadság u. 63. svirn alatti lakos a Du- na-parti város húsellátásával kap- ' csolatos hiányosságokat teszi szóvá. Írásából megtudjuk, hogy az üzletek ugyan gyakorta árusítanak friss húst. de a belsőség — máj, tüdő, szív stb. — annual ritkábban kapható. Pedig a kispénzű emberek, az alacsonyabb jövedelmű családok rendszeresen igénylik az olcsó húsárut. A lakosság e részéről sem lenne szabad 'megfeledkezniük a város zökkenőmentes kereskedelméért felelős vezetőknek... — fejeződnek be a sorok. . Mérlegen az oktatómunka A bajai Bácska Bútoripari Vállalat mintegy félszáz dolgozója vett részt a 73’74,-es oktatási év előadássorozatain — írja Váradi Gyula. Baja, Szabadság u. 11. szám alatti lakos. Leveléből kiderül, hogy a nemzetközi helyzettel, a kulturális feladatokkal, valamint a munkahelyi élet aktuális kérdéseivel foglalkozó tanfolyamok, hallgatói — fiatalok és idősek egyaránt — örvendetesen aktívak voltak. Nem kevésbé sikeresnek minősíthető a szakember-utánpótlással kapcsolatos tevékenység is, amelynek révén az elmúlt napokban 16 ifjúval gyarapodott a szakmunkásgárda. Olvasónk végezetül beszámol arról, hogy a vállalati pártszervezet legutóbbi taggyűlésén megjutalmazták azokat a propagandistákat, akik tevékeny közreműködésükkel segítették az oktatómunka eiedményességét. SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK Dinnye Józef, Ballószög: Érdeklődésére közöljük, hogy a vonatkozó rendelkezés értelmében az új munkakönyv kiállításáért 10 forintot, az első, úgynevezett másodlatért 200, a második - és minden* további munka- könyv-másodlat kiadása ellenében pedig 600- forintot kell illetékbélyegben leróni. Az összegek kifizetése alól a helyi tanács elnöke felmentést adhat, ha á munkakönyv a dolgozó hibáján kívül rongálódott meg, vagy veszett él. „Kisgyerniekes anyák” jelige, Kecskemét: Közérdekűnek tűnő bejelentésükkel az illetékesek foglalkoztak, s arról tájékoztatták szerkesztőségünket, hpgy a Klapka utcai bölcsődében nem történtek szabálytalanságok. E megállapítás az érintett dolgozók és több szülő meghallgatásán, válaszán alapul. Szabó Julianna, Kecskemét: Panaszát felkérésünkre kivizsgálta a Kecskeméti Városi Tanács V. B. pénzügyi osztálya ,és törölte a tavalyi évre előírt kötelező betegségbiztosítási járulékának összegét, az idei hasonló fizetési kötelezettség alól pedig felmentette önt. Hatósági döntés született arról is, hogy a nyugdíj járulékát — tekintettel kedvezőtlen szociális körülményeire — pótlék felszámítása nélkül fizetheti be 1974. október 31-ig. Varga■ László, Kecskemét: Nyugdíjügyét a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának Bács-Kiskun megyei Igazgatóága vizsgálja ki, s az eredményéről írásbeli értesítést kap. Weinhardt Vilmos, Lajosmizse: Amennyiben újsághirdetést szándékozik feladni, tanácsoljuk, hogy személyesen keresse fel a kiadóhivatalunkat (Kecskemét, Szabadság tér i/a’, vagy a Magyar Hirdető kecskeméti kirendeltségét (Szabadság tér 3.), ahol hivatalos időben az ön rendelkezésére állnak. Másik kérdésére válaszolván arról Informáljuk, hogy rendelet írja elő, hogy nyitvatartási időben valamennyi üzlet köteles visszaváltani mindazokat a betétdíjas üvegeket, amelyekben italt, vagy egyéb árut állott el. Összeállította: Velkci Árpád TALLÓZÁS ÜZEMI LAPOKBAN A kongresszusi versenyvállalásokról „Megvalósítása: becsületbeli ügyünk” — e főcím alatt ismerteti a Bács megyei Építők 6. száma a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak kongresszusi és felszabadulási munkaverseny-felajánlásait. A BÁÉV a IV. ötéves terv időszakára 3930 millió forintos építési-szerelésig termelési érték előállítását tűzte ki célul, aminek 230 millió forinttal való túlteljesítését vállalta a kollektíva. A túlteljesítés összegéből a verseny időszakából 70 millió forintot valósítanak meg. A tervidőszakra előirányzott 5420 lakás helyett 5640 átadására tettek ígéretet. Ez évi lakásátadási tervüket december 15-ig teljesítik, a IV. ötéves tervre szóló kötelezettségeiknek pedig 1975. december 1-ig tesznek eleget. Azzal szintén a lakásprogram megvalósulásához' járulnak hozzá, hogy az ötéves terv rflég hátralevő ideje alatt 590 félkész lakást is felépítenek. A megye egészségügyi ellátását segítve a kiskunhalasi kórház főépületének befejező munkáit olyan ütemben végzik el, hogy teljes berendezése és üzembe helyezése 1974. november 7-re megtörténhet. A Solton épülő 2 ezer kW-os Kossuth-adó befejezési határidejének betartására, illetve előbbre hozására a beruházó és tervező vállalattal szocialista együttműködési szerződést kötnek. Ezzel azt akarják elérni, hogy a létesítmények 1975. december 31-ig technológiai szerelésre kész állapotba kerüljenek. Az előbbieknél nem' kisebb jelentőségű az a vállalás sem, hogy a Kecskeméten épülő házgyárban 1975. június 30-án megtartják az első üzempróbát. Annak érdekében, hogy 1976-tól a saját házgyári termékekből készült lakóépületeket tökéletes kivitelben tudják átadni, megteremtik a Dolgozz hibátlanul munkarend- szer feltételeit, s egyes szakmákban már ez év július 1-től foganatosítják a magasabb követelményeket. Tovább is lehetne idézni még a lapból a szép, tartalmas vállalásokat, amelyek megvalósításával a BÁÉV dolgozói hazánk felszabadulása 30. évfordulójának évében, pártunk IX. kongresszusa előtt tisztelegnek. ♦ ü * Az Épitőgépgyártó Vállalat üzemi híradójának júniusi száma ugyancsak elsőoldalas cikket szentel munkásai kongresszusi és felszabadulási verseny felajánlásainak az ismertetésére. Egyet lapozva egész oldalas írással találkozunk, amely a tízéves ÉPGÉP Vállalat történetét mondja el. A második oldal egyik cikke a Szovjet Kultúra és Tudomány Házába invitálja a dolgozókat az ott látható műszaki érdekességek megtekintésére. A Dolgozók az iskolapadban című információ tanulási lehetőségekről, a jelentkezések módjáról és idejéről tájékoztatja az olvasókat. A vállalat Kalocsán települt kisgépgyárában folyó gyártmányfejlesztésről ötödik oldalán tudósít az ÉPGÉP Híradó. * * * A Férfifehémemű Gyár dolgozóinak lapja, a FÉKON Hírlap 12. számának egyik írása arról számol be, hogy a hibák és veszteségek csökkentésére, a gazdálkodás hatékonyságának növelésére a vállalat valamennyi egységében bevezetik a Dolgozz hibátlanul munkárendszert. A Kiváló brigádok rovatban a bajai gyár Kulich Gyula nevét viselő szocialista kollektívájáról olvashatunk. A nyolctagú közösségnek a Kiváló brigád cím elnyeréséig vezető útja jól példázza, hogy milyen szép lehetőségek rejlenek, az összefogásban. A. T. S. Főiskolások gyakorlaton 0 A kecskeméti kertészeti főiskola első és másodéves hallgatói sárgarépárt gyomlálnak a kisfái tanüzemben. Egy