Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

1974. július 18. • PETŐFI NÉPE • 5

PÁRTSZERV EZÉS-PÁRTIRÁNYÍT ÁS

Közművelődés és a politikai kultúra

A szocializmusban politikai kérdés a közművelődés. Szerves része a kulturális forradalomnak, a társadalom átformálásának, fejlesztésének. Mi több: még akkor is megmarad politikai kérdésnek, amikor maga a gazdaság, a technikai fejlődés belső követelményeként válik szükségessé a képzettség, a szakmai tudás tömegméretű fejlesztése, s így az iskola és a munkatevékenység minden eddiginél szorosabb kapcsolatba kerül egymással.

9 A szocializmus eszméjének egyik alkotó eleme a tömegek ön- tevékenységének. közreműködésének a követelménye. A szocialista társadalmi gyakorlat mindig kettős mozgást feltételez: az állam szervező-irányító tevékenységét és a tömegek kezdeményező-ellenőrző szerepét. A két szint közötti áramlás, mobilitás pedig a szocialista demokrácia fontos mércéjének számít.

Kétségtelen, hogy ennek az ösz- szefüggésnek a továbbfejlesztése a társadalmi kapcsolatok, szervezetek és intézmények Szintjén társadalmunk aktuális feladatai közé ■■ tartozik. Minél magasabb szintre jut azonban termelőerőink fejlődése és minél bonyolultabbá válik társadalmunk egész szerkezete. annál természetesebben lép / fel a hozzáértés, a szólni és kérdezni tudás követelménye is.

Persze, ez a hozzáértés, szólni és kérdezni tudás több szempontból is különbözik a szakmai-technikai .ismeretektől. A jogok és kötelességek ismeretét még csak értelmezhetjük egyfajta „szakismeretként”. a közéleti eljárások, ügyintézési módok „technikájával” egyetemben. Azonban már ebben az esetben is különbségként mutatkozik, hogy itt — a szakmai ismeret egyénhez kötöttségével szemben — elégséges, ha egv szűkebb közösség hordozza ezt az ismeretet. Másrészt, a közösségi ügyek intézése ugyan megköveteli a maga szakembereit, a vezetők szakkéozettségét, de magának a tevékenységnek a közösség általi megítélése sohasem egyszerűen szakmai szempontból, hanem az emberi viszonyokra és kapcsolatokra tett hatása alapján történik. Éppen ez a hatás adja meg az érdekkielégítés vagy ki nem elégítés révén a társadalmiközéleti tevékenység politikai tartalmát.

Az állampolgárok politikai ismereteinek (más kifejezéssel: politikai kultúrájának) szükségessége ehhez az utóbbi problémához kapcsolódik elsősorban. Napjainkban. amikor a társadalmi tévé kény ség módjaiban, az életmódban és a magatartásban nagy változások idejét éljük, az érdekösz- szefüggések mélyebb — társadat mibb és politikusabb — értése sok ellentmondástól kímélheti meg a társadalmat és az egyéneket. Az utóbbiak például jobban és gyorsabban felismerhetik helyüket és érdekeltségüket az adott változásokban. Ennél is fontosabb, azonban hogy a politika értésével és képviseletével az egyén

aktív szerepet tölthet be a szocialista célkitűzések, a szocialista demokrácia fejlesztésének munkájában is.

Fentebb említettük a „politikai kultúra’’ fogalmát. Mit értünk ezen? Az említett társadalmi feladatokhoz és problémákhoz kapcsolódva a politikai kultúra mindenek előtt a politikai-közéleti tájékozottságot. társadalmi gyakorlatunk lényegei tartalmának, céljainak az ismeretét jelenti. Vagyis a szocialista fejlődés értékrend- szerének az elsajátítását, amelynek hiányában lehetetlen a társadalmi egyének — vezetők és vezetettek — tetteinek céljainkhoz mért megítélése. Ezeknek az ismereteknek a birtokában viszont könnyebb átlátni a. nem egyszer bürokratikus körmönfontsággal vagy demagógiával leplezett önző és törtető magatartást. S végül: a közösség érdekének ismeretéből eredő meggyőződés ösztönző erőt gyakorolhat a nem szocialista magatartás elleni fellépésre.

