Petőfi Népe, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-28 / 229. szám
59. «Bnak« szám jV>‘ 1 “tj&ÄsUijr*# Összeállította a Petőfi Népe szerkesztősége és a megyei tanács művelődési osztálya Bt számúié két It étről Hat Bács megyei festőművész tárlata Kecskeméten TEMATIKAI rokonsága, az egyre tisztuló szemléletmód ihlette alkotások realisztikus értékei szempontjából rendkívül figyelemreméltó gyűjteményét állította ki hat Bács megyei festőművész: — Goór Imre, Bozsó János, Udvardi Gyula, Diószegi Balázs, Gál Sándor és Wein- tráger Adolf — kéthetes bajai táborozásuk alatt festett alkotásainak a Katona József Múzeum négy termében, Kecskeméten. A képzőművészetekhez vonzódó, megyénk művészeinek fejlődését számontartó, műpártolók azonban nemcsak a dunai táj szépségeit megmutató, tehát azonos témakörben mozgó kollekció összefogott hatásában gyönyörködhetnek ezen a kiállításon, hanem tanúi lehetnek alkotóik egy olyan fejlődési periódusának, amely — bátran mondhatjuk a kiállított képek túlnyomóan nagy többségére — a realisztikus valóságábrázolást, a szocialista realizmus felé nagy útat megtett kifejezési módot juttatta diadalra. S a kiállításnak ez a realisztikus összhangja azért i értékes, mert a valóság megjelenítése egyéni útján járó művészek a környező világot, a természetet igen gazdagon, egyéniségdiktálta sokféleségben ábrázolják. A képegyüttes tehát hírt ad arról is, milyen sokrétű, egymástól különböző értelmezést, formakultúrát szülhet, inspirálhat a szocialista realizmus ,— mely ha nem is kerül egészen közel - egyik-másik alkotóhoz, de a fejlődés horizontján előcsillan. Különösen szerencsés korszakába jutott ebből_ a szempontból Bozsó János pikturája. Vonzódása, lelkes szeretete a természet iránt, megragadó alkotásokat hozott létre. Az érzelmek lelkes és intuitív, romantikus élménydiktálta hullámzása, =— nem egy képén leszűrt nyugalma, — az intim témákat, a nagyobb kompozíciókat egyaránt meleg közelségbe hozza a szemlélő számára. Realista romantika, a táj szépségeiben való elmerülés, az elvontság nélküli spontán érzelmek teszik nagyértékflvé kiállított képeit. Parti utca esti napsütésben c. nagyméretű vásznán szinte sugárzik a délutáni napfény fülledt forrósága. Este a Sugovicán c. képe a sárga és az oldott rózsaszín fényhatások, nyugalmat ébresztő, s emellett lendületes összefoglalása. Kitűnően érzékelteti a hajnali pára formákat és kontúrokat feloldó játékát, a szürkéskék tónusú lágy, zöld reflexekkel játszó vízfelületen egy másik, uszályokat ábrázoló képén. Bozsó János korábbi alkotásaiban leszűrt alkotói módszereit szerencsésen egyesíti pik- túrájának új vívmányaival, bár egyes képein ez a visszatérés a régebbi eredményekhez, egyúttal a könnyebb út, a kitaposott ösvény választását is jelenti és bizonyos tekintetben lemondást a nehezebb, vívódások árán születő újról. Erőteljes vonása Bozsó piktúrájának az egy képen belüli színharmónia, a tónusegység keresése és feltalálása, valamint nagyobb lélegzetű képeinek kompoziciós értéke, képi egységre való törekvése. Goór Imre is igen értékes fázisába jutott alkotó korszakának. A Dunakanyar letisztult, nyugodt, derűt sugárzó víztükre, síma, lényeget összefogó ecsetkezelése, a harmónikus színek halk összecsengése nagy értéke. ennek az egyik legsikerültebb alkotásának. Az Uszály a Dunán csendje, tompább, estébe hajló színeket idéző tónusai és kompoziciós értéke nagy ígéreteket rejt magában a jövőre nézve. A Horgászok oldott, kontúrokat fellazító festőisége, vibráló fényei bár rokonítják modern tájképfestészetünk egyik nagy alakjával, mégis egyéni útkeresést mutatnak. Jellemző a realisztikus elemek túlsúlya Goór képein. A