Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terhes örökség. A történelmi lakónegyedek problémája a Kádár-korszakban a Klauzál tér és környéke példáján
Terhes örökség. Budapest történelmi lakónegyedeinek problémája... 37 Ingatlankezelő Vállalat készítette elő és bonyolította. Mindez arra utal, hogy az építési feladatok és a felújítások nem a kerület költségvetését terhelték; a kerületi IKV-k által elvégzett munkákat közvetlenül a Fővárosi Tanács finanszírozta.6 A várostervezésben meghatározó volt az ötéves népgazdasági tervek, valamint a párt- és kormányhatározatok szerepe. A kerületfejlesztési tervek is az ötéves tervekhez igazodtak. A Fővárosi Tanács feladata volt, hogy a párt- és kormányhatározatokban foglaltakat Budapest vonatkozásában végrehajtsa. A városépítés terén a kulcsszerepet a Fővárosi Tanács VB VIII. Városrendezési és Építészeti Osztálya, valamint az ez alá rendelt Budapesti Városépítési Tervező Vállalat, népszerű nevén a BUVÁTI, illetve későbbi nevén BVTV (Budapesti Várostervező Vállalat) játszotta7. A BUVÁTI készítette az általános és helyi rendezési terveket, valamint azokat az előtanulmányokat és felméréseket, amelyek a Kádár-korszak városfejlesztési koncepcióinak megalapozására szolgáltak. Ezekről a későbbiekben még lesz szó. A történelmi lakónegyedek problémája a budapesti várospolitikában évtizedeken át háttérbe szorult. Az 1950-es évek második felének koncepcióiban és az 1961-ben kezdődő első 15 éves lakásépítési programban is az az elv érvényesült, hogy először a mennyiségi lakáshiányt kell orvosolni, és csak azután a minőségit. Ez azt jelentette, hogy először az új lakások építésére kell koncentrálni, és csak miután a lakosság döntő részét sikerült lakáshoz juttatni, akkor lehet figyelmet fordítani a történelmi városrészek leromlott bérházaira, elavult lakásállományára. Az 1970-es évek végére azonban több szempontból is megérett a helyzet arra, hogy a várospolitikában előtérbe kerüljön a régi városrészek megújulása. Egyrészt addigra lezárult az első 15 éves lakásépítési program. A nagyarányú állami lakótelep-építkezéseknek, valamint a lakosság magánerős építkezéseinek köszönhetően jelentősen enyhült a mennyiségi lakáshiány, miközben a városi lakosság növekedése is lelassult.8 6 A Budapest Főváros VII. kerületi Tanács 1974. évi költségvetési gazdálkodásának és fejlesztési alap teljesítésének beszámoló jelentése a következőt úja: „A beszámolási időszakban építési jellegű munkáinkat - az előző évhez hasonlóan - a VII. kerületi Ingatlankezelő Vállalat készítette elő és bonyolította.” 26. p. Van egy ugyanilyen beszámoló az 1976-os évből is, ugyanolyan tételekkel, mint az 1974-es. 7 A főváros saját tervezőirodája, akkor még FÓTI néven, 1949-ben alakult meg. Ezt a tervezőcéget 1950- ben három vállalattá szervezték át, így jött létre egy várostervező iroda (BVI), egy építészeti tervezőiroda (FŐTI) és egy mélyépítési tervezőiroda (FŐMTI). Majd az előző kettő újbóli összevonásával alakult meg 1952-ben a BUVÁTI, illetve a BVTV. Ld. PREISICH 1998. 34. p. 8 Ld. például: HeGEDÜS-ESZENYI-SOMOGYI-TELLER 2009. 6-7. p. A szerzők a következőképp definiálják a mennyiségi és minőségi lakáshiány problémáját: „A rendszerváltás előtt a magyarországi lakáspolitika a lakáskérdést a mennyiségi és minőségi lakáshiány paradigma keretei között tárgyalta. A mennyiségi lakáshiány alatt a háztartások száma és a lakások száma közötti különbséget értették, míg a minőségi lakáshiány alatt a lakások méretének és minőségének meg nem felelését. A rendszerváltás előtti időszakot egyértelműen a mennyiségi lakáshiány dominálta, amit jól jelzett a lakáspolitika törekvése arra, hogy az újonnan épített lakások számát maximalizálja. Az 1960-ban induló 15 éves lakásprogram 1 millió lakás felépítését tűzte ki célul, de az ezt követő 5 éves tervek is nagy hangsúlyt helyeztek az új lakásépítési teljesítményre. Az 1980-as évek második felében történt változás, amikor a demográfiai nyomás enyhülése és a városi népesség növekedési ütemének csökkenése következtében a
