Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-22 / 195. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek i A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÄCS- KISKUN MEGYEI LAPJA II. ÉVFOLYAM. 195. SZÁM Ara 50 fillér 1957. AUG. 22. CSÜTÖRTÖK Népi, nemzeti összefogásra van szükség Kádár János elvtárs ünnepi beszéde Kisújszálláson Kisújszálláson a hagyományos nagykun napok ünnepségein a Szolnok megyei dolgozók meghívására megjelent Dobi István elvtáns, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kádár János elvtárs, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az ünnepi nagygyűlésen elsőnek Dobi István elvtárs szólalt fel. Ezután Kádár János elvtárs lépett a szónoki emelvényre. Beszéde elején tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának és az országunk ügyeit vezető forradalmi munkás-paraszt kormány tagjainak testvéri üdvözletét, majd megemlékezett a Nagykunság dolgozó parasztságának évszázados harcairól a belső elnyomók ellen, a földbirtokosok és a falusi kizsákmányolok ellen. Méltatta annak a történelmi jelentőségét, hogy Magyarország ma a munkásosztály és a dolgozó parasztság állama. A, továbbiakban Kádár elvtárs méltatta a szocialista tábor erejét és annak az összefogásnak a jelentőségét, amelynek eredményeképpen a mi országunkban az ellenforradalom napjai után meg tudtuk védeni a munkás-paraszt hatalmat, a dolgozó nép hatalmát. Hangsúlyozta, hogy ennek a hatalomnak az alapja a munkás-paraszt szövetség, de e hatalomnak részese minden becsületes, tisztességes érzelmű értelmiségi dolgozó is, aki a néppel tart. — A mi rendszerünket azért támadják, mert népi rendszer. Az imperialisták rádióállomásai, újságjai telekiabálják a világot azzal, hogy a Kádár-kormány kegyetlen. A mi munkásaink és parasztjaink viszont azt mondják, hogy nem elég kegyetlen. Itt azonban nem valami erkölcsi dologról van szó. Ha történetesen mi a tőkések kormánya lennénk, akkor azt követelnék tőlünjs ugyanezek, hogy vérözönt csináljunk.—S itt Kádár elvtárs emlékeztetett 1919- re, a fehérterror idejére, amikor ezerszámra legyilkolták a nép elejét, tízezer számra elűzték az országból a haladó szellemű embereket Horthyék és pribékjei. Akkor az imperialisták egyáltalán nem tiltakoztak. Ellenkezőleg. Még biztatták is a fehérterroristákat, hogy radikálisabb munkát végezzenek. — Most panaszkodnak, hogy kegyetlenek vagyunk! Mi nem vagyunk kegyetlenek — mondotta Kádár elvtárs. — De nem tűrhetjük birkák módjára, hogy a nép ellen fenjék a kést, és a szemünk láttára a hátába döfjék. Megemlítette, hogy kétségtelenül vannak egyes árucikkek, {nylonkombiné, jégszekrény), melyek bőségesebben találhatók még a nyugati államok üzleteiben, mint nálunk. Mi azt szeretnénk és azt is akariuk. hogy ezek a hiányok megszűnjenek olyan módon, hogy többet dolgozunk és magunk is előállítjuk ezeket a javakat. ■— De azért azt is tudni kell — mondotta Kádár elvtárs —, hogy ugyanezekben az országokban több dobrávert és tönkrement paraszt van, több munkanélküli munkás van, több olyan mérnök található, aki vil- lamoskalauzi állást pályáz meg, mint a mi rendszerünkben. És ha csak annyit is tudtunk elérni a 12 év alatt, mint amit elértünk, s hogy embernek nevezheti magát minden dolgozó Magyarországon, elmondhatjuk, hogy ez a mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék. Ami jó, azt megtanuljuk Nyugattól, de amitől annyi száz év kínja és gyötrelme után végre megszabadult a magyar nép, azt soha többé vissza nem kívánjuk. A továbbiakban Kádár elvtárs a termelőszövetkezetek kérdésével foglalkozott. A külföldi hírveréssel szernben megállapította, hogy