Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
Bulgária tatárjai között lBODfltUM ■^VWWj Le Anh Suan (Vietnam) Találkozás Széllel birkózva lépkedett az esőben a raj, a csupasz rizsföldek felett dühöngött a vihar. Mennydörgés dorgált cikázó kis villám-kölyköket, s mi mentünk, mentünk szótlanul, álmodva tűzhelyet, duruzsoló, jó meleget, s mellette pihenőt, —■ de tűzhely nem volt, s tűz se volt, s csak tűrtük az esőt. Aztán elállt, s hirtelen reánkszakadt az éj, s az éjben könnyed lépteket hallottam akkor én. Szembejött velünk vidáman egy harsány kis csapat, s — mint röpke fénysugár — egy fürge lány szaladt. Épp csak a hangját hallottam: — „Előre’. Vár a harc! < Gyorsabban! Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz!” — és elnyelte a vaksötét, — mint bennünket a csend — mi Dong-thap felé tartottunk, ő meg keletre ment... Ahogy visszagondolok —• a neved sem tudom. Rövid kabátban, puskával mentél az úton, s messze vagy, mint a hajnaltól a késő alkonyat, — fényt látok, fényt a távolban, vagy inkáb arcodat?... S újra hallom a hangod is: — „Előre! Vár a harc! Gyorsabban! Rajta, küzdeni, ha veszni nem akarsz!” Fordította: Krecsméry László Városunkban is kevesen tudják, hogy a megyei tanács vb művelődési osztálya, valamint a kecskeméti Katona József Múzeum szervezésében és támogatásával ez év nyarán tudományos expedíció indult Bulgáriába. Célja az volt, hogy a baráti ország területén elég nagy számban élő tatár nemzetiségű lakosság körében antropológiai méréseket végezzen. A kutatóút tapasztalatairól dr. Henkey Gyula antropológus számolt be. aki — minthogy a vállalkozás nem dolgozott „téMuzzasTtott” létszámmal — egy személyben volt az „expedíció55 irányítója és végrehajtója; hazulról mindössze egy tatár nyelvben jártas tolmács kísérte aL — Hol élnek Bulgáriában ta tárok és mekkora lehet a lét- számuk? — Az ország északkeleti részén, nagyjából a Duna mellett fekvő Rusze városa és a tengerpart közötti városokban és falvakban, összesen mintegy hatvanezren vannak. Zömük négy körzetben: Rusze. Sziliszt- ra, Sumen és Balcsik környékén él. E területeken a lakosságnak kb. 50 százaléka mohamedán: török vagy tatár. Jó magam a ruszei körzet öt községét látogattam meg Vetovo, Oronköj, Szlivopolje, Szmimenszki, Sze- merdzsievo falvakban mintegy 1500—1600 tatár nemzetiségű lakos éL — Hallhatnánk-e néhány érdekességet róluk? — Hogyne, természetesen. Először talán a történe-' tűkről. A bulgáriai tatárak a múlt század 80-as éveiben: az orosz—török háború idején vándoroltak át Bulgáriába a Krím-félszigetről és Dél-Ukrajnából. Az ősi. nemzetség szerinti származást ma is pontosan számontartják. Hazai szempontból nem érdektelen, hogy például az Észak-Krímből betelepült Csongár- nemzetség neve a mi nagykunjainknál is megtalálható. — A többi nemzetség ugyancsak Észak-Krímből a Keris (= Keres város tatár neve), amely a csongárok- kal együtt — a hagyomány szerint — a legelőkelőbb nemzetségnek számít, valamint az Orlu, a Nogáj, és a Tat nemzetség. — Hogyan élnek ma a tatárok? — Ami legelőször is feltűnt nekem — antropológiai sajátosságain kívül —, az a többnyelvűség. Anyanyelvükön kívül, mint rokon nyelvet, kitűnően beszélik a törököt és természetesen a bolgárt is. A mai 35 évesnél fiatalabbak pedig még ezen felül oroszul is jól tudnak. Találkoztam német nyelvtudással rendelkező szakmunkásokkal is, valamint Vetovóban egy vasutassal, aki annak idején a felszabadító bolgár hadsereg katonájaként járt hazánkban. Ma is jól beszél magyarul, akkor szerzett kitüntetéseit kegyelettel és büszkén őrzi. Nevét különben nemcsak azért illik megemlíteni, mert szép emlékek fűzik Magyar- országhoz és saját bevallása szerint Siklóson itta a legjobb bort, hanem azért is, mivel igen nagy segítségemre volt nyelvtudásánál fogva .a kutató munkában. Ibraim Szaliev Azmievnek hívják. Fiatal, veto- vói házigazdám, Szaduah Ibrahimov Hasszanov sofőr, akinél 9 napig laktam, ugyancsak ért magyarul. Öt tavaly Pesten