Petőfi Népe, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-06 / 234. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1973. október 6. HOZZÁSZÓLÁS • • Öntevékeny Mi valósult meg a határozatokból művelődési formákat! Szövetkezeti kezdeményezések a nők munkájának megkönnyítésére Együttérzéssel • olvastam Lezsák Sándor keserű alaphangú cikksorozatát „A közművelődés gondjairól”. Megállapításain érződik, hogy személyes tapasztalatokra támaszkodva érvel és töpreng a megoldáson. Bár némely pontjával szemben vannak ellenérzéseim, megfelelő tény - anyag híján nem ezekhez szólok elsősorban hozzá. Inkább ki szeretném egészíteni godolatmenetét olyan tényekkel és következtetésekkel, melyek a képet teljesebbé teszik. Hozzászólásomnak lesz természetesen némi polémikus jellege is Lezsák túlzott borúlátásával szemben. A cikksorozat meglehetős egyoldalúsággal a „népművelési szolgáltatás” szempontjából vizsgálja a közművelődés helyzetét. Kínosan üres házakat említ, a televízió nagyarányú elszívó hatását panaszolja, s ezzel szemben vonzóbb rendezvényeket (kiállításokat, irodalmi-művészeti esteket, előadásokat) sürget, tehát nagyrészt olyan formákat, mely a közönség érdeklődő, de leginkább passzív részvételére tart igényt. A népművelésnek ezek a mindenkor fontos tényezői azonban ma már elégtelenek az emberek kulturális igényeinek felkeltésére és kielégítésére. Hiszen akkor valóban ott van a kényelmesebb televízió, mely mindenképpen óriási helyzeti előnnyel rendelkezik, a sokkal szerényebb lehetőségű művelődési házakkal szemben. Az öntevékeny művészeti csoportokat is csak azzal a céllal említi, hogy szerepeltetésük révén „felfrissülne a mesedélelőttök műsora, bő szereplési lehetőséget kapnának a művészeti csoportok is”. A fellépési lehetőség megteremtése természetesen fontos ösztönzés e csoportok munkájához. Anyagilag is szívesebben támogatják azokat az együtteseket, melyek fellépéseire lehet számítani. Sajnos ezen a téren vannak túlkapások is: tudunk esetekről, amikor egy-egy vezető csak akkor támogatja az intézményéhez, területéhez tartozó énekkart, ha az legalább ezüstéremmel tér vissza valamilyen fesztiválról, minősítő hangversenyről. A kórusok — és ez nyilván más művészeti együttesekre is érvényes — célja és feladata azonban több ennél: önmagukban is a művelődés egyik formái. Régen, amikor a kulturális szolgáltató hálózat (hogy én is ezt a kifejezést használjam), még nem épült ki a mai mértékben, tudták ezt azok, akik részt vettek benne. Az énekkari mozgalom fokozatos visszafejlődése jól kifejezi az életforma változását: az emberek „ném érnek rá”, nem vonzza őket. már az együttes éneklés-zenélés, megelégszenek a kényelmesebb és — valljuk be — magasabb színvonalat nyújtó passzív befogadással. Ezzel együtt igaz az is, hogy a hagyományos énekkarok közül azok maradtak fenn, amelyek jobban kielégítették tagjaik zenei igényeit, következésképpen a ma működő énekkarok átlagszínvonala magasabb és teljesítő képessége megbízhatóbb, mint nagyobb számú elődeié (lásd nemzetközi fesztiválok díjai, „profi-produkciókra specializálódott együttesek stb.). Ugyanakkor az elmúlt években tanúi lehettünk egy ezzel ellenkező tendenciának is, éspedig éppen a kisebb helységekben. Elsősorban a televízió (!) által rendezett „Röpülj páva” vetélkedő nyomán népdalkörök alakultak szerte az országban. Nem lehet véletlen, hogy éppen a folklór a tartalma ennek a divatszerű felfutásnak. Sokak kétségei ellenére, a népművészet még mindig gazdag energiatartalékkal rendelkezik, amely — jellegénél fogva — önmagán belül kreatív képességeket szabadít fel azokban, akik élnek vele. Éppen az az, ami vonzóvá, sőt időszerűvé teszi a folklórt a modem társadalmi-gazdasági viszonyok között is. Alkotó módon művészettel foglalkozni ma, magas szintű technikai felkészültség nélkül, szükségszerűen dilettantizmusba fullad — ahogyan erre Lezsák is céloz a „Forrás-klubokat!” című bekezdésben, de tapasztaljuk ezt még nem elsőrendűen művészi igényű tevékenységben is, például az önálló beat-zenekarok kudarcában. Sőt a régi öntevékeny zenélési formák (házi muzsika) is azért haltak ki, mert nemcsak az alkotó, de a reprodukáló zenei tevékenység is — értékes művek esetében — olyan technikai szintet követel meg, amilyet amatőrök ma már nem tudnak elérni. A népművészet azonban — s ezen belül mindenekelőtt a népzene — lényegéből következően generatív művészet, megmerevedése egyszersmind halálát is jelentené. Vagyis a népdalkörök, citerazenekarok és egyéb, népművészeti tartalmú öntevékeny együttesek éppen azt adják meg tagjaiknak, ami a „szolgáltatás” jellegű kultúrafogyasztásból hiányzik. Ennek lehetőségeit az eddigieknél jobban ki kell használnia művelődési intézményeinknek, elsősorban falun, ahol még felkutathatok a hagyományőrzés eleven forrásai, s ezek révén megvan a lehetőség a mai tényleges művelődési igények bekapcsolására a hagyomány folyamatosságába. Persze a művelődési intézmények munkája nem merülhet ki az öntevékeny csoportok létrehozásában és támogatásában. Csak egy lehetőségre akartam itt rámutatni, mely alkalmas lehet a Lezsák Sándor által említett közöny megtörésére, s eredményében hosszabb távon talán kihat a jelenlegi formák gazdagodására, a művelődési igény kiszélesedésére, s így a „szolgáltató” rendezvények látogatottságára is. Körber Tivadar A Kiskunsági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége összefoglaló jelentést készített a közös gazdaságokban dolgozó asszonyok, lányok helyzetéről. A szövetség körzetében működő termelőszövetkezetekben több, mint 6500 nő dolgozik, ami az összes aktív keresőnek 35 százalékát jelenti. A helyzet tanulmányozásakor áttekintették az MSZMP Központi Bizottságának 1970 februári ülésén hozott határozata óta eltelt időt. Ismeretes, hogy a határozat végrehajtására kormányintézkedés született. A területi szövetség ennek tükrében tanulmányozta a termelőszövetkezeteket. A szövetkezeti vezetésben dolgozó nők aránya még mindig elég alacsony. A 161 vezetőből csak tizenöt nőt találunk. Közülük tizenegy főkönyvelő, négy pedig jogtanácsos. Jobb a nők részvételi aránya a közép- és alsó szintű vezetésben. A tapasztalatok szerint a közös gazdaságokban sokat tettek az utóbbi években a nők élet- és munkakörülményeinek javításáért. Az alapszabály-módosítások során a nőbizottságok számos hasznos javaslatot tettek, amelyeket a közgyűlés megtárgyalt. Előterjesztéseik nem voltak eredménytelenek, néhány üzemben számottevő változás történt. A korábbiakban nagy gondot okozott a messzi területekről, főként * a tanyákról történő munkába járás. Ma m’ár a szövetség körzetében levő valamennyi termelőszövetkezet gondoskodik dolgozóinak ki- és hazaszállításáról. A jánoshalmai Jókai, a mélykúti Alkotmány, a tompái Kossuth, a fülöpszállási Vörös Csillag, valamint a kiskunhalasi Vörös Szikra Termelőszövetkezet például különautóbusszal is rendelkezik. A jánoshalmái Jókai Termelőszövetkezet például különautóbuszjárattal segíti a tanyán lakó asszonyokat, lányokat a bevásárlásban. Jelentős anyagi áldozatot