Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1925

2. 1925. február 18. tanácsülés jegyzőkönyve - 153 - 154 - 155

62 1925. február 18-iki tanácsülés. 152—155. szám. Jókai regényei a magyar népmesék tőjének megnemesített hajtásai: alapjai túl­nőnek az emberi mértéken, erkölcsi igazságszolgáltatása túlzottan hangsúlyozott. Erre azonban nemzetnevelő szempontból nagy szükség volt, hogy az új nemzedék bizal­mat merítsen a jövőre, hogy súlyos hivatásának teljesítéséhez eszményi alapokat nyerjen. Ezért a nemzetnevelő munkáért örök hálával tartozunk Jókai emlékének s ha költői alkotásai az idők folyamán veszíteni is fognak közvetlenségükből, az a hatás, melyet korára gyakorolt, mindenkorra meg fog maradni, óriási nyereséget jelent a nemzet számára. Jókai írói egyénisége a magyar városi kultúra talajából fakadt, a finomultabb ízlést s a magasabb szempontokat innen merítette; de ismerte a magyar falut, a magyar népet is s felfogásának üdeséget, jellemeinek tisztaságát ennek köszönhette. Szerencsés összhangot teremtett ilymódon a városi kultúra és a falusi élet között, egy társadalmi egésszé olvasztotta a városok és falvak népét, az egész Magyar­ország írója lett. Jókai ragyogó képzelete olyan virágokat ültetett el a nemzet lelkében, melyek nem hervadhatnak el s ha mégis el találnának hervadni, akkor a nemzet fája pusztulásra van ítélve. Az a nemes szív, mely egykor ezekért a fenkölt eseményekért lelkesedett, ma már elhallgatott, de dobbanása a föld alól is felhangzik még s visszhangot kelt az élők szívében. Jókai nemzetünk dicsősége volt és marad, míg e földön magyar szó hangzik s a magyar főváros büszke arra, hogy egykor polgárának vallhatta őt. Ez alkalomból bejelentem, hogy a mai napon a Kálvin-téri templomban tartott ünnepi isteni tiszteleten a tanács számos tagjával képviseltette magát, a teg­napi napon pedig a Jókai-szobor talapzatára, valamint Jókai sírjára ünnepségek keretében koszorút helyezett. A közgyűlést pótló tanácsülés az elnök emlékbeszédét helyesléssel fogadja és bejelentéseit tudomásul veszi. Elnök az ülést 5 percre felfüggeszti. !153. Szünet után az elnök a felfüggesztett ülést újból megnyitván, a jegyző­könyv hitelesítésére felkéri Folkusházy Lajos alpolgármestert és dr. Berezel Jenő tanácsnokot. !154. Elnök jelenti, hogy a mai ülésből való távolmaradásukat kimentették: Fock Ede és dr. Városy Gyula tanácsnokok, akik betegek, dr. Csupor József tanácsnok, aki más irányban va|ó elfoglaltság miatt nem lehet jelen, végül Bor­vendég Ferenc tanácsnok, aki szabadságon van. Egyben bejelenti, hogy dr. Csupor József tanácsnok tárgyait Némethy Béla főjegyző, dr. Városy Gyula tanácsnok tárgyait dr. Szvoboda Endre tanácsjegyző, Borvendég Ferenc tanácsnok tárgyait Schara Béla főjegyző adja elő. Tudomásul szolgál. !155. Elnök ezután a következő bejelentéseket teszi: Őszinte fájdalommal jelentem, tisztelt közgyűlést pótló tanács, hogy a magyar társadalmi és gazdasági világot két vezéralakjának legutóbb történt elvesztésével ismét súlyos csapás érte. Gróf Eszterházy Miklós Móric cs. és kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főrendiházi tag és aranysarkantyús vitéz múlt hó 21-én 82 éves korában Csákváron, báró Ullmann Adolf főrendiházi tag, a Ferenc József-rend nagykeresztese pedig folyó hó 5-én 68 éves korában Budapesten örök pihenőre tért. Gróf Eszterházy Miklós Móric politikai szereplésének színtere a főrendiház volt, ahol mint a keresztény gondolat érvényre emelésének hathatós szószólója x fejtett ki eredményes közéleti tevékenységet. Meg volt győződve, hogy egyedül ez az út vezet nemzete boldogulásához és régi dicsőségében való felvirágzásához. De elhunyta nemcsak a magyar katholikus társadalmat borítja mély gyászba vezéralakjának elvesztésével, hanem őszinte megilletődést vált ki osztály- és feleke­zeti különbség nélkül mindenütt, ahol nemes ideálizmussal, tiszta meggyőződéssel és önzetlen hűséggel vívott kitartó küzdelmek előharcosaként tisztelték. Báró Ullmann Adolf 50 esztendővel ezelőtt kezdte meg pályafutását a Magyar Általános Hitelbanknál, melynek élén több mint másfél évtizeden át vezérigazgató­ként működött és a magyar gazdasági életben vezető szerepet vitt. Gazdag tudásának egész tárházát a legnagyobb odaadással és lelkesedéssel bocsátotta jó és rossz időkben az intézet és ezen át a magyar közgazdasági élet rendelkezésére, melynek oszlopos tagja volt. Kiváló tevékenységének nagy eredmé­nyeivel kitörölhetetlenül írta be nevét Magyarország gazdasági életének történetébe. Nemes jelleme, lebilincselő egyénisége és a szűkölködőkkel szemben mindig tanúsított bőkezűsége révén mindazok tiszteletét és ragaszkodását vívta ki számára, akik őt ismerték. Temetésén a székesfőváros közönségét, a kormánybiztos képviselte. Egyidejűleg bejelentem, hogy a megboldogult családja 20 millió koronát küldött a polgármester úr kezeihez a székesfőváros szegényei között való szétosztás végett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom