MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1988

1988-02-08 775. öe. - 1988_VB 775/56

két közkedvelt fürdője, a Sportuszoda és a Palatínus strand, továbbá a szabadtéri színpad és a két reprezentatív szálloda. A szigeten a nagyközönség számára szolgáló árusító pavilonok, WC-k stb. színvonala elfogadhatatlanul rossz, s ez az egész környezet értékét csökkenti. A főváros Duna-balparti oldalát, Pestet a XIX. századi gyors fejlődés alakította ki, melynek városszerkezetét — a dunai hidakhoz érkező körutak és az azokra merőleges sugárutak rendszerét — követi a közelmúlt városfejlesztése is. A pesti település fő váza a körúttal és a sugárirányú nagy főútvonalakkal, a városkép szempontjából meghatározóak. E terület foglalja magába a fővárosi belső kerületek épület- és lakásállományának építészetileg legértékesebb részét, mely rehabilitációs átépítésre vár. A fővárosi belső kerületek lakásállománya a múlt század második felében, illetve a századforduló körüli évtizedekben keletkezett, épült. Az akkori társadalmi és gazdasági viszonyokból következően már eredetileg is vegyes volt a lakásállomány minősége, az igen jó minőségű és rendkívül silány lakások városrészenként, gyakran egy és ugyanazon épületen belül is váltakoztak. Az épületállomány felújítása a II. világháborút követő évtizedekben nem tartott, s ma sem tart lépést az avulással. Egyidejűleg kiéleződött az ellentmondás az újonnan épült, minden kényelemmel (összkomforttal) ellátott és az egyre rosszabb állapotba kerülő régi lakások között. Ez az az épületállomány a főváros jellegzetességét, arculatát alkotja a Duna balparti, pesti oldalán, melybe — mint kötőszövetbe — ágyazódnak a jeles középületek. A főváros pesti oldalán e városképi jellegzetességként ismert középületek elhelyezése, kialakítása a XIX. században gyökeredzik. Ekkor a rohamosan fellendülő ipar, a társadalom minden rétegében megnövekedett lakosságszám sokféle új igényt támasztott, nem utolsó sorban a külföldi fővárosok — Bécs, London és Párizs fejlődésének ismeretében. E korszakban létrehozzák azokat a közintézményeket, melyek az ország politikai és gazdasági irányításához szükségesek, a kultúra és a tudomány nagy középületeit, a gazdasági fejlődés megkívánta kereskedelmi és ipari épületeket. Mindez olyan színvonalon történt, hogy azok ma is ellátják szerepüket, sőt idegenforgalmi nevezetességek, mind pl. a Parlament, Magyar Nemzeti Bank épületei a Szabadság téren, Rosenberg házaspár utcában a Magyar Tudományos Akadémia a Roosevelt téren, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok a Hősök terén, a Mezőgazdasági Múzeum a Városligetben, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem a Múzeum körúton és az Egyetem téren, a Szépművészeti Múzeum körúton és az Egyetem téren, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok a Hősök terén, a Vásárcsarnokok valamint a Nyugati és Keleti pályaudvar, a Duna-parti malmok, mezőgazdasági feldolgozó gyárak stb. A XIX. század második felében lezajlott folyamatnak az építészeti-, városfejlesztési kereteit szabta meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tevékenysége, mely az azóta eltelt évszázad távolából egyre inkább tarthat igényt elismerésre. Az FKT munkáját a város mérnöki felmérésével kezdte, melynek alapján tervpályázatot írtak ki a főváros szabályozására. A pályázat nyertes tervei közül a két első helyezett magyar volt, Lechner Lajos, valamint Feszi Frigyes, aki a pesti Vigadó tervezőjeként ismert. A nyertes tervek alapján a Fővárosi Közmunkák Tanácsa saját műszaki osztályán készültek azok a városszabályozási tervek, melyeknek a mai főváros nagyvonalú, nagyszabású alkotásai köszönhetők, köztük a már ismertetett középületek telepítése és Népköztársaság útja (Andrássy út) kiépítése, a kontinens első, földalatti villamos vasútjával együtt. Az említet nagy középületek — Parlament, MTA, Vigadó, Operaház, Nyugati-, Keleti pu. állapota jó, illetve megfelelő, míg a századfordulón épült vásárcsarnokok, a Batthyány és Klauzál tériek kivételével, helyreállításra