Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

I 1973. október 6.PETŐFI NÉPE • 3 A határőrség újoncai között A határőrség bajai kiképzőpontjára néhány nappal eze­lőtt érkeztek meg azok a fiatalok, akik a polgári ruhát katona­ruhával cserélték fel. A parancsnok kíséretében látogattuk meg a kiképzésben levő fiúkat, tőlük érdeklődtünk benyomá­saikról, e pár napos tapasztalatukról. A laktanya udvarán Kónya Ferenc határőr tizedes, aki éppen egy esztendővel ezelőtt vonult be, határőrizeti foglalkozást tartott. — Mondja el. mit értünk ha­tár fogalma alatt? — mutatott rá Goczol Károlv határőrre a mély­kúti pi Élet Tsz volt traktorosá­ra. A fiú meglepő szabatossággal, értelmesen sorolta fel a kritériu­mokat olyan sebesen, hogy alig tudtuk követni... A szünetben körénk gyűlték a fiúk. Ábrahám Gábor, Csatad Gyula. Elekes Ferenc. Ábrahám Gábor, a Baiai Állami Gazdaság­ban dolgozott kőművesként, szá­mára nem volt idegen a határ­őrség. — Közvetlenül a határ mellett lakunk, srác koromban határőr­. Úttörő voltam. Később barátaim­mal átjártunk futballozni az őrs­re, mérgesek is voltunk, mert mindig a határőrök rúgták a több gólt. Keményebb. „hajtósabb” szolgálatra számítottam, de kel­lemesen csalódtam. > mert köny­­nvedén megbirkózom a felada­tokkal. Csatai Gyula Rémről vonult be a határőrséghez, a Bács-Kiskun megyei Építőipari Vállalatnál volt szobafestő. — Nem dicsekvésből mondom, de már tudok bánni a fegyver­rel, s bármelyik pillanatban akár éles lőgvakorlaton is részt ven­nék. Én nagyon örülök, hogy a határőrséghez kerültem, mert itt állandó harcfeladatot teljesítünk. Eddig még nem voltak látoga­tóink. de nagyon várom szüléi­mét, ugyanis fogytán a pénzem... Mire kell? Colára, cigarettára, meg egy kis édességre. A koszt? Megírtam szüleimnek, hogy vé­letlenül se hozzanak ennivalót, mert olyan bőséges az ellátás, meg sem tudjuk enni. A beszélgetésbe beleszólt Ele­kes Ferenc, aki néhány nappal ezelőtt még Hercegszántó függet­lenített KISZ-titkára volt. — Én kisgyermekkorom óta katonák, határőrök között nőt­tem fel. Édesapám Hercegszántón a forgalomellenőrző pont pa­rancsnoka. tőle sok mindent ta­nultam. Néhány nappal ezelőtt találkoztam vele. végignézett raj­tam. s elnevette magát. Azt mondta: „Fiam. a ruhádba még bele kell nőnöd. Remélem, jól vi­selkedsz, panaszt ne halljak rád”. Biztosítottam, megteszek min­dent, hogy ne essen folt a család becsületén ... Valószínűleg így is lesi, mert Elekes Ferencet beválasztották a KISZ-vezetőségbe, de egyben kül­döttnek jelölték a KlSZ-bizotü­­ság választására is. A szünet, a pihenésre szánt tíz perc szinte elröpült. Kónya Fe­renc határőr tizedes narancsára a fiúk vonalba sorakoztak, meg­kezdődött a lőkiképzés. A Bács megyei fiúknak nem kell szé­gyenkezniük. hiszen néhány órás gyakorlás után már úgy szorítot­ták vállukhoz a fegyvert, ahogy az a szabálvzatban elő van írva. Gémes Gábor • Hogyan kell célra tartani a géppisztolyt? Ezt magyarázza Kónya Ferenc határőr tizedes Ábrahám Gábor határőrnek. Határőrizeti foglalkozáson a fiatal határőrök. Kétezer klubest 1962. szeptember 28-án huszonegy irodalmi érdeklődésű, művésze­tet kedvelő ember megvitatott és elfogadott egy alapszabály­tervezetet, s kimondotta a Ka­tona István Társaság megalaku­lását. A visszahúzódókat is be­vonta a közéletbe, hogy tevé­keny segítői legyenek a város­fejlesztésnek. A társaság lett