a szövetkezetek zöme falun a legnehezebb körülmények között is híven kitartott a közös gazdálkodás mellett és minden ellenforradalmi támadást sikeresen visszavert. — A szocializmus ott van a magyar faluban — mondotta Kádár elvtárs — és azt nem tudja többé kipusztítani senki sem. Ezután Kádár elvtárs az ellenforradalom óta elért eredményeinkkel foglalkozott. Megállapította, hogy sikerült elkerülnünk az inflációt, nőtt a kereskedelmi forgalom, a mezőgazdasági termékek felvásárlása normálisan folyik. Az elmúlt héten 16 ezer vagon kenyérgabonát vásároltak fel a felvásárlási szervek országszerte. Megemlítette, hogy kulturális életünk újjáéledésének egyik fontos jele, hogy a moszkvai Világifjúsági Találkozóról 40 díjat hoztak el fiatal művészeink. Sportolóink is 40 díjat hoztak el. Közte 19 első díjat, melyet a fiatal magyar sportolók egy nagyon erős nemzetközi mezőnyben harcoltak ki maguknak. Beszéde következő részében Kádár elvtárs az ENSZ ún. ötös bizottságának tevékenységével foglalkozott. Megállapította, hogy a bizottság létrehozásának semmiféle törvényes alapja nincs, mert az Egyesült Nemzetek alapokmányában benne foglaltatik, hogy egyes tagállamok belső életébe még az ENSZ-nek sincs joga beavatkozni. Világos, hogy ennek az »ötös bizottságnak« és az általa elkészített jelentésnek provokatív célja van. Ennek a beavatkozási politikának semmi más célja nincs, mint elterelni a figyelmet azokról a hallatlan kegyetlenkedésekről, amelyekkel a gyarmat- tartó államok próbálják megrendült hatalmukat biztosítani a szabadságukért küzdő gyarmati népek fölött. — Meg kell érteniök az imperialistáknak — hangsúlyozta Kádár elvtárs —, hogy mi nem akarunk hadakozni, mi békességben akarunk élni. Akik velünk normális, baráti kapcsolatot akarnak kiépíteni, azoknak mi is békejobbunkat nyújtjuk. Foglalkozott Kádár elvtárs a készülő hároméves terv alapelveivel és részletesen taglalta annak a mezőgazdaságra vonatkozó részét. A mezőgazdasági termelés színvonalát — mondotta — körülbelül 12 százalékkal akarjuk emelni. Fejleszteni kell a mezőgazdaság minden ágazatát. A három év alatt az állam segíteni akarja a szövetkezeti parasztságot és az egyénileg dolgozókat is. De természetesen a szövetkezeti parasztságot jobban kell segiteni. Ha azt akarjuk, hogy a termelőszövetkezet korszerű, modern mezőgazdasági nagyüzem legyen, ahhoz a felszereléseket feltétlenül javítani és fejleszteni kell. Hasonlóképpen fejleszteni kívánjuk a mezőgazdasági technika egyéb ágazatait. Végezetül az önkéntesség elvének szigorú betartására hívta fel a jelenlevők figyelmét. Nem engedhetjük meg és elítéljük — mondotta —, ha az önkéntességet megszegik. Egyetlen parasztot sem kényszerítünk akarata ellenére termelőszövetkezetbe. Beszéde befejező részében Kádár elvtárs a párt és a népfront szerepével foglalkozott. — A Magyar Népköztársaság társadalmi vezető ereje — mondotta — a Magyar Szocialista Munkáspárt. A nép nagy tömegei is megértették október után, milyen nagy baj származik abból, ha a párt vezetősége nem működik úgy, ahogy működnie kellene. Ennélfogva a munkás- osztálynak és a parasztságnak — általában a dolgozó népnek — szüksége van arra, hogy legyen egységes forradalmi pártja, amely a társadalmi életet vezeti. A helyes kommunista magatartással foglalkozva kijelentette, hogy az a jó kommunista, aki a nép élén jár munkában, harcban, jóban, rosszban és vezeti az embereket. Pártunk valóban jól dolgozott addig, amíg a hatalomért kellett harcolni. Amíg a párttagoknak egyetlen egy fegyverük volt, az eszme igazsága. Később azonban — mondotta Kádár elvfárs —, amikor a hatalmat meghódította a munkásosztály, a párt egyes nagy és kis vezetői úgy érezték, hogy már nem fontos 'többé az embereket meggyőzni, elegendő adminisztratív eszközöket alkalmazni. Az ilyen emberek — hangsúlyozta a szónok — a legnagyobb kárt csinálták a pártnak és az egész országnak. