Emancipáció után I. - Budapesti Negyed 59. (2008. tavasz)

KOR, ESZME TÖRTÉNET - HADAS MIKLÓS - ZEKE GYULA: Vázsonyi Miklós önéletmondás (Részlet)

Weisz Richárdokra. Ők nem voltak cionisták, félreértés ne essék, a századfordulón ez szóba sem jött, és később, Auschwitz után sem. Én ráadásul Weisz Richárdot még személyesen is ismertem. Nagyapám nagy híve volt, MTK-s volt, az MTK színeiben lett olimpiai bajnok. '44-ben őt is irtózatosan kezelték, de túlélte valahogy, és emlékszem rá, mint idős bácsira, hihetetlen nagy tisztelettel néztem rá. Kis ember volt már akkor a Ricsi bácsi, és valami miatt többször járt a Liszt Ferenc téren, és így, '45 után pedig már ott lakott a közelben, szóval így, mint sziluettre emlékszem rá az ostrom előttről és azután abból a '45 utáni nehéz korszakból. Emlékszem Szép Ernőre és Fényes Adolfra is az üldözés előtti és utáni időkből is. Azután nagyon hamar mondták, hog)' meghalt Fényes Adolf. Ez három, teljesen különböző asszimilált magyar zsidó - ha szabad ilyet mondani -, az egyik birkózó olimpiai bajnok MTK-s, a másik, hát Szép Ernő, nem is körülírhatóan zseniális ember volt, Tandorit kell megkérdezni... Emlékszem, Szép Ernő vezette be a nagyanyám emlékestjét '47-ben az Abbáziában. Akkor Szép Ernő már majdnem vak volt, fehér szemüvegben járt, azért valamit még látott, de ez már az a korszak volt, amikor így mutatkozott be: „Szép Ernő voltam." Híres anekdota volt ez akkor, így mutatkozott be. Ebben benne volt minden az egészről, és hát az Emberszag az az 1944-es évről az egyik legjobb könyv, ugye, tehát ez nem Auschwitz, hanem az, ami Budapesten történt, a menetelések, a kényszermunkák, a bujkálás. Szép könyv, azt mondanám, hogy Nagy Lajos Pincenapló)a, Kemény Simon, Márai Sándor és Fenyő Maxi bácsi naplója mellett talán a legjobb könyv a budapesti '44-ről, '45-ről. Fényes Adolf pedig a legnagyobb magyar festők egyike. Előttem álltak tehát példaként a magyar liberalizmus és a Nyugat nagyjai, és velük olyan magyar zsidók, akik az asszimilációnak nem a zsidó önmegtagadással járó útját választották. De térjünk vissza a cionistákhoz, tehát mondtam, hogy nekem szükségem van rájuk. Nekem, személy szerint. Nem feltétlenül a cionistákra, de az izomzsidókra mindenképpen szükségem van ahhoz, hogy én nyugodtan lehessek nyamvadt zsidó, amihez viszont feltétlenül ragaszkodom. Hogy fejzsidó lehessek, és semmiképpen sem izomzsidó. Na most, azt hiszem, hogy a Nordau-féle szociáldarvinista, biologista szöveg, ami hát amúgy a kor szövege a zsidóban, hozzájárult azért nagyon erősen ahhoz, hogy egy normális budapesti entellektüel vagy kereskedő, vagy orvos, vagy ügyvéd ezt a hülyeséget, ezt az izomhülyeséget, a friss levegő hülyeséget, és azt a hülyeséget, miszerint a zsidó regenerációnak ilyen természeti útja van, magára nem vehette. Nordau kitűnő író, kitűnő orátor, és ezek nagyon jó szövegek, de engem mint zsidót felszólít, hogy ilyen legyek, és ezt én nem akarom. És azt sem fogadom el, hogy ez egyenlő lenne a zsidóság, a zsidó kultúra meg-