a magja az 1963-ban megalakult értelmiségi klubnak, a kalocsai közművelődés legfontosabb bá­zisának. A régi, mozdulatlan csendet egy történelmi alapokon nyugvó, eleven kulturális élet váltotta fel. Az elmúlt 11 év alatt 19 iro­dalmi, 19 képzőművészeti és 24 honismereti témájú székfoglaló előadás hangzott el, és 470 mű­velődésre vágyó töltötte ki a klub belépési nyilatkozatát. A tagok egyharmada nő, kéthar­mada férfi. Évente mintegy 60 rendezvényt szerveznek, pedagógiai, közgaz­dasági, műszaki, képzőművésze­ti, idegenforgalmi, irodalmi, csil­lagászati és filmesztétikai té­mákból. Az elmúlt 11 évben az értelmiségi klubnak 651 rendez­vénye volt, és kereken kétezer klubestet tartottak. A tévéné­zők, újságolvasók, beszélgetők szá­ma esetenként eléri a harmincat. Sportesemények, érdekes tévéfi­­mek vetítésekor a kilencvenet is. A Katona István Társaság az értelmiségi klub keretében önálló csoportként működik. A két nyári hónap kivételével havonta tartja gyűléseit, melyen székfoglalók és a tagság újabb alkotásainak be­mutatása felváltva szerepel. B. F. Olajkutatók A Nagyalföldi Kutató és Fel­táró üzem olajbányász szocialista brigádjai az év elején vállalták: olyan szervezettséggel és munka­tempóval dolgoznak, hogy elke­rüljék az év végi hónapok haj­ráját A bánvász kollektívák áll­ják szavukat. A szegedi meden­cétől egészen a Hajdúságig ter­jedő kutatási területen 52 kút fú­rását fejezték be. újabb lelőhe­lyeket tártak fel és hasznos in­formációkat szereztek a föld mé­lyében húzódó szénhidrogénme­zőkről. Többek között a ferenc­­szállási keleti I-es és a zombori I-es kutatófúrásokkal újabb olaj­telepekre bukkantak. Fegyvernek község területén új produktív gázmezőt tártak fel. Abony és Püspökladány környékén szén­dioxidot találtak. A kutakat meg­felelő kiképzés után átadják ter­melésre. Exportra is gyártják Kalocsán a Röpít Tervezési pályázat A Kalocsa és Vidéke Sütőipa­ri Vállalat 180 féle terméket ál­lít elő. Ezek között egyre több a külföldön is keresett árucikk. Egyik közkedvelt készítményé­ből, a Ropiból nemrégen egy második gép beállításával meg­kétszerezte termelését az üzem. Ily módon a két német gyárt­mányú automata naponta már 15 • Áz automa­tában kisült pálcikákat Demsa Ho­na a szállí­tószalagra rakja át. ezer csomag ropogtatnivalót produkál. A sós pálcikák értéke­sítése ilyen mennyiségben is biz­tosított, mert a Ropira is kaptak exportmegrendeléseket. B Hollósi Zsu­zsanna a szállító tál­cákról lesze­di és nylon­zacskóba cso­magolja a ropogós cse­megét. (Tóth Sándor felvételei.) Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium és a VOLÁN Tröszt pályázatot hirdet budapesti VOLÁN-autóbuszpá­­lvaudvar tervezésére. Fontos célja a pályázatnak, hogy jó ötlete­ket, terveket kapjanak nagy forgalmú helyközi és főként elő­városi autóbusz-pályaudvarok építéséhez. A tervezőknek gon­doskodni kell arról, hogy korsze­rűen oldják meg az utas- és autóbuszforgalmat, s több va­riációt javasoljanak a gyors to­vábbutazás lebonyolítására. A tervezési program szerint vég­­állomás-jellegű létesítményt kell kialakítani 12 csuklós, illetve normál autóbusznak szükséges kocsiálláshellyel. Az érdeklődök már átvehetik a pályázati kiírást az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium gazdasági hivatalában (Bp., V., Beloiannisz utca 2—4. sz.), s a kész terveket december 10-ig kell postára adni. A