Petőfi Népe, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-20 / 117. szám
A vitaminokról... A vitaminokról mindenki tud. mindenki beszél. A vitaminokat mindenki használja, de kevesen mondhatják azt, hogy ismerik is ezeket a kissé furcsa, szokatlan tulajdonságú vegyi anyagokat. Az első érdekességük az, hogy a vitaminok nem rokonok. «a vegyi összetételüket nézzük, egyesek nagyon is messze esnek egymástól. Miért közös mégis a nevük? A latin ..vita” szó azt jelenti, élet. A görög „amino” szó alá pedig a kémia a nitrogéntartalmú szerves anyagok bizonyos fajtáit sorolja. A vitaminokat egymástól megkülönböztető — A. B, C, D stb. — betűknek egymással semmiféle komoly kapcsolatuk nincs. Azaz, hogy egy van: az vitathatatlan, hogy az élethez az egészség egyensúlyának megtartásához a vitaminok nélkülözhetetlen anyagok. Meg az is igaz, hogy élő szervezetekben, főleg növényekben keletkeznek. bár némelyiküket már sikerült vegyi úton is előállítani. Ez mind igaz, sőt az is, hogy a gondos és pontos vegyvizsgálatok szerint „amin” nem sok akad bennük. Még a közös betűvel elnevezett vitaminok sem egységesek, vegyileg nem azonosak. Például valamikor csak B-vitaminről beszéltek. Ma már külön emlegetik a B,, a B2, a B6 és a B,2 vitaminokat, hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem. Tulajdonságaik sem egységesek: az A-, a D- és az E-vita- minok zsírban oldódnak. Másik csoportjuk a vízben oldódó vitaminok, pl a B-csoport tagjai, a C-, a H-, vagy a P-vitamin. Tulajdonképpen hány vitamin van? — kérdezheti valaki, őszintén megmondom, hogy nem tudjuk pontosan. Mert ahogyan szélesednek és tökéletesednek a biokémiai vizsgálatok, egyre több olyan hatással találkoznak a kutatók, amelyek valamilyen — eddig ismeretlen — vitamin jelenlétére, vagy hiányra utalnak. Aztán nemsokára megtalálják ezeket is. Számuk tehát egyre nő. „Közös nevüket csak annak köszönhetik, hogy együttes tárgyalásuk gyakorlati szempontból előnyös ...” — írja „Élet és táplálkozás” című kitűnő könyvében dr. Lantos Tibor. Második érdekességük az, hogy a vitaminok akkor .jelentkeznek, ha nincsenek. Az átlagos vegyes táplálkozás étrendjében az egészség megtartásához szükséges vitaminok mind megtalálhatók, hiszen aránylag csak kis meny- nyiség kell belőlük. De ha még annyi sincs, vagy, ha teljesen hiányzik, vitaminszegénység, vagy a vitaminhiány már kifejezett betegség formájában jelentkezik. Éppen ezért a legköny- nyebben aszerint osztályozhatjuk a vitaminokat. hogy hiányuk milyen ártalmakat okoz. illetve sorozatos adagolásukkal milyen panaszok enyhíthe- tők, milyen életfolyamatok erősíthetők. Szervezetünk számára minden vitamin egyformán fontos. Ezért mindig ügyeljünk arra, hogy étrendünket vitamindús táplálékokból állítsuk össze. Különösen fontos ez tavasz elején, amikor a vitaminszükséglet megnövekszik, éppúgy, ahogyan fokozott a vitaminigény a terhesség, a szoptatás, a serdülés, az idült betegségek, a fokozott testi és szellemi megerőltetés alatt is. Az élelmiszerek vitamintartalma — elsősorban a C-vitamin meny- nyisége — a tárolás folytán erősen csökken, ezért kellene mennyiségben több zöldségfélét, gyümölcsöt fogyasztani. A tavaszi zöldségfélékből — spenót, sóska, saláta, retek stb. — igyekezzünk ezért is minél többet fogyasztani. Egy csokorba fogva: a vitaminok — ezek az egymással még csak rokonságban sem levő, kismole- kolájú különleges vegyi anyagok — abban egységesek, hogy egészségünk egyensúlyának őrei, bizA társadalom alapvető pillére a család. Amikor bonyolult kérdéseit vizsgáljuk, a családi nevelés fontosságát kell az első helyen említenünk. A családból hozza magával a gyermek elsősorban öröklött tulajdonságait, de mindezeken túl sok más olyan hatást, amely a későbbiekben személyisége formálásához hozzájárul. Kétségtelen azonban, hogy rohamosan fejlődő korunkban számos más külső hatás is éri a gyermeket. Elsősorban az iskolában, de a játszótereken, baráti társaságokban, ahol egyaránt tapadhatnak rá jó vagy kevésbé jó hatások. Mivel a gyermek életének nagyobb részét a családban tölti el, az ott uralkodó nevelési formák döntő módon befolyásolhatják fejlődését. Mindezek ellenére semmi nem menti fel az iskolát alapvető