szorulnak, hasonlóképpen a nagy múzeumok is. 2.6 Műemléki együttesként kell figyelembe venni a Belváros teljes egészét, még akkor is, ha a hivatalos műemlékjegyzék szerint az csak a töredékére érvényes. A pesti Belváros a középkori Pest városfalakkal övezett területét és az attól északra, a múlt században, már rendezési terv alapján beépített Lipótvárost foglalja magába. A Lipótváros Budapest kormányzati negyede, nagy középületei - többségükben jó állapotban — eredeti funkcióját teljesíti ma is, kivételt képez a Kossuth téren a volt Kúria, ma Néprajzi Múzeum és a Szabadság téren a volt Tőzsde, ma MTV székház. Az üzleti—, idegenforgalmi központ Pest középkori részét foglalja el, melyben a gyalogos zónák kialakítása — a Váci utcában, Vörösmarty téren-Duna korzón — nagy minőségi változást hozott, a környező épületek, üzletek felújításával. Nagy műemléki értéket képviselnek a Belváros templomai és súlyos helyreállítási feladatot jelentenek, mert legtöbbjük műszaki állapota nem megfelelő (Szt. István Bazilika, Egyetemi templom, Petőfi téri görögkeleti, Szerb utcai szerb ortodox templom). A pesti oldal legnagyobb és legértékesebb műemléki együttese az egykori Sugármajd Andrássy, a mai Népköztársaság út palotasora, mely külső-belső kialakításában rendkívül gazdag és igényes. A neoreneszánsz stílusában kialakított formagazdag homlokzatok és a belsők a százesztendős avulás után is őrzik minőségüket. Felújításuk, amint azt az Operaház, Drexler palota, régi Zeneakadémia példája mutatja, jelentős feladat, különösen azért is, mert a meg nem felelő használatokat igényesre kell váltani, a lakások rossz átalakítását rendezni kell. A Népköztársaság útját lezáró, Hősök téri épületegyüttes, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok állapota szintén kritikus. A belső kerületekben a hagyományos városképet alkotó tömbök elavult lakásállományán kívül súlyos gondot jelentenek a műemléki védelem alatt álló nagy középületek, köztük sok egyházi épület, az ELTE Múzeum körúti és kerti épületegyüttese, a SOTE belső és külső klinikai tömbje, a Pollack Mihály téri paloták és a Nemzeti Múzeum, a Dohány, a Kazinczy és a Rumbach utcai zsinagóga stb. A pesti oldal külső kerületeiben egy-egy védett építmény található, többnyire egyházi épületek, templomok megfelelő állapotban, E kerületek régi kisvárosi központja, kertes beépítése, zártsorú, szerény eklektikus családi házai — noha nem állnak műemléki védelem alatt — helyi értéket képviselnek. Ezeket korábban nem sok figyelemre méltatták, ennek ellenére még menthetőek maradtak (Kőbánya, Pesterzsébet, Soroksár stb.) A XIX. kerületben, Kispesten a Nagykőrösi u.- Határ u.Ady Endre u.- Bercsényi út között épült a Wekerle telep e század elején egységes rendezési terv alapján, mintegy 40 fajta háztípusból, az alapellátáshoz szükségesekkel (üzletek, mozi, stb.) A központ kialakítását és a Petőfi-, ma már Kós Károly tér 10—1 l-es számú házait Kós Károly tervezte 1912—1913-ban. Ez a századelejei kiváló építészeti- városfejlesztési alkotás 1976-ban került műemléki védelem alá, s addig — sajnálatos módon — sok olyan bővítés, átalakítás készült, mely nem vette figyelembe a terület formavilágát. Veszélyeztetett nagyértékű műemléképületek I. ker. Ybl Miklós tér 2-6 Várkertbazár; a királyi palota díszkertjének lezárása a Várhegy délkeleti lejtőjén, két végén egy-egy eklektikus lakóházzal. Az építészeti szobrászati elemekkel gazdagon díszített együttes fontos városképi elem. Helyreállítása megtörtént 1961-ben, majd az Ifjúsági színpad rendezvényeinek adott helyet egészen a közelmúltig. A nagyszámú közönség túlzott igénybevételt rótt az épületre, a teraszokra vezető rámpa oszlopos mellvédje leomlott, a vízelvezetés hibái miatt az épületegyüttes lassan csúszik a Duna felé, s a teljes tönkremenetel jegyeit mutatja, 1985 óta használat nélkül maradt Ybl Miklós jeles alkotása. I. ker. Ybl Miklós tér 9-10. Várkert kioszk, szintén Ybl Miklós alkotása, s a Várkertbazárral együtt a budai Dunaparton a Vár-, az egykori királyi palota 35