Bács-Kiskun megye múltjából 18. (Kecskemét, 2003)

KOSSUTH LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJA - REZNÁK ERZSÉBET Küldöttségben Kossuthnál - A turini 100-as küldöttség

Kossuthot hazaváró magyar parasztság érzéseit. „... nem jöttünk nagy gondolataidat, archimedesi számításaidat megzavarni, mi nem jöttünk, mint sokan, kebled érzelmeit keseríteni. Nem, mi eljöttünk, hogy arczodat lássuk még egyszer, hogy megmondjuk neked, hogy mi téged szeretünk." 10 Politikusoknak ritkán van részük efféle vallomást végighallgatni, igaz, hogy a közéleti személyiségek közül sem sokan érdemlik meg az ilyen dicséretet. Kossuth válasza természetesen méltó volt a köszöntéshez, közismert szónoki tehetsége a régi fényében ragyogott, orátori művészetének legszebb müvei közé tartozik a ceglédiek előtt elmondott beszéd. A tőle mindig megszokott világos érveléssel, szenvedéllyel, pátosszal köszönte meg a tisztelgő látogatást. Türelmesen és érthetően magyarázta el sokadszorra, hogy miért nem megy haza. „Én a magyar nemzet állami függetlensége nagy elvének jóformán utolsó képviselője vagyok az élők között. Minden igénytelenségem mellett is egy kapocs vagyok az elévülhetetlen jog s az esélyek változandósága között; letéteményese vagyok egy szent ereklyének, mely az ősök, és a velem egykorú nemzedékvérrel pecsételt hagyományaiból szállott kezemre, hogy annak az utódok számára rendületlenül őre legyek. ... Ha én őrállásomról senki kérésére meg nem szököm, azt azért teszem, mert helyt állanom a kötelesség parancsolja." - mondta el újra önkéntes száműzetésének régi, megdönthetetlen érveit.

11 Beszélt még politikáról, múltról, elvekről, honvágyról, lelkiismeretről, régi társakról, meghallgatta a küldöttség által tolmácsolt, otthonról küldött üdvözléseket és táviratokat, átvette egy budapesti kalapos ajándékát. Aztán igazi házigazda módjára végigvezette vendégeit a kertjén, megmutatta nekik a lakás helyiségeit, borral kínálta őket, elbeszélgetett velük az élet apró-cseprő ügyeiről. A ceglédiek hamar feltalálták magukat, kerti szerenádot rögtönöztek Kossuth ablaka alatt, többek között elénekelték vendéglátójuknak a Himnuszt és a Kossuth-nótát, aztán kipróbálták a tekeasztalt, megcsodálták Kossuth fii veszeti gyűjteményét, könyvtárát, ritka őslénytárát, nem minden napi emléktárgyait. Vittek magukkal emléket is, a kert bokrairól letört ágakat tűzték kalapjuk mellé. Bartha Ferenc polgármester gyökeres szőlővesszőt kért és kapott a „turini remetétől." A küldöttség délután fél négykor hagyta el Kossuth házát, a fogadtatáshoz hasonlóan megható volt a búcsúzás is. A budapesti megérkezés jelenetei ugyancsak emlékeztettek az egy héttel korábbi eseményekre, a rendőrség most sem tétlenkedett, sőt ezúttal letartóztatással igyekeztek elrettenteni a magukról megfeledkező, Kossuthot nyilvánosan megéljenző fővárosiakat. Január 28-án a turini utazók megérkeztek Ceglédre, ám az utazás története ezzel még nem ért véget. A korábban említett kitűnő sajtóhírverésnek köszönhetően megjelent Kossuth január 24-ei beszéde az „Egyetértésben", majd külön nyomtatványként kiadták Nyújtó Pál ceglédi választási elnökhöz január 5-én írt levelét, de napvilágot látott Kaszás Máténak a ceglédiek választásáról szóló alkalmi verse és az utazás részletes leírása is. „Német, tót és horvát nyelven is kapható" - olvasható ez utóbbi rövidített változatát tartalmazó kis füzet végén.

12 A bizonyítékok szerint valóban országos visszhangja lehetett a ceglédiek választásának és ezzel együtt zajos sikert könyvelhetett el az ellenzéki párt is. Cegléden azonban maradandóknak bizonyultak a turini 100-as küldöttséggel kapcsolatos emlékek. A legismertebb emléktárgy az a fotó, melynek egy-egy, a kül10 Uo.62. 11 Uo.68. 12 A kiadványok: KOSSUTH Lajos levele 1877; KASZÁS Máté 1877.; A CZEGLÉDI százas küldöttség; A CZEGLÉDI küldöttség nagy hazánkfia Kossuth Lajosnál 1877.