funkciójától; az oktató-nevelő munka hatékonyságával formálni a gyermek személyiségét és kialakítani benne mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a teljes emberréválás követelményei. Ezt a feladatot a gsalád és az iskola csak közösen, összhangban tudja elvégezni. Éppen ezért közös az leges kudarc is. Mi, pedagógusok, mindennapi oktató-nevelőmunkánk során nem egyszer halljuk a már-már szállóigévé vált mondást: „Kire ütött a gyermek?” A kérdésre, így első hallásra igen nehéz a válasz. De megválaszolható az adott család környezetének alapos ismeretében. A rendszeres és módszereiben körültekintő családlátogatások, a szülőkkel fenntartott állandó kapcsolat, a tanítási, vagy más foglalkozásokon szerzett megfigyelések és ezek pedagógiai rendszerezése megközelítő pontossággal feleletet adhat a kérdésre. Ott, ahol harmonikus, kiegyensúlyozott a családi élet légköre, ritkán merül fel ez a kérdés. Ott, ahol mindkét szülő naponta és rendszeresen szakít időt a gyermeknevelésére és kialakítják az összhangot, a gyermek életét napsugár ragyogja be. A probléma ott élesedik, az olyan családoknál, ahol az otthoni élet zaklatott; elavult nevelési módszerek uralkodnak; kialakul az úgynevezett családon belüli kettős nevelés, amelyek minden salakja az iskolában csapódik le, sűrítve a nevelő gondjait. Szóljunk tehát a családon belüli kettős nevelés néhány közismertebb formájáról, hogy a kérdés világosabbá váljék. Ezek, a túlzott apai szigor, vagy engedékenység; a büntetés drasztikusan megnyilvánuló eszközei; az anyáskodó majomszeretet; az egymás háta mögötti alakoskodás; a hibáit takargatása, elke- nése; a megalapozatlan, felelőtlen ígérgetések; az önző példamutatás; a jutalmazás hiánya, vagy sok esetben a család erejét meghaladó teljesítése — és sorolhatnánk a példák tömegét. Sok családban vagy nincsenek, vagy elavultak a nevelési elvek és az a felfogás vált uralkodóvá, hogy az iskola feladata a nevelés. Párosul ehhez az a káros felfogás, hogy a gyermek fejlődésében tapasztalt rendellenességeket a pedagógus nyakába akarják varrni a szülők. A családi beszélgetések során, vagy fogadóórákon szinte mindennapos a siránkozás. Kire üthetett a gyermek? Itthon ezt nem látja, itt csak jót hall és tapasztal. A pedagógus előtt nem ismeretlen szimptómák ezek. A kialakítandó nevelési módszereiben helyes, ha ezekre is felfigyel, de az igazi ok mélyebben keresendő. A panaszkodó, keserű szóára- ' dat alatt kétségtelen ott lappang egy sokkal mélyebb ok: a szülők pedagógiai ismereteinek hiánya, amiről persze csak. kis mértékben tehetnek, de azzal viszont mérhetetlen károkat okoznak elsősorban saját gyermekeiknek. Például, ha hibáikat palástolják, indokolatlan hiányzásaikat igazolják, vagy — és az ilyen esetek sem ritkák —, az ügy alapos ismerete hiányában a pedagógust okolják és lejáratják tekintélyét a gyermek előtt. A legtöbb bajt az okozza, hogy más élveket vall a nevelésben az apa és mást az anya. Ha büntetni kell és ennek legdurvább módja a verés, ez az apa joga. S ha védeni kell, vagy takargatni a hibákat, ezt a szerepet az esetek többségében az édesanya vállalja. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy veréssel nem lehet és nem szabad nevelni, mert ez a durva, erőszakos, személyiséget sértő fenyítési mód jóvátehetetlen kárt okoz a gyermek érzelmi fejlődésében. Elvárhatja-e a szülő gyermekétől, hogy őszinte lesz, ha tudja, hogy a bevallott hibáért verés jár? Az elmondottakból önként adódik a kérdés: segíteni kell a családokat az otthoni nevelés helyes módszereinek kialakításában. A pedagógus akkor jár el helyesen, ha a problematikus eseteknél szaporítja a szülőkkel való találkozásokat. Ha a gyermek iskolai életének ígéretét kiegészíti a családi otthonokban tapasztalt megfigyeléseivel és mindkét szülővel együttesen kidolgozzák és következetesen végrehajtják az adott eset legkézenfekvőbb nevelési elveit. Természetesen ez többletmunkát igénylő feladat. De megéri, hiszen gyermekeinkről van sző, akiknek kezébe letesszük a jövőt; formálják és alakítják olyanná, hogy még boldogabb nemzedékek élvezhessék gyümölcseit. K, J, Horgolt mellény A modell hosszú és erősen karcsúsított, vastagabb szálú fonálból készült. 