Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-20 / 117. szám

4. oldat 1972. május 20. szombat A Érkeznek a kombájnok az aratásra Az elmúlt évihez hason­ló, kiegyensúlyozott és vá­lasztékában is megfelelő aratásigép-kínálatra szá­míthatnak 1972-ben a me­zőgazdasági nagyüzemek. Az aratáshoz a Szovjetunió­ból összesen 1370 SZK— 4-es kombájnt rendeltek, s a nagy teljesítményű be­rendezésekből 1120 már meg is érkezett. A szállít­mányok legnagyobb részét közvetlenül a gazdaságok­ba irányítják, ahol a sze­relők összeállítják a gép­egységeket. Ha a gazdasá­gokban nincs megfelelő szakember, akkor a na­gyobb telepeken és gépál­lomásokon szerelik össze a kombájnokat. A választék bővítésére a Német Demokratikus Köz­társaságból 150 E—512 mintájú nagy teljesítményű kombájt hoznak be, a gé­pekből eddig 70—80-at vet­tek át a gazdaságok. Elég nagy az érdeklődés a rend­re arató gépek iránt. Az AGROTRÖSZT vállalatai ezeket az igényeket is ki tudják elégíteni, annál is inkább, mert a már meg­levő raktári készletek mel­lé áprilisban és májusban újabb aratógépcsoportok érkeztek, és így mindent egybevetve 500 berendezést adhatnak el a gazdaságok­nak. A kereskedelem SZK— 4-es kombájnokra újabb megrendeléseket már nem tud felvenni. Szállítóesz­közökből, traktorokból és pótkocsikból viszont bősé­ges a kínálat, nagyobb az elmúlt évinél. A termelők például több traktortípus­ból válogathatnak és min­den eddiginél nagyobb a készlet három és fél, öt­tonnás pótkocsiból. (MTI) Egy ülés, sokak okulására Tőserdei tervek Az ősi növényzettel öve­zett lakiteleki Holt-Tisza partján alakul ki az Alföld legfiatalabb, s egyben leg­szebb üdülőtelepe. A hét­végi pihenőhelyet közmű- vesítették, úttal, villannyal, ivóvízzel látták el. Elké­szült a környék rendezési terve is. Kutatók irányítá­sával alakítják át park­erdővé a védett Tőserdőt, védik és megőrzik a Tisza- part eredeti hangulatát, ritka növényzetét. Gondos­kodnak a madárvilág vé­delméről is: költőhelyüket mesterséges gátakkal, sö­vényekkel védik. A rende­zés során emléket állí­tanak majd az 1919-es kommunista mártíroknak. A Héjjas-féle különítmény­nek egyik kivégző helye volt a tőserdei rész, s ed­dig sziklakő jelezte a vér­fürdők helyét. Emlékezte­tőül az üdülőtelep egyik főterén állítanak emléket a mártíroknak. A városi pártbizottsági ülés napirendjére tűzött program tárgyalásának sor­rendje kissé módosult. Né- hányan a bizottság tagjai közül délben gyermekük ballagásában érdekeltek, ezért a személyi kérdések­ben hozandó döntéseket ik­tatták előbbre. Majd a pártfegyelmi munka ta­pasztalatainak megvitatása kerül sorra. Közben meg­érkeztek viszont a felcse­rélt napirendi témához meghívottak: vállalati és ktsz-vezetők. üzemi alap­szervezeti párttitkárok. A közlést, hogy módosult a sorrend, kérdő tekintettel fogadják: hagyják el az üléstermet, vagy maradhat­nak? — Természetesen marad­janak a meghívott elvtár­sak — mondja Papp György a pártbizottság tit­kára. — Bizonyára hasznos­nak találják a soron követ­kező tájékoztatót, amely összefüggéseket kínál azzal a témával is, amelyre hi­vatalosak ... A fegyelmi bizottság el­nöke, Gácsér Jenő ál­tal előterjesztett tájékoz­tatót láthatóan nagy figye­lem kíséri. Különösen ami a pártfegyelmi elmaraszta­lások 1970—1971. évi ala­kulását illeti. íme, csak egyetlen példa: míg 1970 ben — mert nem jutott rá figyelem — egyetlen kom' munistát sem vonták kér­dőre a pártélet hanyagolá­sáért, tavaly 11 pártfegyel­mi büntetés kiszabására került sor emiatt. A köze lemben ülő pártbizottsági tag meg is jegyzi a szom­szédjának: — ... ez már a kong­resszusi határozat érvénye­sülése ... Miközben tovább folyik a tájékoztató, erre a közlésre figyelek fel: ...... A Bácska B útoripari Vállalatnál el­rendelt pártvizsgálatra 110 órát fordított a fegyelmi bizottság. A vizsgálat nem­régiben az igazgató, a