festői- ség keresése közben azonban nem egyszer feladja a képek szerkezeti stabilitását. A térbeliség követelménye elé helyezi a vizuális élmény kötetlen átadásának belső kényszerét. Néhány képén azonban — így a Forró nyári délutánon címűn — érződik, hogy az egyéni út keresése közben az át nem értékelt stílushatások szinte erőszakosan rátelepednek a festő egyénisége és alkata diktálta Hagy Itták latrán i CSIPKEHÁZBAN Itt, hol a csipkék cikk-cakkjai a lágy neonfényt szűrik át, friss pergamenek kontúrjától kék színben villog a világ. Kis párnáik fölé hajolva barna és szőke lány-fejek, finom csipkéket öltögetnek, kezükben fürge tű remeg. ö mennyi könnyet, álmot, vágyat a víg vonalakba öltnek; reményi új, szebb Holnapoknak, formálói a jövőnek! Száz formát zár be keskeny résén káprázattól terhes szemük, kezük motoz csak, fáradatlan: halk kacajuk, halk énekük. Mint íj vonaglik hátuk íve, szemükön zord homály borong, mire az est a Nap csipkéin, mint nyáj a réten, szétbolyong. Kis párnáik fölé hajolnak barna és szőke lány-fejek, a finom csipkéket öltögetve szereznek újabb hírnevet. Kecskemét, 1958. szeptember. belső intuícióra. Nem egy alkotása éppen ezért spekulatívvá válik, elmosódottan érzik rajta az ihlet elsődleges ereje. Ez a spekulatív jelleg azonban már nem foglalja magában a kompoziciós törvényszerűségek kényszerének elfogadását. 1. >gragadó festőiségre való törekvés jellemzi a kiskunhalasi Diószegi Balázs képeit. Nagy értéke Bajai vásárt ábrázoló impozáns méretű kompozíciójának ez a festőiség, mozgalmasság, bár a színek sokszor önkényes egymásraelléttisége, a térbeliség követelményeinek áthágása ezen a kompozícióján is kissé zavarólag hat. Legszebb és Diószegi piktúrájának legerőteljesebb oldalait mutatja meg Arcképe és az intim ha. julatú, zöldes-szürke tónusokat egyesítő kisméretű dunai uszályokat ábrázoló vászna. Az előbb említett Vidám Vásár Baján című képének legnagyobb értéke a mozgás nyug- talans* "ónak friss C. 'zolása. Bár a befeiezetlenség és a ki« dolgozatlanság, a kissé öncélú hatáskeresés nem egy képének értékéből von le. Udvardi Gyula kiállított két képe közül Fények a Sugovicán című alkotásának színes reflexekben feloldott víztükre igen sikerült. A tájélmény szép ösz- szefoglalását adja az egész kompozíció, bár az ecsetkezelés másmilyensége az uszályok megfestésénél bontja a kép stílusegységét. Ugyanez mondható a kissé erőtlenebbül megfestett csónakon álló alakokat ábrázoló képéről. Az álló figura megfogalmazása megoldatlan. Weintráger Adolf igen sok, kiváló technikai kvalitásokkal rendelkező olajképet és akva- rellt állított ki. A Petőfi szigeten című mozgalmas vásári képe s-üikászöld, áttetsző lombsátorával a sokadalom odavetett- ségében is jellemző színfoltjaival a kitűnő vaskúti festő legjobb eredményeit tükrözi. A kompoziciós készség, a magasszínvonalú rajzos technika azonban néhány képén nem éppen az alkotások előnyére eluralkodik. Izgalmas tények című, viharelőtti hangulatot idéző, a lokális fényeket túlhangsúlyozó olaj képén különösen érezhető bizonyos fokú ön- célúságot sugárzó festőiségre való törekvés. Drámai- ság érződik színkultúráján, de az eltúlzott, felfokozott színélmény nem egyszer ví- Szerűvé, nyugtalanná teszi ábrázoló stílusát. A technikai bravúr különösen a Halászati Szövetkezet című vásznán kerekedik felül i. ind a kompoziciós készségen, mind az élményszerűség frisseségén. Toncz Tibor kínai vázlatainak rajzosságát véli rajta felfedezni a szemlélő. Akvarell- jei közül nem egy kiváló kvalitásokat mutat. Piaci jelenet című három parasztasszonyt ábrázoló képe a festő jellemábráL.lókészségét is megcsillogtatja. A Parasztház