hoztak és hoznak több üzemben a munkakörülmények javításáért. Néhány termelőszövetkezet az utóbbi időben megvalósította az üzemi étkeztetést. Több közös gazdaságban pedig nemrég hoztak határozatot az üzemi konyha létrehozásáról. Legtöbb helyen az állattenyésztésben és a kertésztben megoldották az ivóvízellátást, öltözőt építettek, hideg-meleg vizes fürdőt létesítettek. A nők munkáját könnyíti meg az is, hogy több helyen zöldség- és gyümölcselárusító boltot, hentesüzletet nyitottak. Az üzletek nyitvatartásának szabályozása mindenkor az aszszonyok, lányok érdekeit veszi figyelembe. Nagy gonddal pártfogolják a szövetkezeti nőbizottságok, a terhes és a kisgyermekes anyákat. Több jó kezdeményezéssel találkozunk. A tompái Kossuth Termelőszövetkezetben munkaidő-csökkentést vezettek be a Régóta áll a ház, szünetel az építése... — Sokan szóvá teszik és joggal. hogy a széchenvivárosi tízemeletes lakóház építkezése három-négy hónapja szünetel. Mi ennek az oka? A szakipar talán nem tudia követni az építők munkáját? Az idő pénz, kiváltképpen azoknak, akik a lakás birtokba vételére várnak!... — hangzott el a megye országgyűlési képviselőinek legutóbbi tanácskozásán. És íme. a fenti észrevételhez még egy kecskeméti adalék. A képünkön látható. Bethlen körút 18. számú épület ..szünetelését” is sokan szóvá teszik. Hiszen a ház tető alatt fogadta már az elmúlt telet is. de mindmáig lakatlan. Hogy miért? Röpke oknyomozásunkkal a következőket derítettük ki: lakásgondjának megoldására a magánszervezésű társasházépítési módiát választó. 16 lakásvárományos 1971. júniusában kapta meg az építési kölcsönt, s ugyanakkori keltezésű az építési engedélyük is. A kivitelezés fővállalkozója a jánoshalmi Bácska (Tóth Sándor felvétele) Ksz jó ütemben, elég gyorsan „felhúzta” a házat. S vajon a belső, szakipari munkák? — Azok is be vannak fejezve, de nincs bekötve a víz és a villany — szóltak le az udvarra ottjártunkkor kedélyesen az épület hamadik emeleti korlátjára könyöklő, munkaruhájukról ítélve szakiparos fiatalemberek. — Akkor maguk miben „serénykednek” itt? — kérdeztük. — Láthatiák! — felelték és jót derültek szellemességükön. Milyen lehet a 16 építtető, lakásvárományos kedélye? Minthogy személyesen egyikükkel sem sikerült találkoznunk, erre csak következtetni tudtunk. A garázsajtók parányi szellőző rácsain át a kíváncsiskodó elé tárulkozó látványból. Nem egy garázsban „honfoglalásra” készen raktározódik a bútor. Sőt. az egyikben vetett fekhely, mellette papucs, odébb lavór, benne mosdóvíz. aztán gázpalack, s falba vert szögeken öltönyök függenek. Nem lehet kétséges: az építtetők egyikének kényszerű lakhelyéül szolgál! S a hűvös, őszi éjszakákra gondolva szinte megborzong az ember. Lehetséges, hogy a kedélyes, szakiparos fiatalembereknek ez még ne tűnt volna fel? Nehezen elképzelhető. S mivel akad még dolguk a kívülről régen késznek hitt házban, merjük remélni: átérezve az építtetők szorongatott helyzetét, , gyorsabb ütemet parancsolnak munkájuknak. —y —n terhes anyák számára. A kisszállási Szabadság Termelőszövetkezetben a külterületen lakó terhes anyákat hetenként rendszeresen, díjmentesen beszállítják tanácsadásra a körzeti orvosi rendelőbe. A termelőszövetkezetek döntő többsége az alapszabályban meghatározottak alapján a nők részére száz százalékos szülési segélyt ad, s annak elnyerését 100—150 tízórás munkanap ledolgozásához köti. A kisgyermekes anyák gondjain enyhít, illetve nyugodt munkavégzésükhöz ad segítséget a közös gazdaság akkor is, amikor a