Szívós Erika: Az öröklött város. Városi tér, kultúra és emlékezet a 19-21. században - Várostörténeti Tanulmányok 14. (Budapest, 2014)
I. Az öröklött város - Terra recognita vagy terra incognita? A lakótelepek és lakóparkok legújabb magyar irodalmáról
78 Az öröklött város denféle, telepszerűen épült lakónegyed összehasonlítható egymással, függetlenül attól, hogy egy állam, város, lakószövetkezet vagy magánberuházó volt is az építtető. A lakótelep és a lakópark témakörének összekapcsolása több okból is érthető. A jelen áttekintés három műre koncentrál: Csizmady Adrienne A lakóteleptől a lakóparkig című könyvére, Cséfalvay Zoltán Kapuk, falak, sorompók. A lakóparkok világa című monográfiájára, valamint Kömer Zsuzsa és Nagy Márta: Az európai és magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig című kötetére.1 E müvek szerzőinek mindegyikét foglalkoztatja lakótelep és lakópark viszonya. Valamilyen formában mindannyian felteszik azt a kérdést, hogy a kettő egymás ellentéte-e, avagy egyik a másik előzménye? Felfogható-e úgy a lakópark, mint a lakótelep későbbi, a piacgazdaság viszonyai között létrejött változata? E kérdésekre a szerzők eltérő válaszokat adnak, de valamilyen módon mindannyian hozzájámlnak lakópark és lakótelep fogalmának átgondolásához. Több szempontból is gyümölcsöző lehet, ha a lakótelep- és lakópark-kérdés friss szakirodalmát - illetve annak egy részét1 2 - egy tanulmányon belül próbáljuk áttekinteni. Egyrészt tanulságos, mennyire másképp közelítik meg a különböző diszciplínák, illetve a különböző szerzők ugyanazokat a problémákat. Másrészt, mivel a lakótelep-, illetve lakópark-problematika más-más oldalára koncentrálnak, az itt tárgyalt monográfiák ki is egészítik egymást. Az ismertetésen és összehasonlításon túl a jelen cikk célja, hogy kiemelje a tárgyalt monográfiák egyedi értékeit és felhívja a figyelmet arra, hogy mi egyikük vagy másikuk fő erőssége, miről tájékoztat, mely kérdést világít meg egy- egy szerző mindenki másnál alaposabban. Nincs abban semmi meglepő, hogy Csizmady Adrienne, Cséfalvay Zoltán, Kömer Zsuzsa és Nagy Márta, mindannyian máshová helyezik a hangsúlyt, és másképp foglalnak állást a lakótelepekkel és lakóparkokkal kapcsolatban. (Bár egymástól függetlenül írott munkákról van szó, együtt olvasva nemegyszer úgy hat a három monográfia, mintha szerzőik egymással vitatkoznának egy egyelőre nyílt végű polémia résztvevőiként.) A feltűnő inkább az, amikor a következtetések és megállapítások szintjén a három könyv egymást erősíti meg. Különösen igaz ez akkor, amikor a szerzők a mai lakás1 csizmady 2008. Cséfalvay 2008; körner-Nagy 2006. 2 Bizonyos műveket a jelen áttekintés azért nem tárgyal részletesen, mert az URBS korábbi számaiban jelent már meg róluk részletes ismertetés. Ilyenek például CSIZMADY 2003. 317. p., ismerteti MIHALIK 2007. ; Ferkay 2005. 78. p., ismerteti: LANTOS 2008. Egy további rendkívül érdekes kötet: N. KOVÁCS 2008. Témáját tekintve ugyan ide kívánkozna, de nem került be a tanulmányba, mert - sokszerzős és sokféle témát, egyebek között filmelemzéseket is felölelő tanulmánykötetről lévén szó - nem képvisel egységes szemléletet, ezért monográfiákkal nehéz összehasonlítani. Ugyancsak az összehasonlíthatóság szempontjai szóltak amellett, hogy az 1945 előtti telepekkel, ill. szociális lakásépítészettel foglalkozó, nemrégiben megjelent monográfiák ne szerepeljenek ebben az ismertetésben. Ilyen, a lakótelepek előzményei szempontjából igen fontos összefoglaló munka például: UMBRAI 2008. 390. p. Esettanulmányjellege miatt marad ki, de feltétlenül említést érdemel Branczik Márta és Keller Márkus monográfiája az óbudai kísérleti lakótelepről: BRANCZIK-Keller 2011.