operálták és utókezelték hátgerincZelk Zoltán: Egy régi perc A márványsűrű hófúvásban Egy izzó perc zöld lobbanása ! S a hirtelen fény sátorából Kilép, Kilép egy tulipánfa. Egy gyermekszemű asszony arca, Egy zápor égó vitorlája, ! Egy kiáltás boldog rezgése — 1 Kinyílt, kinyílt a tulipánfa! i Tizenöt év csattog fölöttem, Egy föltámadt perc szárnycsapása, 1 Tizenöt tél hóviharában [ Forog, forog egy tulipánfa. Balogh Lajos: Constancai lakótelep. Emlékezzünk az aradi gyásznapra 1974-ben lesz 125 éve; hogy a magyar szabadságharc leverését és a világosi fegyverletételt követő bosszúhadjárat során Aradon kivégezték seregünk tizenhárom főtisztjét: a „bresciai hiéna”, Haynau vezette megtorlások áldozatául pfétt Dessewffy, Lteár, Schwei- del, Kiss, Pöltenbcrg Török, Lahner, Knézich, Nagy Sándor, Leiningen- Westenburg, Aulich. Damjanich és Vécsey ... Az aradi gyásznapról nóta is szól: orszfi ászért'' ismerik a „Jaj, de búsan süt az őszi nap sugára” kezdetű dalt, ametg régi nyomtatványokban is megjelent, a kéziratos népi énekeskönyvekbe pedig igen gyakran Aradi vár címmel került bejegyzésre. Az utóbbi években tudományos vita zajlik a dalszöveg szerzőségének kérdései körül. A legutóbbi megállapítások szinte teljesen bizonyossá teszik, hogy első változatát Lé- vay József írta, 1870-ben jelent meg Az aradi nap című verse, amely azután dallammal együtt elterjedt és sok változatban kerüli feljegyzésrei az alakulás, változás kérdéseit azonban csak úgy tudjuk feltárni, ha minél több szöveg és dallamváltozat áll a tudományos kutatás rendelkezésére. Azzal a kéréssel fordulunk a kedves olvasókhoz, hogy akik ismerik a fenti nótát, teljes szövegével (s ha le tudják jegyezni, vagy jegyeztetni — dallamával együtt) küldjék el címünkre, hogy a 125. évfordulóra pontot tehessünk a vitás kérdésekre az önök segítségével, a társadalom összefogásával. Minden régi kiadvány és kézirat különös értékű, hiszen a ponyvanyomtatványok, röplap- szerű kiadások és a hallomás alapján, vagy régebbi kéziratokból leírt változatok voltak az aradi vértanúk nótájának terjesztői. Ezért kérjük, hogy akinek ilyen van birtoKá- ban, az is juttassa hozzánk. Kérjük feltüntetni a feljegyzések helyét és a beküldő nevét és címét is, hogy a kölcsön kapott anyagot feldolgozás után visszaküldhessük. Címünk: Mándoki László JPM néprajzi osztály Pécs, Rákóczi út lót töréssel. Ö hordott engem motorkerékpárral a többi négy községbe. De talán folytatom. Életnívójuk meglehetősen ma-. gas. Tsz-ben dolgozó asszonyaik is megkeresik ha-; vonta a 2 ezer forintnak megfelelő összeget, a férfiak pedig — akik tapasztalatom szerint — rendkívül tech-; nikai tehetséggel rendelkeznek — traktorosként, szakmunkásként 3 ezer fölött keresnek. Technikai hajlamuk, készségük egyébként azon is lemérhető, hogy — legalábbis a tatárlakta területeken — a gépkocsi- vezetők 90 százaléka tatár. Tisztviselő, kereskedő viszont nem igen van köztük. A magas életszínvonal a falvak képein is meglátszik: semmi falusiasság ezekben a községekben, inkább villanegyedre emlékeztetnek. Takaros téglaépületek, legalább három szobával. A népszaporulat igen magas: átlagosan 3—4 gyerek születik egy-egy családban. Noha sokat dolgoznak, élettempójuk meglehetősen nyugalmas. Sietség, kapkodás, idegesség — mindez ismeretlen. Nemcsak náluk, de általában egész Bulgáriában. Természetesen az óraműpontosság sem tartozik mindennapos erényeik közé. Termelőszövetkezeteikben a munka hajnali 4-kor kezdődik, délben a nagy meleg miatt hosszú szieszta, majd este 6—7 óra felé hazamennek, s nyugodtan vacsoráznak éjfélig. — Megtudhatnánk-e valamit a mohamedán hagyományokról? _— E téren sajátos a helyzet. Mint ismeretes, Bulgária összlakosságának csaknem negyedrésze ma is mohamedán vallású. Ez a több évszázados török megszállás maradványa. A másfél milliónyi muzulmán lakosság megoszlása a következő: 1,3 millió török, 60 ezer tatár, a többi pedig a török megszállása óta ott élő cigány. (A cigány lakosság