MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/55

2.6 világ választóvonala. Keleti térfala helyén a lakótelep zöldterülete húzódik, a nyugati oldalon a megmaradt falu nagyjából régi állapotában várja sorsának alakulását. Békásmegyer Árpád-kori település, plébániatemplomát iskoláját a XVIII. században építették, községi önállóságát 1950-ben vesztette el, amikor Budapest III. kerületéhez csatolták. A falu településrendszerére meghatározó az a három völgy, melyre párhuzamosan futó, főbb utcái— Donát, Dömös és Kőbánya — kialakult.A településen Jellegzetes az oldalhatáron álló, utcavonalra merőleges beépítés, az oromfalas épületek az utcavonalon sorakoznak, előkert nélkül. Van ezen kívül egy városiasabb, zártsorú beépítés, melyet a nagy kocsibehajtó- kapu jellemez. A terület az építészeti adottságokhoz igazodó rehabilitációra szorul. Öbuda a főváros legrégebben lakott része, ahol a neolitikum óta egymást követik — térben és időben-a különböző kultúrák. Ezeknek a XX. század második feléig három nagy korszakuk volt: a római provincia, Pannónia Inferior székhelyéé, a magyar középkor gótikus városáé, majd a török hódoltság után a korábbiaknál jóval szerényebb barokk mezővárosé. A település a legutóbbi időkig két pólus köré csoportosult: a középkori prépostsági templom, majd az arra épült barokk kastély, valamint a középkori templom helyén emelt barokk plébániatemplom köré, nagyrészt falusias beépítéssel, oromfalas vagy az utcával párhuzamos eresz- és gerincvonalú épületekkel. Óbuda egyike az 1872-ben Budapestté egyesült három városnak, s falusi, mezővárosi jellegét egészen az 1970-es évekig alig változtatta meg a főváros fejlesztése. Az 1968-ban kezdődött városrészrekonstrukció Öbuda történeti városmagjának két fő részét befoglalta az új városszerkezetbe. Az Árpád hídtól délre a római katolikus templom és plébániaház, a Dugovics tér két épülettömbje, a Lajos utcai középkori és klasszicista épületek képviselik a régi beépítésből megmaradtakat, a zsinagógával és a Calvin közi templommal, paplakkal együtt. Az Árpád-hídtól északra a kismesterségek múzeumaként helyreállított barokk-kori Selyemgomboiyító és a Fő tér között kialakított gyalogos városrészközpont kulturális, idegenforgalmi vonzerejű hely a múzeumaival, szabadtéri hangversenyeivel, vásáraival és vendéglőivel együtt. A Fő téren a barokk Zichy kastélv gazdasági épületének déli szerányában 1987-ben nyílt meg a Vasarely múzeum, a nyugati és északi szárny hasznosítása még hátra van. A II—III. kerület határán lévő Óbuda-Újlak városrész három évszázadnyi történelme egyéni hangulatú, ízes kisvárosi együttest hozott létre. Újlak az utolsó, összefüggő maradéka annak a földszintes Budapestnek, amely a Józsefvárosban, a Tabánban, Krisztinavárosban és Óbudán a XVIII.—XIX. században a jellemző beépítés volt. Az elveszett, régi budapesti hangulatot nem pótolhatja egy-egy megmaradt utca vagy háztömb, a legújabb magas lakóházak tövében. Viszonylagos tágasság és többfajta minőség, a részletformák gazdagsága és belső arányossága szükséges ahhoz, hogy egy ilyen városrész ne díszletként hasson. Óbuda-Újlakon — megmenthetően és újraéleszthetően — mindez a mai napig még jelen van. A XVIII—XIX. században épült, és a barokk, valamint a klasszicista stílusjegyeket őrző földszintes házak jelentős része magántulajdonban van, főleg a II. kerületben. Formailag állapotuk nagyrészt még az eredeti, a kapuzatok, oromzatok, tetők és ablakdiszítések rekonstruálhatók. A városrész helyzete műszakilag azonban rossz, az épületek azonnali mentésre és korszerűsítésre szorulnak. A budai Dunapart mentén észak-déli tengelyre fűzve helyezkednek el Budapest legrégebbi és legjelentősebb fürdői, melyek építészeti-, műemléki