Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest. Fővárosunk története (Budapest, 1973)
Dokumentumok
örök magyar—szovjet barátságnak. Emlékezzünk meg a hála szavával az egész magyar népről is. Sokat tettek, erejükön felül áldoztak és áldoznak Budapestért, mert szeretik Budapestet, az ország fővárosát. Az éhség napjaiban a magyar falu és a vidéki magyar városok ellenszolgáltatás nélkül adták a fővárosnak az élelmet, magukhoz vették gyermekeinket és asszonyainkat. És most is, nagy nélkülözésünkben nemegyszer megosztják velünk, amijük van. Mindig hálás lesz ezért a főváros népe a magyar vidéknek. Emlékezzünk meg a köszönettel a fővárosi tisztviselőkről és alkalmazottakról, az üzemek munkásairól, mérnökeiről, vezetőiről, akik Bechtler Péter és Kővágó József alpolgármesterekkel és a fővárosi vezető tanácsnokokkal az élen éjt nappallá téve dolgoztak Budapest újjáépítésén. Megvallom, hogy a főváros vezető tisztviselőivel folytatott közös munkák kezdetén kölcsönösen volt bennünk némi idegenkedés, de azt hiszem, ahogy én is megtanultam becsülni az ő munkájukat, ők is megtanulták, hogy a kommunista bárhol áll is a vártán, mindig a közösség érdekeit, a magyar nép érdekeit tartja szem előtt. Igen, ez a közösségi érdek, a magyar népi érdek volt az a mozgatható erő, amely keresztül segített bennünket a szörnyű nehézségeken, ez volt az a mozgató erő, amely előbbre vitt bennünket a cél felé... Budapest Főváros Levéltára. A fővárosi közgyűlés jegyzőkönyve, 1945. nov. 28. XXIX. Részletek Rubletzky Gézának, a Kisgazdapárt képviselőjének felszólalásából a törvényhatósági bizottság közgyűlésén az egyházi iskolák államosítása ügyében 1948. június 23. Tisztelt Közgyűlés! Szakasits elnök úr az imént megemlékezett arról a szellemi honfoglalásról, amelyet a magyar parlament az iskolák államosításával kapcsolatban a múlt hét folyamán végzett. Úgy érzem, hogy erről a helyről is kötelességünk megemlékezni erről, a földreformhoz és az ipari üzemek államosításához hasonlóan fontos intézkedésünkről s törvényünkről. Meg kell emlékeznünk erről annyival is inkább, mert elődeink, akik Pest városának voltak képviselői, 1868-ban hoztak ilyen törvényt: az 1868. évi Eötvös-féle iskolatörvényt. Akkor Simor, az akkori hercegprímás tiltakozott az ellen, hogy az állam vegye kezébe az iskolákat. A magyar parlament mégis megszavazta ezt a törvényt, a felekezeti iskolák teljes csorbítatlanságával. Pest akkori képviselő-testülete egyhangúlag megszavazta azt az indítványt, mely szerint Pesten a katolikus iskolák ezentúl községi iskolák lesznek. Elődeink, akiket abban az időben egyáltalában nem lehetett népi demokratáknak nevezni, az imént említett javaslatot mégis megszavazták, és az egyház akkor nem tiltakozott ellene, hanem tudomásul vette azt, hogy Pesten a jövőben nem lesz felekezeti, hanem községi iskola, később pedig állami iskola. Ha akkor az egyház ez ellen nem tiltakozott, joggal kérdezhetnők: vájjon az egyház magyarabbnak tartotta-e a Habsburg Ferenc Józsefet, mint a mai magyar népet?... Vájjon miért tiltakozik az egyház most ez ellen a törvény ellen, amidőn a magyar nép kezébe kerül az iskola, és miért nem tiltakozott akkor, amikor Habsburg-király uralkodott Magyarországon? Ez a törvényjavaslat befejeződése egy új szellemi honfoglalásnak. Ezzel a folyamattal 116