gyermek bölcsődei, óvodai elhelyezése érdekében tesz lépéseket, leggyakrabban úgy, hogy a legkülönbözőbb juttatásokkal segíti, támogatja ezeket az intézményeket. A körzetben számos jó példával találkozhatunk. A jánoshalmi termelőszövetkezetközi vállalkozás egyedül tart fenn egy 20 .személyes napközi otthont a tanyán lakók gyermekeinek. Számos termelőszövetkezet rendszeresen juttat bizonyos összeget a gyermekintézmények fenntartására. A rémi Dózsa például az iskola bővítését segíti. Fülöpszálláson, ahol nincs óvoda, a két termelőszövetkezet együttesen szervezte meg a kisgyermekek elhelyezését. Általános jelenség, hogy a közös gazdaságok a gyermekintézmények felszerelésére hoznak áldozatokat. Máskor építőanyaggal, fuvarral, munkásokkal, társadalmi munkával segítik létrehozásukat, vagy bővítésüket. Az anyagi lehetőségekhez mérten, a nőbizottságok véleményét kikérve, támogatják a nagycsaládosokat és az egyedülálló családfenntartó asszonyokat. A császártöltési Felszabadulás Termelőszövetkezetben segélyezéssel és lakásjuttatással enyhítenek gondjaikon. A teljesség igénye nélkül említettük meg mindazokat a változásokat, amelyeket nagyrészt á párt- és a kormányhatározat nyomán vezettek be a közös gazdaságokban. A határozatok végrehajtása folyamatos feladat. A megvalósításnak még csak a kezdetén tartanak gazdaságaink. A további tennivalók felsorolása hoszszú lenne. A termelőszövetkezetben dolgozó nőknél figyelembe kell venni, hogy nemcsak a háztartási munka várja őket otthon, hanem a háztájiban is segíteniük kell. Ez utóbbihoz a közösből is kaphatnak támogatást. Nagyobb mértékben kellene szorgalmazni a munkát könynyítő háztáji állattartó berendezések elterjesztését, vagy éppenséggel a házikertek palántával történő, ellátását, a szórványgyümölcsösök védelmét, és így tovább. Mindezeken kívül még számos lehetőség van az asszonyok, lányok munkájának megkönnyítésére. Erre vonatkozóan, minden termelőszövetkezetben kidolgozták a további terveket. K. S. SZENNYEZŐDŐ SZŐKÉBB HAZÁNK V. Mérgező kutak Az előző folytatásban beszámoltunk az alsómonostori arzéndrámáról. Most néhány képpel dokumentáljuk ezt a megdöbbentő állapotot, mely sok-sok ember egészségét veszélyezteti. CSAK NÁLUNK, a 62. sz. szerelvényszaküzletben\ Pécs, Zsolnay V. út 9. szám kaphatók a központi fűtésű kazánokhoz szükséges, legújabb típusú PG IN—4 G 107—108 tip. Telje ménye: 15—^iO ezer kalória Ára: 12100 Ft Garanciaidő: 2 év OTP-hitelre is! • Az első képen: KÖJÁL-felügyelők a Papp-tanya kútjánál 1973 kora tavaszán. Az átmeneti fogyasztásra megjelölt kutak több mint egy kilométernyi távolságra vannak. (KÖJÁL-fotódokumentáció) • A második képen az előtérben levő betemetett kútnak csak a gyűrűje látszik. Ebből itta a vizet az 1966-ban arzénmérgezésben elhunyt Szabó László. Tápaiék, a tanya új tulajdonosai mintegy tíz méterrel odébb ásták meg az új kutat. (KÖJÁL-fotódokumentáció.) • Jobboldalt: Oláh Sándor alsómonostori külterületi pedagógus az iskola kútjánál. Ö maga sem tud arról, hogy az iskola kútjában arzént találtak volna. így a pedagóguscsalád és a negyven gyerek továbbra is az ásott kút vizét issza. Meddig még? Hatvani Dániel V A köm poci, szanki, csólyospálosi, jászszentlászlói, háziasszonyok napi bevásárlásait könnyíti a kiskunmajsai Petőfi Szakszövetkezet. Tejfeldolgozójából naponta 1200 liter zacskóba zárt és kannatejet szállít Kiskunmajsa és a környező községek élelmiszerüzleteibe. Képünkön Pceznik János, a majsai szakszövetkezet tejüzem-vezetője. (Tóth Sándor felvétele.)