fő­mérnök és a volt párttitkár fegyelmi felelősségre voná­sával, s a pártvezetőség fi­gyelmeztetésével zárult...” Vajon miért? — ötlik fel bennem a kérdés, anélkül még, hogy sejteném: ez a bejelentés az, amelyre a városi pártbizottság titkára gondolt, amikor a meghí­vottakat az ülésteremben marasztalta. A nagy tartalék Ám ennek felfedezésére nem kell sokáig várnom. Az ipari vállalatok, kisipa­ri szövetkezetek középtávú terveinek értékeléséről, s a jelenlegi tervidőszak első évének tapasztalatairól szó­ló párt-végrehajtóbizottsági beszámoló egyes utalásaiból már érezni lehet: aligha­sxétimfá ütik ttm egt$ meg»/ 5. Kiáltvány Ceglédről Gyorsan, ugyanakkor megfontoltan kellett csele­kednie a keresztes hadak fővezérének. Mindenek­előtt katonailag akarta uralni a helyzetet, hogy kedvező pozícióból kísérel­je meg a politikai célok elérését. Seregét három részre osztotta. Az ország fontos területein a fegyve­res nép jelenlétével kíván­ta biztosítani túlsúlyát, egyszersmind újabb pa­raszti tömegek csatlakozá­sát remélte a seregek út­jába eső vidékekről. Bara­bás papot kelet felé küld­te a sikság és a hegyvi­dék találkozási vonalán. Ezzel mintegy elszigetelte a nemesekhez húzó felvi­déki országrészt a forrada­lomra hajlamosabb^ parasz­ti tömegekben bővelkedő Nagyalföldtől. Mészáros Lőrincet a Duna—Tisza közére küldte, hogy a lel­kes papra bízott sereg ve­gye birtokába azt a tere­pet, amelyen át a legrövi­debb út vezet Budáról Nándorfehérvárra, _ s ol­vassza magába az útvona­lon várakozó nagy számú önkéntest, ö maga a két szélső irány között a ten­gelyvonalat választotta. A Rákoson a seregzöm egyik felét öccse, Dózsa Gergely parancsnoksága alá ren­delte — megtartván magá­nak a fővezérséget. Budát és Pestet nem hagyhatta biztosítékok nélkül a háta mögött, ezért a Rákoson marasztalt háromezer fegy­verest Száleresi Ambrus pesti polgár vezérletével. _ Az átgondolt stratégiai intézkedések után késede­lem nélkül, még május ti­zenhatodikén tábort bon­tottak és útra keltek. Ez­zel fcazdetét vette Dózsa György alföldi hadjárata, a tulajdonképpeni 1514-es parasztháború, noha egye­lőre csaták nélkül vonul­tak céljuk felé. A fő irányba haladó zöm tizen­hetedikén este érkezett Ceglédre. Letáboroztak a nagy mezőváros északnyu­gati szélén a homokbuc­kák között. Ekkor már ma­gukon viselték a csapatok a fegyelem és szervezett­ség biztos jegyeit A fővezérnek pedig ha­tároznia kellett hogy mi­lyen módon vívja ki fegy­veres hatalma birtokában a jobbágyság számára re­mélt szabadságot Cegléd a programadás helyszíne lett. Itt derült ki igazán, hogy a hadvezéri tehetséggel megáldott szé­kely vitéz a politikai ve­zető szerepére is kiválóan alkalmas. Nem akarta el­törölni a királyságot, ám annál szilárdabbul elhatá­rozta magát a fennálló társadalmi rend embersé­gesebb átalakítására. Fel­adatának tekintette a fő­urak megfékezését, a tör­vények felülvizsgálását, a jobbágyok jogainak új ala­pokra való helyezését. Születése, neveltetése ré­vén önként kínálkozott a székelyek példája. Azt akarta, hogy a székelyek számára garantált jogok­hoz hasonló helyzetbe ke­rüljön az ország egész pa­rasztsága. Miután világos­sá fogalmazódott benne a szándék, ismét népgyűlés­be hívta seregét és így beszélt katonáihoz: — Semmi sem kelle­metlenebb isten előtt, mint az, hogy egyik ember ural­kodjék a másikon. Mert a szolgaság nem termé­szet szerint, hanem az em­berek kapzsiságából kelet­kezvén, egy halandó sem követ el gonoszabbat, mint az, aki a maga te­kintélyével visszaél, s az embereket durva szolga­ságra veti. — Akár nehéz, akár könnyű dolgot tett-e már egy nemes is a ti károso­dástok nélkül? Hiszen, ha egy nemes építkezik, há­zasodik, leányát férjhez adja, vendégeskedik, fia születik vagy meghal —, ha saját ügyében a király­hoz utazik: veletek fizet­teti meg. Semmit sem tesz a ti nagy károtok