értékei jelentősek, gyógyászati-, idegenforgalmi vonzerejük különleges. A nagy tömegeket vonzó fürdők túlzsúfoltak, berendezéseik elavultak, s legtöbbjüknél teljes felújítás és korszerűsítés 34 szükséges. Napjainkig a Császár és a Gellért fürdő rekonstrukciója készült el, a Margit-hídtól a Zsigmond térig eső terület — Malom tó és környékének-mielőbbi rendezése indokolt. Az egykori Víziváros, a Dunapart és a Várhegy közötti értékes terület vonzó lakónegyeddé vált az utóbbi évtizedekben, annak ellenére, hogy jellegét, több eltérő elképzelés szerinti beépítés is érintette. A főváros budai hegyvidékén valamikor még csak szétszórtan megjelenő épületek a villák, meghatározott építészeti stílust képviselnek, környezetformáló jelentőségűek. A XIX. század végi épületek és nyaralótelepek a „svájci" háztípust követik. Megjelenésük díszes, hangulatos, gazdag díszítésű verandák, tetőzetek jellemzik, de műszaki igényességük mérsékelt. (Pl. Béla király úti, Mátyás király úti, Szépkilátás úti épületek.) Külön kiemelést érdemel két kisebb egységes megjelenésű villatelep, a csillag és a harangvölgyi. Mind a két kis telep házai rendkívül rossz állapotúak, elhanyagoltak. Műszakilag jobb állapotúak az eredetileg is luxus igénnyel megépült villák a Vörös Hadsereg útja, a Marcibányi tér, a Bimbó út, és a Rózsadomb környezetében. Kialakításukban az eklektika és a szecesszió ízlése tükröződik. Érdekességként érdemelnek figyelmet a múlt századi, romantikus, várszerű épületek, kilátók (pl. Adonis utca, Cédrus u.) A Budakeszi út, Városmajor utca, Zugligeti út mentén találhatók klasszicista stílusú nyaralók, melyek műszaki állapota közepes, felújításra és megfelelő hasznosításra szorulnak. A XX. századi villatelepek műszaki állapota megfelelőnek tekinthető, ezek közé tartoznak az 1910—13 között épült házak a Ráth György utcában (bírák és ügyészek lakótelepe), az 1930-as évek villái a Napraforgó utcában, a Pasaréti út, Várhalom utca környezetében. Jellegük, érzékeny építészeti arány rendszerük megtartását veszélyeztetik a bővítési-, magastetőépítés—, átalakítási szándékok. Dél-Budát szintén az egykori, 1950-ig önálló peremtelepülések alkotják. Műemléki szempontból egyedi sajátosságaik megőrzése a lényeges, ami a főváros számára fontos funkciók ellátását is jelenti egyben. E települések közül a budafoki városközpont az elmúlt években történt magasházas beépítése miatt történeti szerkezetét elvesztette. Területén megszaporodtak a különböző rendezési eivek szerint elhelyezkedő épületek, a régi városközpont összezsugorodott a magas házak szorításában. Mindezek ellenére a történeti városrész megmenthető romantikus utcasoraival a Budafok tér, Pint-, Plébánia-, Sarló-, Stáció-, Péter Pál-, Merengő-, Hosszúhegy és Kossuth Lajos utca környezetében. Megemlítendők a házak alatt húzódó nagyméretű pincerendszerek sorsa is, melyek megerősítése folyamatosan készül, a hegyoldal csúszásának megakadályozása érdekében. Budatétény építészeti-, műemléki értékei szerényebbek, különlegessége azonban európai jelentőségű, a Jókai Mór utca 26. szám alatti épületben található a XVIII. század végén kialakított szabadkőműves pincekápolna, mely megfelelő hasznosításra vár. Nagytétényben a barokk, volt Rudnyánszky kastély környezete, egykorú beépítésű tereivel, szobraival, s a római tábor erődítményeivel gazdag építészeti hagyományt őrzött meg napjainkig. A főváros legfontosabb pihenő-sport és szabadidő központja a Margitsziget, mely műemléki értékei miatt is igen jelentős, a középkori építészettörténet és történelem jeles kolostorai láthatók itt: a domonkos-, a ferences-, és a premontrei rendek egykori épületei. Az évszázadok alatt kialakult parkban húzódik meg a XX. század ST