többi része Romániából származik, görögkeleti vallású, és élesen elhatárolódik minden szempontból a mohamedán cigányoktól.) Vallásukat szabadon gyakorolhatják, a mecseteket, dzsámikat mindazonáltal a férfiak közül is csupán a 40 éven felüliek látogatják. A fiatalabbak körében elsősorban á szokás jellegű hagyományok élnek még; a családi szervezet patriarchális jellege, viselkedés, köszönés, vendégjog stb. Noha például társadalmilag a nők egyenjogúak a férfiakkal, a családban betöltött szerepük ma sem mentes az alárendeltségtől. Fátyolt ugyan már nem láthatunk, de étkezésnél a mohamedán asszony ma sem ülhet le férjével egy asztalhoz. — Néhány szót talán a tatár vendégszeretetről. — A vendégjog, mint minden keleti népnél, náluk is szent. Bennünket még ezenfelül is megkülönböztetett vendégszeretettel fogadtak minden háznál, ahová csak betértünk. Meghívták tiszteletünkre a rokonokat, barátokat, szomszédokat is. Az asztalt megrakják bőségesen minden jóval, abból ki-ki annyit vesz, amennyi jólesik, ám a sok helyütt dívó erőszakos kínálgatás náluk nem szokás. Kézmosás után a vacsora minden esetben pálinkával kezdődik. Ezt szőlőből párolják, fogyasztása közben hagymát, paradicsomot eszegetnek, úgy hogy jókora mennyiséget ihatnak anélkül, hogy bárkinek is „venyigefüstös” lenne a tekintete. Első fogásként levest szolgálnak fel az asszonyok, majd pörkölt következik, többnyire birka vagy szárnyas. Ezt követően sült hús kerül az asztalra, ugyanabból mint a pörkölt, utána sütemény,, többnyire túrósrétes (ami hasonló a mienkhez, de nincs becsavarva), végül az idénynek megfelelő gyümölccsel fejezik be a vacsorát. Vizet nem isznak, azt pótolja a kitűnő és nagyon olcsó dinnye. — Az étvágygerjesztő beszámoló után a tudományos mun- káról is szívesen tájékozódnánk. — Ruszéba való megérkezésünk után nyomban kiszálltunk „terepre”, s megkezdtem antropológiai méréseimet. A lakosság minden segítséget megadott a munkához, maguk is fontos ügynek tekintették kutatásaimat, s a férfiak, valamint a fiatalabb — 20 év körüli — nők egymással versengve jelentkeztek a mérésekre. 163 felnőtt férfiről és 80 nőről vettem fel embertani adatokat. Feljegyzéseimen kívül 197 fényképet és 70 darab színes diafelvételt hoztam haza. A nők alacsonyabb aránya azzal magyarázható, hogy’ a mohamedán hagyományok miatt — főként az idősebbek — meglehetős tartózkodással viseltettek a mérésekkel, s a fotózással szemben. Érdeklődésükre jellemző, hogy méréseimet még be sem fejeztem, már az iránt kérdezősködtek, mikor lehet olvasni az éhből készült könyvet. Kutatásaim alapján egyébként elmondhatom, hogy ugyanazok az embertani típusok találhatók meg köztük, mint a honfoglaló magyarság körében, legfeljebb több köztük a mongoloid. Minthogy azonban ők a történelem folyamán nem keveredtek más rassz- beli típusokkal, a közép-ázsiai jelleg náluk általában markánsabban megőrződött, mint a mai magyarságnál. Egyharmad részük így is megszólalásig hasonlít a kunokra és a Kalocsa környéki magyarokra. Amikor megmutattam nekik Bács-Kiskun megyében készült felvételeimet, nem akarták elhinni, hogy azok nem tatárokat ábrázolnak. Bennünket, magyarokat különben is rokonnak tekintenek, s kiváltképp számontartják — még pedig tatárként — a középkor folyamán hazánkban meghonosodott kunokat és besenyőket. Ha az antropológiában járatlan olvasónak mond valamit: zömük turanid típusú, ezenkívül pamiri, orientálóid, előázsiai, mongol és mongoloid típus található meg köztük. Másképp szólva: a mongol 1,2, teljesen európai 14,5, europeo-mon- goloid 84,3 százalékát teszi ki az általam megmért személyeknek. Európaiaknak tartják magukat, de büszkék ázsiai jellegzetességeikre, például a mongolredős „tatárszemre”. Igen mutatós, eléggé izmos, jó termetű, jó mozgású emberek, s férfiaik a nők körében egész Bulgária területén népszerűek. — Mikorra várható az expedíció eredményeiről írott tanulmány megjelenése? — A megyei tanács jövőre tervezi kiadását. Buda Ferenc
