Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)
KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - REZNÁK ERZSÉBET Küldöttségben Kossuthnál - A turini 100-as küldöttség
részéről. A szónokok éltették a királyt, éltették Kossuthot, üzentek is Turinba, legalább jelképesen ott akartak lenni a nevezetes találkozón. A felszólalók másik része a ceglédiek útjának céljait, értelmét kísérelte megfogalmazni. Közülük talán Mocsáry Lajos beszédéből érdemes idézni néhány fontos mondatot. „Nagy, dicső gondolat volt az uraim, mely Czegléd város polgárainak vállalatában alakot öltött, mely arra készté őket, hogy KOSSUTH LAJOS-t ebben a modorban fölkeressék. Ép oly eredeti nagyszabású, ép oly naiv, mint genialis volt a gondolat. ... Midőn önök szemtől szemben fognak állni a nagy hazafival, egy darab Magyarország fog az önök képében előtte állani és meg vagyok győződve, hogy lehetetlen, hogy meg ne hassa azö magyar szivét, lehetetlen, hogy meg ne rendítse merev elhatározást." A küldöttség tagjainak naivitásánál csak a szónokok naivitása volt nagyobb! Ez az utólagos megjegyzés természetesen csak a 20. századvégi tapasztalatok birtokában igazságos és helyénvaló. A 19. századi politikusok idealistábbak voltak, mint mai utódaik, még hittek a szavak erejében. Az ovációk címzettje, az ügy főszereplője, maga Kossuth azonban pontosan, szakszerűen és érthetően fogalmazott. „E választásnak nem személyes, hanem tisztán határozottan politikai értelme van." kommentálta még január 5-ei levelében a ceglédi eseményt. „A decz. 25-kén irott levél természetesen csak a választás után juthatott kezemhez, máskülönben szabadságot vettem volna magamnak megkérni Czegléd választó polgárait, találjanak politikai nézeteiknek - minden bizonnyal kívánatos - kitüntetésére más oly módot, mely nem vonta volna maga után azon sajnos következtetést, hogy Czegléd képviselői széke a jelen válságos viszonyok közt egy ujabb választásig üresen marad." - tette hozzá, hogy az ő álláspontja is követhető legyen minden érdekelt számára. 7 A ceglédiek még január 20-án este vonatra szálltak és elindultak Olaszországba. Zágráb, Nabresina, Udine, Mestre, Verona, Milano volt az útvonal, innen akartak átmenni Torinóba, azaz Collegno al Baracconéba, Kossuth akkori lakhelyére. 8 A küldöttség fogadtásának végső megbeszélésére Ihász Dániel és Simonyi János előre ment Kossuthhoz; a jelek szerint nem lehetett könnyű a küldetésük. „Kossuth haragosan és szemrehányásokkal fogadta Simonyit, hogy miért nem beszélte le a czeglédi küldöttséget a jövetelről." - jegyezte fel a tudósító Kossuth reagálását. 9 Rejtély, mivel sikerült végül mégis rávenni a nyilvános szerepléstől ódzkodó és a turini „szlávbarátok" tüntetésétől tartó Kossuthot a ceglédiek fogadására; ráadásul Magyarország egykori kormányzója 1860 óta nem beszélt ilyen nagy nyilvánosság előtt. Nagy képzelőerőre azért nincs szükség a „titok" megfejtéséhez, hiszen a meszsziről érkezett, az ő üdvözlésére összegyűlt, az ő politikai eszméiben bízó, a kapuja előtt álló népes csoportnak az emberi kapcsolatokkal mindig sokat törődő Kossuthnak nem lett volna illendő nemet mondania. Valóban nem minden napi látvány lehetett az egykori 48-as lovas nemzetőrök zászlójával a collegno-i villához 1877. január 24-én tizenegy óra negyven perckor megérkező társaság! Addigra a helybeli olasz nézelődők is odagyűltek és megilletődve figyelték a messziről jött ismeretleneket. A küldöttség tagjait Simonyi Ernő mutatta be, a küldöttség üdvözletét pedig Dobos János református lelkész tolmácsolta. A bibliai fordulatokban bővelkedő beszéd egyik jellegzetes részlete jelzi a 6 Uo. 45., 47. 7 Uo. 9. 8 Collegno al Baraccone akkor néhány házból álló üdülőhely volt, ma Torino közigazgatási területéhez tartozik. 9 Uo. 56.