250 g világos piros, 100 g sötétkék és 100 g sárga fonalat igényel. A szabásmintának megfelelő 4-gyel osztható láncszemsort behorgoljuk rövidpálcával. A minta leírása: 1. sor; 2 egy- ráhajtásos pálca két rövidpálcára. * egy láncszem, a 4. pálcára 3 egy- ráhajtásos pálca * ismétlés, végül egy láncszem és 2 egyráhajtásos pálca az utolsó pálcára. 2. sor: 3 láncszem * egy pálcacsoport, azaz egyráhajtásos pálca az egyláncsze- mes ívbe, ráhajtunk a tűre, leöltünk a rövid- pálcás sor kimaradt 3 rövidpálcájának középső pálcájára, ezt a hurkot magasra felhúzzuk, lehorgoljuk a ráhajtást, befejezzük ezt a pálcát, egyráhajtásos pálcát öltünk az előző egy láncszemes ívbe (ahová előzőleg is öltöttünk egy pálcát). 1 láncszem, három pálca kimarad * ismétlés, végül egy láncszem és egy rövidpálca. 3. sor: 3 láncszem, egyráhajtásos pálca az egy láncszemes ívbe * 1 láncszem a pálcacsoport kimarad, egy pálcacsoport a következő egy láncszemes ívbe * ismétlés, végül egy láncszem és két egyráhajtásos pálca az utolsó pálcára. E három sort ismételjük a munka folyamán. A modell mintájának színezése: 3 sor világos piros, 2 sor sárga, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 3 sor világos piros, * 1 sor sötétkék, 2 sor világos piros, 1 sor sárga, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 2 sor világospiros, 1 sor sötétkék, 4 sor világos piros, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 1 sor sötétkék. 4 sor világos piros * egyszer ismételünk, végül 1 sor sötétkék, 2 sor világos piros, 1 sor sárga, 1 sor sötétkék, 1 sor sárga, 2 sor világos piros, 1 sor sötétkék, 3 sor világos piros. Eleje és háta azonos módon készül a nyakkivágást félkaröltő magasságnál kezdjük és tovább kétrészben dolgozunk. Kidolgozás: összevarrá= után a nyakkivágást és p karöltőt körülhorgoljuk egy soron szoros szemme’ és egy soron pikóval. ÍSzegedync) tosítóL Dr. B. L. ízletes belsőségek A belsőségek legnagyobb előnye, hogy gyorsan elkészíthetők. Miután ritkán kaphatók, ha hozzájutunk, ne tétovázzunk, vegyük meg és készítsünk belőlük gyors vacsorát. VELŐ RÁNTVA 2 sertésvelőt hideg vízben megáztatunk, tiszta ruhával felitatjuk, a hártyáját leszedjük és a fél velőket két részre osztva megsózzuk, lisztben, tojásban, zsemle- morzsában bundázzuk és forró zsírban vagy olajban kisütjük. Rizskörettel vagy hasábburgonyával és tartár- mártással tálaljuk. VADAS VESE 4t) dkg. sertésvesét félbevágunk, forró vízben többször alaposan megmossuk, utána a hártyáját lefejtve kisebb darabokra vágjuk. Két kanál forró zsíron reszelt vöröshagymát fony- ny asztunk, erre rakjuk a felszeletelt vesét, teszünk bele 2—3 babérlevelet, megsózzuk, törött borssal fűszerezzük és a saját levében pároljuk. Amikor a leve már elfőtt, meghintjük egy maroknyi liszttel, felöntjük csontlével, vagy hamis csontlével és lefödve puhára főzzük. Tálalás előtt egy fél citrom levével ízesítjük. Burgonyapürével vagy petrezselymes rizzsel tálaljuk. PIRÍTOTT SERTÉSMÁJ 60 dkg. sertésmájat megmosunk, felitatunk és vékony csíkokra vágunk. Forró zsírban vagy olajban megfonnyasztunk egy nagyobb fej apróra metélt vöröshagymát, egy kávéskanál pirospaprikát hintünk rá és már tesszük is bele a májat. (Nem sózzuk, csak az asztalnál!) Fedő nélkül, villával kevergetve, mintegy 10 percig pirítjuk, végül meghintjük majoránnával. Tört burgonyával, vagy frissen főtt burgonyával tálaljuk. VESE VELŐVEL 4 db sertésvesét megmosunk, a hártyáitól lefejtjük, majd a vesét vékony karikákra vágjuk. Két sertésvelőt forró vízbe mártunk és erről is leszedjük a hártyáját. majd a finomra vagdalt velőt forró zsíron megpirítjuk. Miután a zsírból kiszedtük, egy középnagyságú apróra vágott vöröshagymát pirítunk meg a zsírban, végül belerakjuk a feldarabolt vesét is és egy kevés piros paprikával, pici vizet öntve alá (csak annyit, hogy oda ne égjen), a felöntést gyakrabban megismételve, megpároljuk. Amikor megpuhult a velőt és két tojást keverünk hozzá, sózzuk és összeforraljuk. Törtburgonyával tálaljuk. T. J. Fiatal lányoknak — nyárra A fiús „unisex” viselet már a múlté. A tervezők könnyű, színes, virágmintás ruhákat ajánlanak nyárra a fiatalabb korosztálynak. Meghatározó: a család! öröm, de közös az eset
