Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

ezeknek meg kellene engedni, hogy vigyék haza magukkal, amit tudnak, rakják rá a kocsijukra és mérgének haza Németországba. Vigyék magukkal minden holmijukat. Akik véglegesen itt maradnak, ezeknek talán helyes volna zárt telepeket létesíteni, hogy a svábság ne elfolyóan, szétszórtan települjön a Dunántúlon, hanem lehetőleg — nem gettóban — hanem olyan helyre telepítsük őket, ahol teljes jogú gazdák lehetnek, akik olyan kárpótlásban részesülnek, amelyik teljesen kielégíti őket. Mert én azért őszintén megmondom, félek a svábságtól azoktól, akik itt maradnak. Talán rosszul ítéltem meg a helyzetet, de félő azért, hogy Hitler körül valami legenda keletkezik a németségben és megint felütheti a fejét olyan törekvés, amelyik nem merném azt mondani, hogy számolna az itteni politikai helyzettel és nem nyilvánítaná ki politikai szándékait is olyan formában, amelyik zavarná a magyar kibontakozást, vagy később a demokráciát. Tehát feltétlenül szükségesnek tartanám, ha a svábság itthon maradó részét összetelepítenénk. Kérdés válóban, hogy kik kerüljenek a svábság helyére. A csángókról én is olyan híreket hallottam, hogy félelmetes módon a cigányság felé tolódik el ennek a népnek a karaktere. Félév óta országúton van, demoralizálódott, nem tud egy helyen maradni, megszokta a kóbor életet, a munkátlanságot, nehéz letelepíteni őket, ha nem olyan gazdaság jut egyiknek, mint a másiknak, rögtön elégedetlen, tovább akar menni, még Bodor György, aki nagy szeretettel foglalkozik velük, is sokat panaszkodik magatartásuk miatt. A múltat nem lehet visszacsinálni, szerencsétlen dolog volt akkor, hogy elhoztuk őket és ilyen körülmények közé juttattuk. Lehetne értekezni Romániával, mert ha el akarnak menni, legjobb volna, ha hazamehetnének. Akik itt maradnak, azoknak olyan hely kellene, ahol jobban éreznék magukat, amelyik jobban hasonlít hazégukhoz. Primitívebb nép, primitívebb gazdasági szinten élt, nem lehet várni tőlük azt, hogy a svábok által teremtett komoly agrárkultúrát továbbfolytassák ott, ahol a svábok abbahagyták. A székelyekről is az a véleményem, aki tud menjen haza. A székelyek ideérkezett részét a Pesten rekedtek, vagy az oroszok elől menekültek képezik, alak bizonyos mértékig reakciósok. A székelység nehezen tud beleilleszkedni demokratikus közösségbe, habár saját demokráciáját tartja legjobbnak. Akik otthon maradtak, elismerem róluk és különösen a székelység alsóbb rétegei, hogy demokratikus magatartásúak. Erdélyben a jelen világháború alatt is voltak komoly mozgalmak, amelyek egy része erdélyi székely famunkásokra támaszkodott. De akik idejöttek, bizonyos mértékig ellenforradalmi részük van, nem akarok utalni azokra, akik megcsinálták a székely hadosztályt 1919-ben, de rossz csengésű neve van a székelységnek a politikát illetően. Én nem mondom, hogy valamennyiük ilyen, de azért aki azt a szándékát hangoztatja, hogy haza akar menni, azt engedjük