nélkül. Ünnepjök gyász nektek, s ha gyászolnak, pénzetekből csapnak tort, s inkább ti hullathattok könnyeket. — Most, mialatt ők re­megnek, támadjátok ellen­ségeitekre, öljétek le, vagy szalasszátok meg őket Ta­nítsátok meg az elpuhulta- kat, ne uralkodjanak go­nosz módon tűrhetetlen kevélységük áltat Ugyanebben a szellem­ben íródott az a kiáltvány is, amely Cegléden kelt 1514. május tizennyolcadi­kén: „Székely György, vi­téz, katona, a keresztesek istenáldotta népének feje­delme és főkapitánya, csak Magyarország királyának, s nem egyúttal az urak alattvalója, a Magyaror­szágban ... lévő városok­nak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként, üdvözletünket! Tudjátok, hogy a hitegető nemesek ellenünk... ár­tani vágyó kezekkel föl­keltek, hogy bennünket ül­dözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is nektek ... rendeljük és pa­rancsoljuk, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, min­den késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába. Siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a ne­vezett hűtlen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátozni, megfékezni és megzabolázni tudja.” Dózsa tehát óvakodott attól, hogy forradalmi hit­vallása mellett a király és az egyház ellen buzdítson. Sőt, kancellárjával, Amb­rus dévaványai pappal le­velet írat Ceglédről Ba- kócz Tamásnak, beszámol haderejéről, felszólítja a hercegérseket, hogy kése­delem nélkül csatlakozzon hozzá mindazon sereggel, amelyet kezdetben meg­ígért. A bíborosnak cím­zett békülékeny hangú le­velet az követte, hogy Ba- kócz május huszonharma- dikán végképp eltiltotta az egész keresztes hadjáratot, egyházi átokkal fenyege­tett meg mindenkit, aki nem teszi le rögtön a fegyvert, s nem tér haza azonnal. Időközben mégis egyre erősödött, szilárdult a pa­raszti sereg. Szabályosan menetelő alakzatait már kürtösök, dobosok kísér­ték Temesköz felé. Pom­pás szakértelemmel keltek át a Tiszán, a Berettyón, a Hármas-Körösön. A Bé­kés melletti szikes réteken táboroztak, amikor megér­kezett Dózsához Bakócz Tamás és az urak együt­tes levele. Látván Dózsa az elszánt és rideg gyűlö­letet, komoran szólt, mi­után Ambrus pap felolvas­ta neki a fenyegetést. — Nem vagyok én sem gyermek, sem bolond, hogy tréfát űzzenek velem. Fo­gadom az istenre és a szentekre, hogy összetö­röm őket! Gerencsér Miklós nem a vezetés színvonala, demokratizmusa az a terü­let, amely a legtöbb tanul­ságot kínálja. Baja iparának múlt évi legfontosabb termelési, s az ezzel összefüggő egyéb mu­tatóit, végső soron az öt­éves terv első évi teljesíté­sét tekintve, kedvező össze­gezés tárulkozott a pártbi­zottság elé. A legtöbb vo­natkozásban az országossal egyező, némely tekintetben pedig annál pozitívabb ta­pasztalatok. A tervezettnél is jobban alakult például a termelékenység, s a válla­latok múlt évi nyeresége megkétszereződött az előző évihez képest. Amikor elkezdődik a vi­ta, a fülemben még ott cseng a beszámoló leghang- súlyozottabb következteté­se: „A pártszervezetek le­gyenek kezdeményezői az olyan légkör kialakításá­nak, hogy a vezetők és a dolgozó vállvetve akarják a célok elérését. A hiba ugyanis nem mindig és nem feltétlenül csak a sza­bályozó rendszerben talál­ható. A vezetésben óriási még a tartalék.” Munkások nélkül? Folcz Antal, a vita első résztvevője nyugtázza az összességükben jó tapaszta­latokat, majd a pártsegít­ség szükségességének hang- súlyozása után egy üzemre, a Bácska Bútoripari Válla­latra exponál. A többi kö­zött elmondja: mint haj­dan szakmabeli látja, ott nem jól van, a gazdasági eredményromlás mögött szinte kézzelfoghatóak az odavezető fogyatékosságok. Figyelmen kívül hagyni, el­zárkózni a pártszervezet véleménye elől. s csak ki­zárólag szakmai, gazdasági vélekedésekre hagyatkozni, vétkes könnyelműség a kommunista vezető részé­ről. Éppúgy