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem volna szükségünk erős rendőrségre, erős tanácsokra és igazgatási szervekre. De szükségünk van arra is, hogy városban és falun minden kommunista a saját véleménye erejével győzze meg az embereket. Ezzel a kérdéssel függ össze a népfront-mozgalom kérdése is. JÓ, HA TUDJAK A GAZDÄK (3, oldal) »APRO«GONDOK (3. oldal) A KECSKEMÉTI MÜZEUM KIÁLLÍTÁSA • (3. oldal) CSÜTÖRTÖKI KRÓNIKA (4. oldal) BÉLYEGGYÜJTÉS (4. oldal) Sir John Hunt: A MOUNT EVEREST MEGHÓDÍTÁSA (4. oldal) ERŐS JÄNOS (5. oldal) J A MEGÚJULÁS ÚTJÁN (5. oldal) í * Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta Kádár elvtárs, hogy egy kommunisták vezette népi nemzeti összefogásra van szükség. De a legnagyobb szükség arra van, hogy a párttagok becsüljék, tiszteljék a pártonkívüli dolgozókat, lássanak bennük teljesen egyenrangú állampolgárokat, a viselkedésüknek olyannak kell lennie, amely azt mutatja, hogy a kommunistának párttagságánál fogva nincs több állampolgári joga, mint bármely más embernek. Ha a kommunista ezt az erkölcsi kötelességet magára vállalja és annak eleget tesz, akkor a nép tisztelni és szeretni fogja. Becsülnünk kell tehát a pártonkívülieket, azonban a pár- tonkívülieknek is tisztelniük kell a kommunistában azt az embert, aki saját munkáján kívül, a családjáról való gondoskodáson kívül magára veszi a nép ügyét, a nép dolgát is, azért is dolgozik és fárad. Ha ez az egyetértés mggvan, akkor a népfront valóság lesz, olyan eleven és hatalmas erő, amely egy akarattal hajt végre minden helyes feladatot, ami a nép érdekét szolgálja, Kádár elvtárs beszédét külpolitikai kérdésekkel foglalkozva fejezte be. AZ ALKOTMÁNY ÜNNEPE MEGYÉNKBEN Kecskeméten augusztus 20-án csaknem hétezer ember gyűlt össze a Katona József-parkban. Az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói csoportosan lobogók és transzparensek alatt érkeztek az ünnepi nagygyűlés színhelyére. A nagygyűlést Tóth László, a városi tanács VB elnökhelyettesének megnyitó szavai vezették be. Ezután Dögéi Imre, földművelésügyi miniszter lépett a szónoki emelvényre. Dögéi Imre elvtárs ünnepi beszéde Beszédét az alkotmány ünnepe jelentőségének méltatásával kezdte, majd felszabadulásunk óta eltelt 12 szabad esztendő eredményeit foglalta össze. Jellemezte azt a harcot, amelyet pártunk és dolgozó népünk vívott a hatalom birtokbavételéért és a szocializmus alapjainak lerakásáért. Beszélt az ipari munkásság és a falusi dolgozó parasztság életében beállt alapvető változásokról. Ennek során részletesen kitért Kecskemét 12 éves fejlődésére. Elmondotta, hogy az ötéves terv során Kecskemét fejlesztésére több mint 58 millió forintot fordítottunk, 1956—57-ben pedig közel 20 millió forintot. Mindez, valamint Kecskemét fejlődésének számtalan nagyjelentőségű ténye azt mutatja — mondotta Dögéi elvtárs —, hogy a gyakorlatban érvényesül alkotmányunk szelleme, mely szerint »a Magyar Népköztársaság a munkások és a parasztok állama« és hogy »a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé.« Ezeknek az eredményeknek a láttán öröm és büszkeség tölt el minden embert, kivéve népünk ellenségeit. Az elmúlt évi októberi ellenforradalom célja éppen az volt, hogy megsemmisítse 12 éves szocialista építő, alkotó munkánk eredményeit) Hogy az ellenforradalomnak ez volt a célja, azt a tények bizo(Folytatás a 2, oldalon)