Ám tudjuk, hogy az ismeret és a tudás nem jelent közvetlenül gyakorlati cselekvést is. Ahogy az erkölcs világában az erkölcsi jó tudása még nem jelenti a „jótett” feltétlen bekövetkezését, úgy a közéleti-politikai szféra átlátásához szükséges ismeret sem jelenti közvetlenül a politikailag-közéle- tileg aktív társadalmi egyén jelenlétét. Pedig'szocialista értelemben aligha beszélhetünk igazi politikai kultúráról politikus, gyakorlatilag is aktív társadalmi egyének hiányában. Éppen ezért a politikai kultúra a mi számunk-^ ra nem egyszerűen ismeretanyag „felhalmozását” jelenti, hanem sokkal inkább olyan politizáló közösségek kiformálódását, amelyekben az ismeret tényleges és tartós aktivitással párosul, ahol a régi — s időnként ma is hivatkozott — „ne szólj szám. nem fáj fejem” ^szóláshoz hasonló álbölcsességeket szókimondó népi bölcsesség és tömegnyomás váltja fel.

• Sok meg a tennivaló ezen a téren is. Hiszen hányszor előfordul még. hogy különböző helyeken csak hosszas huzavona vagy éppen meghurcolás után juthatnak el emberek igazukig. Emö- gött nemcsak hivatali visszaélés rejlik, hanem a politikus, a tagjaiért is kiálló közlemény hiánya is. amely utóbbi pedig eleve minimumra korlátozhatná a pozícióból elkövetett visszaéléseket.

De mi köze mindennek a köz- művelődéshez? Nagyon is sok. Tartalmilag határozza meg a közművelődést. amennyiben éppen ennek a társadalmilag aktív és felelős magatartásnak a fontosságát tudatosíthatja a művelődés folyamata. De meghatározza mód>- szertanát is: a közművelődés ismeretanyaga nem maradhat meg az egyszerű ismeretközlésnél, a tételes tudásnál, egyfajta „kate- kizmus”-módszemél. A társadalom tagjainak szellemi és erkölcsi aktivizálása ennél többet követel: a rávezetés, a kifejtés, a meggon- dolkodtatás eszközeinek alkalmazását.

Ez a hozzájárulás kritikai-ellenőrző tevékenységet jelenthet minden olyan törekvéssel szemben. amely a társadalmi irányítás különböző területein és szintjein. vagy magán a közösségen belül a tényleges közösségi érdeket 'háttérbe szorító magánérdeket kívánja előtérbe tolni. Ugyanakkor a közművelődésnek e tartalmi feladataival párhuzamosan vetődik fel egy közvetlenül nem művelődési kérdés. Országos feladat ma, hogy a társadalmi alapegységekig intézményesítsük és hatékonyabbakká tegyük azokat a törvényesen megszabott és védett kereteket, amelyekben az állam- polgári beleszólás hatékony formát ölthet, s egy-egy területi, vagy termelői közösség tudatosan vállalt közéleti-politikai aktivitásává fejlődhet. A beleszólás és részvétel erejét ugyanis ez a közösségivé válás adhatja meg igazán.

A közművelődés fontos és lé-i nyeges alkotó elemei az állampolgári magatartással, politikai kultúrával kapcsolatos kérdések. Tartalmukat nézve, olyan ösztönzésekről van itt szó. amely nem áll meg a dolgok egyszerű értelmezésénél. hanem megvilágítja a közösségi és egyéni részvétel szükségességét is- a szocializmus építése során felmerülő ellentmondások leküzdésében. S mivel ma már a szocializmus nem egyszerűen ..kenyérkérdés”, hanem az elért társadalmi gazdagság alapján az emberi gazdagság, a szocialista egyéniség kialkitásá- nak társadalmi kérdése is, az elmondottakhoz még valamit hozzá kell fűznünk: politikai kultúránk nem formálható ki a szocialista kultúra filozófiai, erkölcsi és művészeti eszményeinek megismerése és elsajátítása nélkül. Korszakos munkáról van hát szó. Fonr tos, hogy ezt így is értsük. Olyan összefüggéseket érint, amelyeknek marxista értelmezése elengedhetetlen mind a szocialista jelleg kibontakoztatása. mind pedig a ka- pitalizmussl folytatott békés versengés korszakában.

H. I.

KEND ŐZETLENÜL

Dunapataj

szégyene

Dunapataj nagyközségben Kodály Zoltán nevét viseli a művelődés háza. Alapkövét annakidején a mester rakta le, aki — mint akkor elmondta — no- tfyon örült a létesítménynek) Annak, amelyről jogosan hihette, hogy a lakosság kulturális igényét lesz hivatva kielégíteni, amely régebben meg volt fosztva qnnek a lehetőségétől is.

Sok jel viszont arra mutat, hogy ebben a Kodályról elnevezett intézményben nem folyik tartalmas munka. Legfeljebb táncmulatság, s ivászaL meg egy egészen szűk kör részvételével kártyajáték, méghozzá piszkossá rándított szobában, valóságos szeméthalom között.