krétafehér fala azonban már a valóságtól való- távolodásnak jeleit hordozza magában. Gál Sándor piktúrájáról sajnálatosan nem ad teljes értékű képet az általa kiállított kollekció. Néhány akvarelljében, csónakos képében a legszebb művészi értékek jelentkeznek, a Mosás című kisméretű képén ugyanez érződik. Koszta József drámaiságát idéző színkultúrájának hatása azonban egyéni modorától való eltávolodást jelent két, városképet ábrázoló vásznán. FESTŐINK kéthetes bajai táborozása tehát na'-'v értékeket tárt fel, s megmutatta megyénk képzőművészete fejlődésének biztató távlatait. A relizmusra való törekvés, ha nem egyszer idegen hatások át nem értékelt befogadásával is párosul, nem bénítja meg az egyéni útkeresés lehetőségeit. Ez érződik mind G„ór Imre, mind Diószegi bemutatott képein. A tárlat anyaga azt igazolja, hogy képzőművészeink ilyenfajta támogatása, az élmény lehetőségének elősegítése, a kö. verő valéság megismerésének inspiráló erejével párosulva szerencsés és sikeres volt. Dicséret és elismerés illeti érte mind művészeinket. mind a rendező szerveket. Csáky Lajos Antalfy latrán t Qáraytyrlt, atibtrtk! Így hajnalonta, amikor még épp csak dereng a fény, » s még fürdenek a kertben a virágok, és zárva kelyhe még a tulipánnak, de már a bodza nyújtózik merészen, s itt-ott már látszik a cseresznye pírja, és szerelmesen sóhajt az akác, izeg-mozog a kis kökénybokor a hegyoldalon: majdhogy legurul, !..tölcsért formálok szám elé kezemből, s tavaszt érző szívemmel vígra válva, ujjongva harsogom a még derengő hajnal, induló, új élet felé: f — Jóreggelt! Vidám jóreggelt, világ! S így reggelente, ^ * amikor az első gép búgni kezd, s kialszanak az éjszakai fények, az első biciklicsengő csönög, egy kerekeskút énekelni kezd, víz csobban kicsi lavórokba, gyerek sír: éhes, megszoptatja anyja, lépések koppannak a köveken, harang kondul a kis házak felett, búcsúcsók csattan, — ide hallani, — kávé gőzöl a fehér abroszon, amikor indul százezernyi élet, ' r új hajnalban, az újabb nap elébe, szerszámnyelek újra kézbe simulnak. j* s a munka lázától gyorsul a szív, ... ilyenkor tölcsért formálok kezemből, és így zengem bele a nagyvilágba, ezernyi, százezernyi emberszívnek, hogy dobbanjon mind, együtt az enyémmel; — Köszöntlek, új napra ébredt világ, békés, vidám jóreggelt, emberek! Varga Mihály # Megnyugvás Megnyugvás ömlik el ereimben, gond illan, fény tör rám valahonnan, illat száll, lelkem most betakarja; éj közéig, a házak elalusznak, halk léptű vágy tör rám valahonnan: kilépek szétömlő fényt ölelve, míg fenn mécsesek kórusa zümmög, ezüst fények tetőknek ütődnek: fej holnap-féltőn megremeg a lélek. _ ★ Polner Zoltán » • VcKseimlxat őszö-ni 5ktt El akarok mondani mindent ^ Jövőben gondolkodó, hatalmas Pályaudvarok csarnokai alatt. Ahol minden szó és tekintet Egyszerűen oly szilárd mint a vas És örök időkig büszkén fennmarad. Pályaudvarokról beszélek, Ahonnan szürkületben kiállnak Küszködő, hajnali munkásvonatok 8 a komoly, csöndes szerelvények Szétviszik az ébredő, friss tájnak A szivekben érlelődött holnapot. Szótlan tömegek készülődnek, * , Akiket a múlt vak vágányokra r Tolatott évek végtelen során át S akik a céltalan időnek Rongy számadásából kitörlik most majd Napok förtelmes szégyenét és gyászát, Legendás külvárosok küldik á Kemény harcokban edzett munkások * Viharzón alkotókedvű seregét < S amidőn kibontakoznak itt A homály szorító vad gúzsából. Szemükön hajnalok piros lángja ég. Csarnoka alól az időnek A jövőbe indulnak elszántan S az élet új törvényeit hirdetik S én verseimben őrzöm őket. Mint a föld őrzi a tavaszt, lágyan S mint e kor a múlt ékes emlékeit. v1.lVrvvlrri<l1l • 4