az, mint a munkások legjobb szándé­kú, s bármilyen apró ész­revételének félórás kiokta­tó, lényegében pedig visz- szautasító magyarázattal való agyonütése. S a koros pártbizottsági tag ezzel szegi be mondani­valóját: — Az igaz, hogy a Bácska kommunistái he­lyett senki nem csinál ren­det a vállalatnál, de párt- szervezetük patronálását vállalom. Remélem, az egészségem is engedi.. Pezsgő, érdekes a vita folytatódása is. Balogh Ti­bor, a Kismotor- és Gép­gyár gyakorlatába kínál be­tekintést. — Terveink a központi koncepciókba illeszkednek, s ezekben minden láncszem rendkívül fontos. Teljesíté­sükre a gazdasági vezetés egyedül képtelen lenne. Amikor készült a tervünk, megtanácskozta a pártszer­vezetünk, a szakszerveze­tünk. a szocialista brigád­jaink. így módosulhattak tervfeladataink 140-ről 260 millióra. A legjobb kontroll Ahogy egymást követik a felszólalók, úgy tárulkoz­nak az ülés plénuma elé a vezetés demokratizmusának nélkülözhetetlenségét bizo­nyító, meggyőzően jó ta­pasztalatok. Például a hű­tőházból. ahol ebből indul­tak ki: a termelékenység alakulása nem a dolgozó­kon múlik. Ök termelni, ke­resni akarnak. A feltétele­ket ehhez viszont a veze­tésnek kell megteremtenie. A hűtőháznál megteremtet­ték, így nemcsak a felada­tokat, hanem a béreket is a csoportvezetőkre bontot­ták i le. Hiszen rajtuk a fe­lelősség a termelékenyebb, ésszerűbb munkáért. Ered­ményeként tavaly 33 száza­lékkal nőtt a termelékeny­ség, de megszűnt az üze­men belüli munkanélküli­ség is. Ez a magyarázata, hogy 20 százalékkal lett magasabb az átlagbér. A Finomposztóban tavaly olyan ötlettel is előhoza­kodtak az ifjú kommunis­ták. amelyet 600 ezer fo­rintra értékelt a vállalatve­zetés — említi egyebek kö­zött Papp Péter, a városi KISZ-bizottság titkára. Zimmermann János, a kö­vetkező pártbizottsági tag, aki egyúttal az Asztalos- ipari Vállalat igazgatója, munkásokkal való törődés és mindennapos kapcsolat- tartás újabb vetületét érin­ti — a saját gyakorlatából. — A dolgozók egyik kol­lektívájával beszélgettem kötetlenül a napokban. Olyan dolgok jutottak a tu­domásomra, amiről a kö­zépvezetők hallgattak. Sőt, amikor szóvá tettem a hal­lottakat, magyarázkodással próbálkoztak, holott a mun­kásoknak volt igazuk... Tehát a kontroll szempont­jából is nélkülözhetetlen ez az eleven kapcsolat. Az er­kölcsi megbecsülés tartozé­ka az is, hogyan tárgyalunk például a termelési tanács­kozáson ... De vajon le­het-e demokratikus ott a vezetés, ahol áz igazgató nem tudja, hogyan véleke­dik róla a munkás? Tanulságok Ezúttal a középső asztal mellől kér szót az egyik meghívott. Rá összpontosul a figyelem. Hamar kiderül: Gilián János, a Bácska Bú­toripari Vállalat pártfe- gyelmileg elmarasztalt egyik vezetője, s egyben pártvezetőségi tagja. — Mint kommunista, fe­lelősséggel tartozom a párt­nak. A fegyelmi nyomán kiszabott dorgálást jogos­nak érzem. Sokat számol- gottunk, gondolkoztunk az­óta és rájöttünk: a gazda­sági romlás a felényi lehe­tett volna, ha vállalatunk gazdasági és pártvezetése a feladata magaslatán áll, ha nem hanyagoljuk el a poli­tikai munkát. Az utób­bi időben már elértünk némi változást. Meggyő­ződésem, amennyiben a pártszervezetünk gazdasági irányító és ellenőrző poli­tikai tevékenysége még magabiztosabbá, határozot- tabbá válik, további pozi­tív változással számolha­tunk .,. A tanulságos vita után a városi pártbizottság el­fogadta a párt-végrehajtó­bizottság beszámolójában felvázolt feladatokat. Rész­letes kidolgozásukkal a gaz­daságpolitikai munkabizott­ságát bízta meg. Majd a pártszervezeteken, a kom­munistákon a sor. hogy a tanulságokat hasznosítva, a párt, a szocilizmus maga­sabb szintű építése, végső soron a nép iránti felelős­séggel tevékenykedjenek a mindennapi feladatok vég­rehajtásán. Ferny Irén Következik: Apátfalván. Népítélet

Next

/
Oldalképek
Tartalom