Volt alkalmunk mostanában többször is tapasztalni, hogy ez így igaz% ahogyan leírjuk. Bevalljuk, hogy azt vártuk: első észrevételeink, kritikus megjegyzéseink után a körülmények valamelyest megváltoznak. Nem így történi — sajnos — ezért hozakodunk■ elő tapasztalatainkkal a nagyobb nyilvánosság előtt.

Nem is próbáljuk meg teljes „pompájában” bemutatni a hétmillió forintos költséggel épült létesítményt. Jelenlegi állapota olyan, hogy kevés lenne hozzá a hirtelen eszünkbe jutó jelzők mennyisége. Csupán néhány jelzős szókapcsolatra szorítkozunk a felsorolásnál.

A falakon sáros lábnyomok tucat — vagy száz? — számra. Leszerelt mosdókagyló helyén tátongó üresség. Feltört padlózat. Drasztikus, otromba, barbár, kezekkel felhasogatott bútorhuzatok. Letépett műbőrbevonat a székeken. Falakon az esőbecsor- gás következtében ronda, szürkés-fekete csíkok; némelyik legalább húsz centi széles. Csikkek százltval, mint legutóbbi látogatásunkkor. a csöpögő csaptól elázott, rothadó padlózat. Leszerelt — az igazgató szerint ellopott — ajtózár. Lim-lom az előcsarnokban, s másutt is. A szétvert fürdő romjai az épületben és az épület mellett. Nagyon piszkos falak a WC-ben, a mosdóban, a folyosón, s egyes szobákban. Az egyik helyiségben cigerattavégek az asztalon szanaszét, a székeken (!), a padlón, mindenütt. Egyik takarítónő (mert kettő van, kettő) a vállát vonogatja, mikor mutatjuk neki; a másik szerint négy nap óta nem járt senki abban a szobában.

Mindez 1974-ben, egy nagyközségben, néhány évvel az avatái után, a Kodály Zoltínr‘1 elnevezett művelődési házban. A hétmillió forintos költséggel épült intézményben, amely korszerűnek készült, állítólag a helyi lakosság kulturális igényének kielégítésére. Hangsúlyozzuk, hogy 1974-oen, amikor országszerte egyre szebb eredményekről számolhatnak be a közművelődés irányítói. S megyeszerte is.

Csak sajnálni lehet, hogy ép-, pen abban a helységben történik ez a — enyhén szólva — lelketlenség, ahol híressé vált falumúzeumot teremtett meg a lelkesedés, ahol az ének-zene- pedagógiára országszerte felfigyeltek, s ahol a helytörténeti könyvtárat nem lehetne túldicsérni. Ez azt jelenti, hogy vannak Patajon ragyogó eredménynyel dolgozni tudó, becsületes emberek. Azoktól kérdezzük: hogyan lehetséges mindaz, amit fentebb leírtunk?

Tartózkodunk attól, hogy bizonyos suttogásoknak túlzott je-, lentőséget tulajdonítsunk. Am mégis: mit gondoljunk arról, ha a községben az intézmény vezetésével kapcsolatban bizonyos személyi összeköttetésekről hallunk beszélni egyre nyíltabban? Tapasztalatainkat megbeszéltük Dunapataj jelenlegi vezetőivel. Ok is érzik — mond- 1 ták — hogy valamit tenni kellene.

Hát igazán olyan nehéz lenne kitalálni, hogy mit tegyenek?

Varga Mihály

S'

Úttörő város Zánkán

I. Több ezer diák a Balaton partján

Amint a Balaton északi partján vezető országúton Zánka felé haladunk, egyszerre minden szépségét megmutatja a magyar tenger. A tóban szikrázó nap, a hatalmas vizet övező hegyvonulat festői képet tár elénk. Júliusi napfény játszik a vízzel, amely itt, a part közelében zöld, beljebb azúrkék, s amott már aranysárga színű.

Állok a parton, szemben a bala- tonszemesi hegyek; a bogiári és fonyódi dombok körvonalait látom. Mögöttem Zánka, balatoni úttörőváros. A tányérsapkás portás útbaigazít Nádházi Lajoshoz, a tizenévesek balatoni birodalmának vezetőjéhez. Modem, hatemeletes épület, az úttörőváros tulajdonképpeni kapuja. Mögötte 385 katasztrális holdnyi területen, a mintegy ezer lakosú Zánka község szomszédságában, festői kömyezetbn fekszik a város.

