Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925
2. 1925. február 18. tanácsülés jegyzőkönyve - 152
1 925. feb ruár 18-ikiJtanácsülés. 152. szám. 61 n. JEGYZŐKÖNYV. Jelen vannak: dr. Ripka Ferenc kormánybiztos, h. főpolgármester-elnök elnöklése mellett: dr. Sipöcz Jenő polgármester, Folkusházy Lajos, dr. Buzáth János és dr. Zilahi-Kiss Jenő alpolgármesterek, dr. Berezel Jenő, Bukovszky Viktor, Orczy Gyula, Édes Endre, Vájna Ede, dr. Lobmayer Jenő, Till Antal, dr. Purebl Győző, Liber Endre, Schöberl Ferenc és Barczen Gyula tanácsnokok, Szabóky Lajos h. tanácsnok-főjegyző, továbbá Némethy Béla és Schara Béla főjegyzők, dr. Szvoboda K. Endre tanácsjegyző és Linhart József műszaki főtanácsos. !152. Dr. Ripka Ferenc kormánybiztos, h. főpolgármester-elnök a törvényhatósági bizottság hatáskörében eljáró tanácsülést délután 5 órakor megnyitván, a megjelent tagokat üdvözli és a következő emlékbeszédet tartja: Tisztelt közgyűlést pótló Tanács! Éppen ma 100 esztendeje annak, hogy szép. prózai irodalmunk legragyogóbb csillaga, Jókai Mór megjelent közöttünk. Ez esemény ünnepnappá avatja a mai napot minden magyar számára s ünnepnappá avatja a székesfőváros számára is. Komárom szülötte volt, de munkás férfikorát a mi körünkben töltötte s itt írta feledhetetlen szépségű művei javarészét. Ezt a kapcsolatot kívánta a székesfőváros törvényhatósága kifejezésre juttatni, mikor 1893. évi március hó 22-én, 50 éves írói jubileuma alkalmából díszpolgárrá választotta. De van egy másik kaposolat is, mely Jókait a székesfővároshoz fűzi s ez törvényhatósági bizottsági tagsága, fnely az egyesítés évétől kezdve rövid megszakítással egészen 1894-ig tartott. Bámulatos írói tevékenysége mellett a székesfőváros közügyeinek is tudott időt szentelni, a legszebb polgári erények egyikét, a másokról való gondoskodást a saját példájával mutatta be. Két jogcímünk is van tehát arra, hogy mikor az ország legnagyobb írói egyikének emlékezetét ünnepli, mi is hangot adjunk nagy polgártársunkkal szemben érzett szeretetünknek s írói tehetségei előtt meghajtsuk a székesfőváros lobogóját. "Az írói működés Jókai számára soha nem volt puszta mesterség, állandóan ünnepi ihlettséggel dolgozott s ez ünnepi hangulatot át tudta ültetni olvasói lelkébe is. Ez az ünnepi hangulat kiválóan alkalmas eszköz volt arra, hogy a lelkekbe vésse az események tiszteletét s összekötő kapcsolatot teremtsen az eszmények tisztelői között. Jókai magyar nemzeti talajból nőtt író volt: elbeszélt eseményei a magyar nemzet küzdelemteljes múltjából vannak merítve, cselekvényeinek színhelye a magyar föld s jellemrajzai a magyar lélek kisugárzásai. A nemzeti történelem azonban nem csupán eszköz számára, hogy anyagot s keretet kapjon regényei < számára, hanem költői felfogásával nemzeti multunkat eszményi magaslatra tudta emelni, ragyogó tollával a magyar főidet igazán hazánkká tudta avatni s nemes jellemrajzaival meg tudta szerettetni honfitársainkat. A nemzeti önérzet emelése körül kevés magyar írónak volt akkora érdeme, mint Jókainak s ennek magyarázatát abban találjuk, hogy rendkívül bízott az emberi jóságban, rendületlenül hitt az isteni igazságszolgáltatásban. Ez a hit viszont onnan fakadt, hogy szerette az embert, védelmére kelt az elnyomottnak s felemelni törekedett a szenvedőt. Ez az emberszeretet tette sokat szenvedett nemzete nemtőjévé is s hivatását vele szemben azzal gyakorolta, hogy megkereste a borús fellegek lelett ragyogó napot s a kétkedők tekintetét reá irányította. 16
