Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - REZNÁK ERZSÉBET Küldöttségben Kossuthnál - A turini 100-as küldöttség

városházától a vasútállomásig vezető, még nem a mai „vasúti" utca vonalát követő hosszú úton. Az indóháznál csatlakoztak hozzájuk tizennégyen, azaz az abonyi és nagykőrösi útitársakkal együtt lett teljes a létszám. Összesen száztizennégy ember alkotta a küldöttséget, bár ez az adat a különböző források összehasonlítása alapján nem mondható véglegesnek. Abban viszont megegyeznek a korabeli tudósítók, hogy az utasokat már az útba eső állomásokon igen szívélyesen és lelkesen fogadták az önkéntes köszöntők. Az igazán ünnepélyes fogadtatás azonban Budapesten, a Nyugati pályaudvaron várt az utazókra, ahol az egyetemisták külön bizottsággal készültek a ceglédiek köszöntésére. A megérkezés pillanatát azonban nem várt konfliktus zavarta meg. A fővárosi rendőrség, „...mint a harasztban lappangó kígyó..." támadásba lendült, élén személyesen a budapesti főkapitánnyal, Thaisz Elekkel, mert az illetékesek mindenáron meg akarták akadályozni a gyülekezést és meg akarták előzni a Kossuthot éltető szónoklat, köszöntő elhangzását.

3 A szokatlanul és indokolatlanul erélyes rendőri készültség fölöslegesen felkorbácsolta az indulatokat, ráadásul éppen ellenkező hatást váltott ki a jelenlévőkből. A rendbontással igazán nem vádolható küldöttség méltán tiltakozott a méltatlan eljárás ellen. „... egyszerűen kijelentették, hogy együtt jöttek, együtt mennek és pedig gyalog, a mint t.i. szoktak járni a szegény emberek, akik sem az államot nem lopják, sem uzsoráskodással a pénzt nem csalják, hanem a két kezök keserves munkájával keresik a kenyeröket." örökítette meg a megtámadottak jellegzetes érveit a korabeli tudósító.

4 Azt azonban maga Thaisz Elek sem tudta végül megakadályozni, hogy a ceglédiek megtámadását végignéző tömeg soraiból fel ne hangozzék a korabeli Magyarországon még mindig félelmetes hangzó „Éljen Kossuth Lajos!" kiáltás. Még tartott a lökdösődés, vitatkozás, amikor az élet újabb nem várt fordulattal szolgált a jelenlévők számára: „E pillanatban égig ható éljenzés támadt ismét, mely hangzott még, mikor az út túlsó felén gyors ügetésben elvonult a király kocsija. A nyilt kocsiban ült a király, polgári öltönyben, czilinderben, oldalán a főhadsegéddel. A véletlen hozta ugy, hogy épen arra ment vadászatra Uj-Pest felé. A kocsi elején ülő rendőr tollas kalpagja hamar észrevétette az udvari kocsit és abban a királyt, kit a nép és a küldöttség tagjai levett kalappal s éljennel üdvözöltek." - számolt be a szemtanú a megismételhetetlen jelenetről.

5 A Kossuth üdvözlésére induló, a kormány politikáját helytelenítő „nép" szemmel láthatólag nem talált abban semmi kivetnivalót, hogy a két kibékíthetetlen felet egyszerre éljenezze meg. Még harminc év sem telt el 1849. október 6-a óta és már elfeledkeztek az emberek '48 emlékéről és megbocsátották az aradi vértanúk kivégzését? - kívánkozik az utólagos kérdés a leírás olvasása közben. Nem először és nem utoljára fordult elő, hogy a kiegyezés után megkísérelték összebékíteni Ferenc Józsefet és Kossuth Lajost; a jelenség okainak sokféle magyarázatában ott rejlik a rendszer időközi megváltozása, de felfedezhető benne az emberi természet néhány jellegzetes sajátossága is. A Kossuth iránti tisztelet őszinteségében azonban még sincs okunk kételkedni. A Turinba induló ceglédiek számára Kossuth Lajos neve és 1848 a szabadságot, a függetlenséget, az önállóságot jelentette. A küldöttség végül rendőri kísérettel vonult a Duna-parti Hungária szállodába, az egyetemisták és az ellenzéki országgyűlési képviselők által rendezett fogadásra. Egymás után hangzottak el a pohárköszöntők, előbb a vendéglátók, majd a vendégek 3 Uo. 24. 4 Uo. 27. 5 Uo. 28.