■A Magyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége az 1960- as évek elején határozta el, hogy a Balaton partján úttörővárost építenek. A legmegfelelőbb helynek ez a környék, vagyis a Osor- sza patak völgyét övező terület bizonyult, ugyanis a hegy, s a víz, különösen az alföldi gyerekeknek, kettős élményt nyújt. Emellett az északi part történelmi emlékekben is igen gazdag. 1968-ban a kormány elfogadta az úttörőszövetség javaslatát, s a következő évben Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese elhelyezte a város alapkövét

Városnézésre indulunk.

Az erdőben mintegy tíz kilométer hosszú, széles út vezet a sűrű lomboktól alig látható három- szintes épületek között. A Csor- sza patak északkeleti oldalán helyezkedik el a 8 téli tábor, amely egyszerre csaknem ezer úttörőnek ad kényelmes otthont, s foglalkozásokra alkalmas korszerű termeket. A téli hónapokban egyebek között őrsvezetőképzésre, úttörőaktivisták tanfolyamára kerül sor. ősztől tavaszig 8 turnusban váltják egymást a pirosnyak- kendős diákok.

A patak délnyugati részén kaptak helyet a nyári táborok. Egy- . egy épület százhúsz úttörő, illetve tizenhat úttörővezető elhelyezésére alkalmas. Az idén a táborlakók 8 épületet vehettek birtokukba. A következő nyáron már 24 táborépület várja új lakóit, s így egy táborozási időszakban közel háromezren szórakozhatnak együtt a Balaton partján.

Az úttörővárosban bőven van lehetőség művelődésre, szórakozásra. A hatemeletes központi, épületben kapott helyet a hazánkban egyedülálló.- úrforőtörté- neti múzeum, amely fényképekkel, különböző dokumentumokkal mutatja be az úttörőmozgalom 22 éves fejlődését. Az idén adták át rendeltetésének a több ezer kötetből álló könyvtárat, melynek polcain egyebek közöt az úttörő világszöveség, a CIMEA legfontosabb kiadványai is megtalálhatók.

Naponta több ezer látogatója van a gyermeki alkotások galériájának, ahol az országos pályázatokra beküldött legszebb gyermekrajzokat, batikokat és egyéb képzőművészeti munkákat őrzik.

A központi épület mellett jelenleg 500 személyes kultúrházat és 3 ezer úttörőt befogadó sportcsarnokot építenek.

— Az úttörőváros méreteire, fejlődésére, néhány adatot említek: a konyha ötezer adag étel elkészítésére alkalmas, a 36 méter magas víztornyot öt mélyfúrásó kút táplálja, a város korszerű közművei' rendelkezik — magyarázza Nádházi Lajos. — A táborok közvetlen közelében épült fel az egészségház. Egy gyermek napi ellátása 150 forintba kerül, s ebből a szülők csupán 10 forintot térítenek. De például a háromgyermekes szülőknek ennyit sem kell fizetniük.

Mint azt az úttörőváros vezetője mondta, a nyári hónapokban hat turnusban váltják egymást a táborlakók. Egy turnusban 1500 úttörőnek ad helyet a város. A vezetők, a pedagógusok, nevelők rendszeres foglalkozásokat tartanak. A nyári táborok feladata az is, hogy a gyermekekben elősegítsék a marxista—leninista világnézet alapjainak, a szocialista ember erkölcsi vonásainak erősítését, a hazaszeretetet, az internacionalizmus érzésének elmélyítését, s fejlesszék az úttörők öntevékenységét.

Az úttörők játékos formában megismerik az úttörőmozgalom fejlődését, feldolgozzák az úttörő világszövetség történetét, indulókat, dalokat tanulnak. Megismerkednek az úttörővárossal, s a környék nevezetességeivel, a dunántúli nép hagyományaival.

— Tervünk szerint 1976-ban, az úttörőmozgalom 30. évfordulóján adjuk át teljes egészében a balatoni úttörővárost — jegyzi meg a vezető. — Addig a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat, valamint az úttörőváros felett védnökséget vállaló KISZ-esek befejezik a már megkezdett létesítmények építését.

Balaton-part, késő délután. Az erdőben sorra lobbannak a tábortüzek. Az úttörőváros vízitelepére befutnak a kiránduló diákokat szállító hajók, vízibuszok, vitorlások, csónakok. Innen is-onnan is hallatszik az ének: „Zánka közepén ég a tűz, utolsót lobban a láng, szikra se pattan, kialszik lassan, pajtások, jó éjszakát..

Tárnái Lász'ó (Folytatása következik)

9 Tihanyi kirándulásra indulnak a Bács megyei diákok. # Lenn: épül a kultúrház és a sportcsarnok.

0 A konyha ötezer adag étel elkészítésére alkalmas.