legjobb munkák díjazására összesen 260 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bizottság legkésőbb de­cember 28-ig hirdeti ki a pályá­zat eredményét. Az aradi vértanúk Az egykori metszet a kivégzést ábrázolja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amelynek tövében hátrakötözött kezű, ingujjas fér­fialak áll a kivégző osztag előtt. A lőporfüst eltakarja a férfi arcát, így nem lehet tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akart ábrázolni az 1S49. október hatodikán kivégzett magyar tábornokok közül. Feltéte­lezhető, hogy ez a személytelenség szándékos, a művész ebben az egy vértanúban mind a tizenhármat láttatni kívánta. Azokat is, akik nem a kivégzőosztag fegyverei elé, hapem a bitófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc József írt alá, tizenhárom magyar katonai vezető halálát rendelte el: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Ká­roly gróf, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Schweidel József táborno­két és Lázár Vilmos ezredesét. A kivégzés módját főbelövésben, illetőleg akasztásban határozta meg. Nem szerepelt ebben a pa­rancsban az első magyar felelős kormány miniszterelnökének, Bat­thyány Lajosnak a neve, öt ugyanezen a napón a pesti Neugebüude kaszárnya udvarán végeztette ki a szabadságharcot leverő Habsburg hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon minden évben gyásznap október hatodika. Csaknem egy és negyed évszázad múlt el, de elmúlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem felejti a nemzet emlékezete. Van beletörődő gyász, amelyet az eltelt esztendők elhalványítanak, az aradi tizenhárom emléke azonban ma is eleven és az marad az idők végezetéig. A később született és az ezután születendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte családias kötelességét azzal a gondolattal, hogy a szabadságharc vezetőinek mártiromsága nem volt hiábavaló. Haláluk jelképpé magasztosult a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért folytatott harcunkban. A vértanúk példája az önkény elleni kérlelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök tanulsága, hogy a szabadság, a függetlenség, a haladá­sért vívott harc adott történelmi pillanatokban azt követelheti a nemzet fiaitól, hogy az életüket is legyenek készek feláldozni a nép ügyéért. Az 1849-ben kivégzettek egy eltiport szabadságharcot követő kegyet­len bosszúhadjáratnak estek áldozatul. De a hóhérok számítása nem vált be, nem is válhatott be, mert az igazságtalanságban fogant erő­szak sohasem vezethet tartós eredményre. Az 1849-es vértanúk emléke csak megacélozta mindazok erejét és elszántságát, akik vállalták a harcot, a szabadságért és függetlenségért 1919-ben, majd a kél világ­háború között nemzetünk és népünk sorsának jobbá tételéért. Min­denekelőtt a kommunisták szálltak szembe a Haynaunál is kegyet­lenebb elnyomókkal országunk történetének legsötétebb időszakában. Igaz, a szocialista Magyarországon a haladás és a nép jóléte va­lamennyiünk mindennapos cselekvésének célja, más szóval nemzeti, össznépi program. De a világ más részein még gyilkolhat az önkény, eltiporhatják a haladás erőit, véres megtorlást folytathatnak. A durva önkény bárhol a világon csak átmenetileg győzedelmes­kedhet. Mert bár a haladas útját hősi halottak sírjai szegélyezik —, az ügy azonban halhatatlan. Erre tanít az aradi