Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
Terra recognita vagy terra incognita? 79 építési gyakorlat visszásságait elemzik. Cséfalvay, Csizmady, Kömer és Nagy egyfajta közös látleletét adja annak a problémahalmaznak, amely az állami lakáspolitika hiányosságaiból, az érvényes jogszabályok káros hatásaiból, az építtetők attitűdjeiből, az önkormányzat-finanszírozás és a helyi ingatlanpolitika anomáliáiból, a lakást vásárló magyar lakosság anyagi helyzetéből és még számos más tényezőből tevődik össze. Ez a problémahalmaz megérdemli, hogy az ismertetés végén külön teret szenteljünk neki. Lakótelep és lakópark múltja, jelene és jövője három monográfia tükrében Csizmady Adrienne 2008-ban megjelent könyvében, A lakóteleptől a lakóparkig című monográfiában oly módon hasonlítja össze a két településformát, hogy a könyv első felét a mai budapesti lakótelepek, második felét pedig a fővárosi lakóparkok városszociológiai vizsgálatának szenteli. A lakótelepekről szóló első rész a szerző saját, A lakótelep című korábbi munkájának (2003) folytatása. Csizmady célja az, hogy korábbi kutatását hasonló módszerekkel folytatva képet adjon a lakótelepek helyzetének, megítélésének 2000 utáni alakulásáról, az ezredforduló utáni budapesti lakótelepeken élő lakosság szociológiai jellemzőiről és a lakóhelyhez való viszonyáról. Forrásai közül a legfontosabbak a kérdőíves felmérések, a népszámlálási adatok, valamint a lakókkal, illetve a beruházókkal készített interjúk. Az egyes lakótelepek, illetve lakóparkok presztízsének, ingatlanpiaci helyzetének alakulását az illetékhivatal által közölt helyi négyzetméterárak, valamint ingatlanforgalmazással foglalkozó cégek adatainak segítségével ragadja meg. A kutatás során létrehozott és értelmezett adatbázisba 115 budapesti lakótelep és 289 lakópark került be. Utóbbi kategória tartalmazza a nagyobb (legalább 70 lakásos) „ház”, „udvar”, „residence” stb. utónevű, új építésű társasház-komplexumokat is. Csizmady egyik fő kiinduló kérdése az, hogy kell-e tartani az államszocializmus korszakában épült lakótelepek slumosodásától. Az ezzel összefüggő részkérdéseket a szerző mintegy nyitott kérdésként fogalmazza meg. A fejezetcímek is ezt tükrözik, s gyakran ekképp hangzanak: Elöregedés? Státuscsökkenés? Szociális problémák? stb. Csizmady tulajdonképpen nem tesz mást, mint tudományága alapvető elvárásait követi és érvényesíti. Flipotetikus kérdéseket fogalmaz meg, melyekre végül a statisztikai eredményektől függően igenlő vagy tagadó válaszokat ad. Mégis, amikor az empirikus vizsgálat eredményeivel szembesíti a lakótelepekről a közvéleményben élő, gyakran negatív sztereotípiákat, tévhitek sora dől meg kutatásai nyomán. A lakótelepek mai státusa, megítélése tükröződik egyrészt az ingatlanpiaci árakban, másrészt az ott lakóknak a telepről alkotott véleményében. Közvetettebb módon mutatja egy-egy lakótelep kedveltségét az, hogy kik és honnan költöznek ma lakótelepekre. A „honnan” Csizmady kategorizálása szerint azt jelenti, hogy milyen jellegű városrész-
