Bács-Kiskun megye múltjából 26. (Kecskemét, 2014)
ÖSSZEFOGLALÓK
Összefoglalók__________________________________________________________________________ Hlbocsányi Norbert A KECSKEMÉTI KONZERVGYÁR ÉS A GAZDASÁGI ELIT KAPCSOLATA AZ 1911-1947 KÖZÖTTI IDŐSZAKBAN A tanulmány mindenekelőtt meghatározza a gazdasági elit fogalmát, amely alapján bemutatásra kerül az Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. története. A bozeni befektetők által 1900-ben alapított konzervgyár 1910-re veszteségessé vált és az állami kedvezmények is lejártak. Ekkor a bozeni részvényesek eladták a gyárat az Angol-Osztrák Banknak és annak befektetői körének, melynek egyik tagja és meghatározó alakja dr. báró Kohner Adolf volt, aki a Kohner család legismertebb tagja. Kohner Adolf hozzájárult a kecskeméti konzervgyár második újjáalapí- tásához, bővítéséhez és fejlesztéséhez, melynek következtében az ország legnagyobb és legmodernebb konzervgyára jött létre. Kohner Adolf az általa alapította Földhitelbankon keresztül megvette és újjáalakította a csődbe ment Wéber-féle birtokot Helvécián és az ott termelt mezőgazdasági terményeket a konzervgyár dolgozta fel. A húszas évek második- felére ismét veszteségessé vált a kecskeméti konzervgyár és Kohnerék továbbadták azt a Weiss családnak. A korszak legnagyobb gazdasági érdekeltségével rendelkezett a Weiss család, övéké volt a Csepel Művek. Weissék idejében a konzervgyár központja Kecskemétről Budapestre került át, ennek ellenére az ország legnagyobb konzervgyára maradt. A termékek listája bővült, a gyümölcskonzervek mellett a paradicsom- sűrítmény lett a legfontosabb húzótermék, amire a külföldi piacokon nagy volt a kereslet. Jellemző volt erre az időszakra, hogy a kecskeméti konzervgyárban készült termékek a pesti gyáregység márkanevei alatt futottak, mint például a Globus termékcsalád. A német, majd a szovjet megszállás alatt hadiüzemként működő gyár a világháborút sértetlenül élte túl, de a vezetők és tulajdonosok egy részének nyoma veszett. Weissék próbálták újból kézbe venni a céget, de a szovjet nyomásra kirendelt politikai vezetők és az 1946-os államosítás ezt nem tette lehetővé. A korábbi tulajdonosok, elvesztették a vállalakozásaikat, földbirtokaikat és ingatlanjaikat és teljesen létalap nélkül maradtak, s nem maradt más, mint hogy emigráljanak vagy alkalmazkodjanak az új szocialista politikai-gazdasági rendszerhez. 196
