Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
A békebeli körzeti 17 védőintézetet, amelyből 2 megsemmisült, 15 pedig megsérült, ez év szeptemberéig 23-ra emeltük. A népgondozás bevezetése kapcsán eddig 20 750 családot vettünk gondozásba. Megnyitottuk a Népszállót, amelynek jelenleg 317 férőhelye van. Szeretetotthonainkban ez idő szerint 1084 a férőhelyek száma. Gondoskodtunk arról is, hogy az újjáépítést végző munkásság meleg ételhez juthasson, és ebből a célból számukra 215 üzemi konyhát szervezetünk meg, és több millió ebédet osztottunk ki. Budapest jövője szempontjából feltétlenül szükséges, hogy hatalmas gyógyfürdőinket és gyógyforrásainkat mielőbb rendbe hozzuk. Ez év májusában a Szent Gellért-fürdő 30 százalékban, a Szent Gellért-szálló 70 százalékban, a Rudas 70 százalékban, az Ásványvízüzem 50 százalékban, a Szent Imre-fürdő 80 százalékban, a Széchenyi-fürdő kb. 10 százalékban [volt] sérült. Ma már a főváros birtokában levő valamennyi gyógyfürdő és gyógyforrás üzemben van. A helyreállítási munka mindegyikben tovább folyik. A főváros közoktatásügyeit is igyekeztünk rendbehozni, újjászervezni. Májusban a használható iskolaépületek száma 42 volt, novemberben 118. A használható tantermek száma májusban 520, novemberben 1616. A tanulók száma májusban 31 253, novemberben 65 871. A működő oktatók száma májustól novemberig 1716-ról 3914-re emelkedett. Büszkén közölhetem, hogy a főváros [saját kezelésében lévő] iskolái az újjáépítés és a tanítás megszervezésében messze megelőzték a fővárosban levő állami iskolákat. Azon voltunk, hogy fokozzuk a főváros lakosságának kulturális lehetőségeit is. Erősen fejlesztettük a népművelési központ munkáját, megsokszoroztuk a fővárosi könyvtár fiókintézeteit, nívós kiállítással megnyitottuk a Fővárosi Könyvtárt, igen szép eredménnyel működik az újjászervezett fővárosi zenekar. De sokáig folytathatnám jelentésemet a főváros egyéb munkaterületeiről, a jelentős, részben helyreállított kórházakról, a tiszti főorvosi hivatal eredménydús munkájáról, arról, hogy ma már több anya- és csecsemővédő intézetünk van, több tüdő- és nemibeteg-gondozó intézetünk van, [több] kerületi rendelőnk [van], mint 1943-ban. Beszélhetnénk a nagy nehézségekkel küzdő és mégis javuló orvos- és gyógyszerellátásról, arról, hogy hat hónap alatt a kórházi ágylétszámot megháromszoroztuk, és ma már a békebeli ágylétszám 80%-a áll rendelkezésre a főváros kórházaiban. Beszélhetnénk a fővárosi pénzügyi politika újjászervezéséről, az adózás megszervezéséről, a Budapesti Székesfőváros Községi Takarékpénztár eredményes munkájáról, és végül nem utolsósorban a demokratikus választás tiszta és kifogástalan megszervezéséről. Budapest és az ország élniakarása jegyében vettük ki részünket a hídépítés nagy munkájából is. És hiszem: örömmel vették tudomásul a közgyűlés tagjai, hogy az elmúlt vasárnap átvettük a Petőfi-hajóhidat, előreláthatólag ez év végéig elkészül a parlamentnél az első állandó jellegű vasbetonhíd, és a jövő júliusig teljes épségben helyreállítjuk a Ferenc Józsefhidat. A hídépítés nagyszerű eredményei elsősorban a Gerő Ernő elvtársam által vezetett közlekedésügyi minisztérium érdeme. A miniszter elvtársnak és nagyszerű mérnök munkatársainak köszönhető, hogy Buda és Pest a fasiszták hídrobbantása ellenére is egységes marad. A nagy hídépítő rohammunkában részt vesznek a felszabadító Vörös Hadsereg katonái is. Azt hiszem, a közgyűlés kívánságának adok kifejezést, amikor Budapest népe nevében a hála és köszönet szavával fordulok a szovjet nép nagy vezetőihez, a magyar nép barátaihoz, Sztálin generalisszimuszhoz és hű segítőjéhez, Vorosilov marsaihoz, mind ama segítségért, amelyet a főváros talpraállítása érdekében nyújtottak. Hála és köszönet nekik a felszabadulásunkért, a hidakért, az élelmiszervonatokért, a szállítóeszközök százaiért, az orvosságokért, a barátságukért. Hiszem, hogy a főváros népének hálája: záloga az 115
