Bács-Kiskun megye múltjából 9. - Közművelődés (Kecskemét, 1987)

KEMÉNY János—PINTÉR Ilona: A közművelődés Kecskeméten a dualizmus korában

zadfordulótól 1920-ig mindössze négy társulat lépett fel, Micsey Györgyé, Kövessy Alberté, Bihari Ákosé és Mariházy Miklósé.

199 Ez utóbbiakat kitűnőnek mondta a kortárs kritikus, dr. Hajnóczy Iván tanár, aki élénken — és a jelek szerint nem kis hozzáértéssel — érdeklődött a színművészet iránt. Szerinte a zenés darabokat is és a drámákat is élvezetesen adták elő, és megfelelő felszereléssel is rendelkeztek.

200 Ebben nagy része lehetett az új épületnek,amely a maga újdonságával, szépségével és jó felszereltségével riasztotta a gyenge társulatokat, de a város is arra törekedett, hogy a nagy áldozatokkal felépített színházban színvonalas előadások legyenek. Micsey György a pesti Népligeti Színház társulatával jött Kecskemétre,

201 a Jókai Mór által is ajánlott Kövessy Albert az Óbudai Kisfaludy Színházat hagyta ott Kecskemétért,

202 Bihari Ákos a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatóhelyettese volt.

203 Mariházy Miklós is jó hírű igazgató volt, aki jól felkészült színészekkel dolgozott. Ő töltötte a városban a leghosszabb időt, 12 évet.

204 A megítélésük nem egyértelmű, a helyi sajtó szinte egyfolytában elégedetlen volt a szerződtetett társulatokkal. Micsey György, bár 3 évre szerződött, nem bírta egy évnél tovább az újságok gáncsoskodó megjegyzéseit.

205 Kövessy Albertről, a sokoldalú és elismert színházi szakemberről a Kecskemét című lap kritikusa azt írta, hogy „puszta haszonbérletnek tekintette az egész ügyet, ami minél nagyobb hasznot hajtson minden elkerülhető anyagi és szellemi befektetés nélkül".

206 Mariházy Miklós is sokkal több elmarasztaló, mint amennyi elismerő kritikát kapott.

207 Ha ez volt a vélemény az igényesnek elismert társulatról, nem csoda, hogy a korszak első felében ide szerződöttekről alig látni elismerő szót az újságokban. Annál gyakoribb, hogy hol a társulatokat, hol a közönséget, hol pedig mindkettőt ostorozzák az operettek és a Pesten divatos frivol francia vígjátékok felkarolása miatt. E két műfaj állt a kritika támadásának kereszttüzében. A Kecskeméti Lapok Bisson Megboldogult című vígjátékának bemutatása kapcsán pl. egyenesen ízlésrontással vádolta a társulatot, amikor azt írta, hogy: „Mint minden francia vígjáték, ez is kitűnően ment, s ez nem valami vigasztaló állapot, mert a társulat oly nagy gondot fordít az ilyen darabokra, hogy ezek mellett a drámák, színművek egészen háttérbe szorulnak. 199 JOÓS: A vándorszínészettől... 114. 1. 200 LISZKA—HAJNÓCZY: i. m. 31—32. 1. 201 Kgy. jkv. 346/1898. 202 JOÓS: A vándorszínészettől... 66. 1. 203 Ua. 71. 1. 204 Ua. 74—79. 1. 205 Ua. 66. 1. 206 Ua. 68. 1. 207 Ua. 74—79. 1.