vértanúk soha el nem halványuló emléke is, amelyet akkor őrzünk a leghívebben, ha mindig és mindenütt kiállunk az egyetemes emberi haladás, a sza­badság és a függetlenség ügye mellett. Árkus József HARMINC ÉVE Koszorúzás a Batthyány-emlékmécsesnél 1943. október 6-án Hazánkban október hatodika nemcsak gyásznap, hanem jelkép is: az 1848—49-es forradalom és szabadságharc tizenhárom hős tábornokának kivégzésével ez a nap az önkénvuralom brutalitását idéző emlékezés napja lett, s egy­ben a német imperializmus ve­szélyeire figyelmeztető jelkép. Ezért volt nagy jelentőségű a politikai demonstráció, az első magyar független felelős kormány elnöke. Batthyány Lajos kivég­zése helvén emelt örökmécses­nél, amelvnek a második világ­háború éveiben először 1941-ben, majd 1943. október 6-án szolgált színhelvéül a kis belvárosi tér. A harminc esztendővel ezelőtti koszorúzást az tette különösen időszerűvé, hogv a német fasisz­ta hadsereg oldalán a Szovjet­unióra törő Horthv-hadsereg fegyverei alaposan megcsorbul­tak: 1942—43 telén lejátszódott a dráma, a Don-kanvarban elpusz­tult a 2. magvar hadsereg. A náci hadigépezet ennek el­lenére újabb és újabb követelé­seket támasztott Magyarország­gal szemben. „Idegen és vesztett ügyért vér­zik. pusztul a magvar — álla­pította meg 1943 áprilisában a KMP Központi Bizottságának programnyilatkozata amely fél­reérthetetlenül Súmondta: ha a hazaárulók tovább viszik a nem­zetet a hitlerista háború útiján, akkor még nagyobb áldozat és veszteség vár az országra. „Ma­gyar katonák újabb százezreit fogják halálba kergetni Hitlerért. Megszállás fenyegeti az országot, átvonuló terep és hadszíntér lesz Magyarország, amelyet a szövet­ségesek bombázni fognak, a ten­gelyseregek pedig kifosztanak”. A kommunisták ezért a független, szabad, demokratikus Magyar­­ország zászlaja alá hívtak „min­den ipari és szellemi munkást, minden dolgozó parasztot, min­den haladó polgárt”, A KMP nyilatkozata kertelés nélkül ki­nyilvánította: ..A munkásosztály­ra vár az a történelmi feladat, hogy vezetője legyen a Magyar­­ország függetlenségéért vívott harcnak”. Ilyen politikai légkörben került sor öntudatos budapesti ifjúmun­kások. diákok nagy figyelmet keltő demonstrációjára 1943. ok­tóber 6-án a Batthvánv-emiék­­mécsesnél. Igv vált a háborúval szembe forduló legöntudatosabb erők nagy visszhangot keltett de­monstrációjává az 1848—49-es ma­gyar forradalom és szabadság­­harc hagyományainak kegyeletes felelevenítése, a bátor figyelmez­tetés a német imperializmus fe­nyegető veszélyeire, még ha a ko­szorúzó lelkes fiatalok remény­sége — az új Magyarország meg­születése — csak jó másfél esz­tendő múltán és annyi szenvedés árán válhatott is valósággá. U. L. A SZÖVETKEZETEK NEMZETKÖZI FÓRUMA A múlt század végén, 1895- ben alakult meg a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége London­ban. Ez a világszervezet ma 66 ország szövetkezeti mozgalmát tömöríti, s a benne részt vevő országos központok, szövetségek együttvéve 284 millió tagot kép­viselnek. ' A legnépesebb a fo­gyasztási szövetkezetek tábora, de tekintélyes a hitelszövetkeze­tek és a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek aránya is. Az em­lítettek mellett növekvőben van a lakás- és az ipari szövetkeze­tek súlya. Hazánk szövetkezeti mozgalma is részt vesz az SZNSZ munká­jában. Tagja a világszervezetnek az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa (TOT), az Ál­talános Fogyasztási és Ériékesí­tő Szövetkezetek Országos Ta­nácsa» (SZÖVOSZ) és az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa (OKISZ). Tevékenykednek a magyar szövetkezeti mozgalom képviselői az SZNSZ különféle bizottságaiban is. Október 7. és 17. között Buda­pesten tartja ülését az SZNSZ végrehajtó bizottsága, központi bizottsága és több bizottsága. 