hétig munkabérért dolgoznak, utána pedig mindegyikük szakmai gyakorlaton vesz részt. (Tóth Sándor felvétele) A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Szociális otthoni ellátás a megyében A munkásosztály helyzetének állandó javítására hozott párthatározatok olyan feladatok elvégzését is megkövetelik, mint a nehéz fizikai munkában megrokkant, a kétkezi munkában elfáradt, magányossá vált öregek életkörülményeinek javítása. Az elmúlt huszonkilenc év nagyméretű gazdasági és társadalmi átalakulása közepette, hosz- »zú időn át, kevesebb figyelmet szenteltünk annak az ugyancsak jelentős változásnak, amely ez idő alatt az öregek számában, összetételében és életkörülményeinek alakulásában bekövetkezett. Ez a változás pedig mind arányaiban, mind formáiban joggal állítható a társadalmi fejlődés más eseményei mellé, hiszen a népesség egyre növekvő — országosan és Bács-Kiskun megyében is egyötödét kitevő —részének aktivitása, megélhetési formái, életmódja, társadalmi kapcsolatai gyökeresen átalakultak a múlthoz képest. Az átlagos élettartam meghosz- szabbodása, az öregek arányának' emelkedése az össznépességen belül, számtalan társadalmi, gazdasági, szociális problémát vet fel. Az idős emberek — a felnőtt korosztályhoz viszonyítva —gondosabb orvosi ellátást, differenciáltabb táplálkozást, speciális igé- nveket kielégítő lakásokat, szociális otthonokat és koruknak megfelelő kulturális szükségleteiket figyelembe vevő intézményeket igényelnek. Ennek a problémakörnek egyik nagyon fontos részét képezik a szociális otthonok. Az öregek szó- reális ellátásának leghosszabb múltra visszatekintő intézménye a szociális otthon. Ez az intézménytípus rendelkezik a legtöbb tapasztalattal. Itt dolgozik a szakképzett szociális dolgozók jelentős része is. A szociális otthonnak kellene egyre nagyobb szerepet vállalnia az alsóbbszintű szociális gondozás segítésében (házi szociális gondozás, öregek napközi otthona stb.). A szociális otthonok célja, hogy azok részére, akik önmaguk fenntartására koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva nem képesek, végleges, korszerű gondozást biztosítsanak. Bács-Kiskun megyében 1973 végén 13 szociális otthon működött, közülük' egy, a solti, csak részlegesen. 1974 elején átadták a megye legkorszerűbb, 100 személyes szociális otthonát Lajosmi- zsén (ezzel számuk 14). és véglegesen elkészít a solti is, 80 fős. befogadóképességgel. Az 1965—70-es tervidőszakban új szociális otthon nem épült a megyében, így a bővítéseket a heiyi tanácsok új pavilonok építésével, más szervektől használt épületek átvételével, volt egészségügyi intézmények átalakításával, szociális otthonokban levő szolgálati lakások és egyéb épületek igénybevételével valósították meg. Mindez számottevően nem javított a helyzeten, hiszen a korábban már működő szociális otthonok jelentős részét is régi, nemei; kúriában, kastélyban, nagyméretű magánházban helyezték el. Ezek általában nem feleltek és ma sem felelnek meg a célnak, az átalakítások ellenére sem. Nem ritka bennük a 14—15 ágyas szoba, kevés a kétágyas szobák száma, emiatt nehéz az idős házaspárok elhelyezése. Rendkívül elhanyagolt, rossz állapotban van a kiskunhalasi otthon, ahol a helyzetét súlyosbítja, hogy 188 lakója közül 145 elmebeteg, 43 pedig fekvőbeteg. A IV. ötéves tervben csak egy új, erre a célra épült intézménynyel gazdagodott a megye (Lajosmizse). Sajnos, az V. ötéves tervidőszakra is csak rekonstrukciókat és kisebb bővítéseket’irányoztak elő, új otthonok építését nem. A helyzeten pedig — amely megyénkben, de országosan is kedvezőtlen — csak új otthonok építésével, a társadalmi erők fokozottabb közreműködésével lehet javítani. A társadalmi erők hatékony együttműködésére igen jó példa a már említett lajosmizsei otthon. A tizenhárom otthon 1435 helyére 1447 idős embert helyeztek el 1973-ban, ami közel 101 százalékos kihasználtságnak felel meg. A tízezer hatvan éven felüli lakosra jutó helyek száma 1972- ben 164 volt, ezzel a közepesen ellátott megyék közé tartozunk. Az országos átlagot (145) a inegye ellátottsági mutatója megközelítőleg 13 százalékkal haladja meg, 1965-ben és 1970-ben azonban még az qrszágos átlag alatt volt. A tbc-s betegotthoni helyek számában 1965 óta nincs változás, ott 25 fő elhelyezésére van lehetőség, nincs is többre igény. A legdinamikusabban az elmebetegotthoni férőhelyek száma nőtt, 1965—1973 között mintegy 40 százalékkal, de még ez sem elegendő, mivel itt nemcsak az időskorú betegeket gondozzák. A fekvőbetegotthonokban levő ágyak száma 1970-re átmenetileg csökkent, de 1973 végére már majdnem 8 százalékos a fejlődés. 1973- ra az általános otthonokban a helyek száma százhetvennel nőtt- az 1965. évivel szemben. 1970-ben az elhelyezést kérők száma 2£V, 1973-ban húsz száza-; lékkai több, 359 fő volt. 1970-ben tizenkét kérelmezőt utasítottak el, 1973-ban csak öt idős korút. Az elutasítások oka, hogy a folyamodó megfelelő szociális körülmények között élt, vagy a hozzátartozók bitzosítani tudták a gondozását. Az elhelyezést kérők több mint fele általános otthonba kéri felvételét. Magas még az olyan elmebetegek száma (96 fő), akik intézeti ápolásra várnak, bár e téren segített az 1974 elején véglegesen átadott 80 személyes solti otthon, ahol kizárólag elmebetegeket gondoznak. A gondozottak társadalmi ösz- szetételében jelentős változás következett be a felszabadulás után. 1945 előtt, de még közvetlenül a második világháború után is a szociális támogatást igénylő öregek nagy része nincstelenekből, koldúsokból tevődött össze. Ma már a szociális otthoni gondozottak csaknem fele — ez az arány állandóan növekvő — fizet gondozási díjat. (Megjegyzendő azonban, hogy a gondozási díj nem fedezi a gondozottak teljes ellátását) Jövedelemhiány miatti felvétel csökkenő mértékben fordul elő. 1970-ben. gondozási díjat fizetett 603 fő, a gondozottak 46 százaléka: 1973-ra ez az arány 49 százalékra változott. Az egy szociális otthoni helyre jutó évi padások összege is állandóan növekszik. Bács-Kiskun megye a kiadások tekintetében a legutolsó helyet foglalta el 1972-ben; az egy férőhelyre jutó tervezett kiadások nagysága az országban a legalacsonyabb (15 954 forint) volt. az országos átlagnak csak 86 százaléka. A legmagasabb az egy férőhelyre jutó kiadás Szabolcs-Szat- már megyében, több mint ötezer forinttal haladja meg a megye: átlagunkat. A szociális otthoni alkalmazottak 1970. évi 320 főnyi létszáma 1973-ra hetveneggyel (22 százalékkal) gyarapodott. A száz helyre jutó alkalmazotti átlaglétszáír így 22 főről 25 főre, az ápológondozók száma pedig 9-ről 10- re növekedett. Böszörményi Jenőné a KSH közgazdásza