70 évvel ezelőtt, 1904-ben rendezte meg fővárosunkban kongresszu­sát- a világszervezet. Azóta ilyen nagy jelentőségű nemzetközi szövetkezeti tanácskozás nem volt Magyarországon. Abban, hogy most Budapestet választot­ták az! említett eseménysorozat színhelyéül, megnyilvánul a ma­gyar szövetkezeti mozgalom iránt a legutóbbi években különösen megnőtt nemzetközi érdeklődés. A nem szocialista országokban is élénk figyelemmel kísérik azt a fejlődést, amely főként a leg­utóbbi években végbement és ma is tart minden magyar szövet­kezeti ágazatban. Különösen szí­vesen tanulmányozzák a külföl­di szövetkezeti emberek mező­­gazdasági termelőszövetkezetein­ket. Miként a többi szocialista or­szág szövetkezeti szövetségei, or­szágos tanácsai, a mieink is ar­ra törekszenek, hogy minél szé­lesebb körben megismertessék a lenini szövetkezeti elvek szelle­mében fejlődő, szocialista szö­vetkezetek eredményeit. A mos­tani tanácskozások is alkalmat adnak arra, hogy számos ország szövetkezeti vezetői hű képet kapjanak a magyar szövetkeze­tek valóságos helyzetéről, nép­­gazdasági és társadalmi súlyáról, szerepéről. Magyarországon a gazdasági élet különböző területein kere­ken öt és fél ezer szövetkezet működik. Ez azt jelenti, hogy az országban levő összes válla­latok közül minden második szö­vetkezet vagy szövetkezeti tár­sulás. A szövetkezetekből szár­mazik a nemzeti jövedelem egy­ötöde. Az aktív keresők csaknem egyharmadát szövetkezetek fog­lalkoztatják. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek állítják elő a mezőgazdaság termelési érté­kének 67,3 százalékát. A szocia­lista ipar termelésének mintegy 7, az építőiparénak pedig 11 szá­zalékát produkálják az ipari szö­vetkezetek. Ezen belül egyes — elsősorban könnyűipari és szol­gáltató — ágazatokban igen je­lentős a szövetkezetek részese­dése. A cipőipar s a faipar ter­melésének több mint egyötödét, a textilruházati iparénak pedig egyharmadát szövetkezetek állít­ják elő. A fogyasztási szövetke­zetek a működési területükön élő több mint 5 millió lakos ke­reskedelmi ellátásáról gondos­kodnak. Ezek a szövetkezetek hazánk egész kereskedelmi és vendéglátóipari forgalmának egyharmadát bonyolítják le. Az SZNSZ választott terüle teinek ülésein és a szövetkezetek látogatások alkalmával meggyő­ződhetnek a külföldi szövetke­zeti vezetők arról is, hogy szór cjalista államunk kedvező felté­teleket biztosít a szövetkezetek további fejlődéséhez. Hosszú tá­von számít a szövetkezetek sok­irányú működésére, arra, hogy szocialista tervgazdálkodásunk keretei között a szövetkezetek még eredményesebben járulnak hozzá népgazdaságunk erősítésé­hez. A magyar szövetkezeti moz­galom már eddig is sikeresen szolgálta nemzetközi kapcsola­taink fejlődését. Az SZNSZ vá­lasztott testületéinek budapesti •tanácskozásai minden bizonnyal elősegítik azt is, hogy a már ki­épített ilyen kapcsolatok tovább erősödjenek. G. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom