Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
Ennek hatása alatt megállapodtunk abban, hogy a fegyveres nyomás alatt letett eskünek úgy sincs jelentősége, ha mindannyian letesszük. Riadó után ez meg is történt. Ezután a miniszterelnökségen a hatalmat Szöllősi, Vájna Ernő és Gömbös Ernő - a rendszernek talán a legellenszenvesebb alakja - vették át. Gömbös Ernő igen nagy öntudattal látta el feladatát. Idős törzstiszteket vérlázító modorban tudott kidobni és kíméletlenül közölte velük, hogy a nemzetvezető egyszerűen nem fogadja őket. Szép László egyszer igen éles hangon utasította rendre modoráért. Marton Béla - Gömbös nyilas karszalagjára pillantva megkérdezte tőle, hogy hogyan került be a pártba, hiszen ez a honvédségnél szigorúan tilos volt, 47 Gömbös büszkén válaszolta, hogy ők ezzel nem törődtek, ő már régi tagja a pártnak összes ludovikás társaival együtt, akik most csapattisztek a legkülönbözőbb helyeken, és nagy segítségére voltak a pártnak a honvédség megdolgozásában és a hatalom átvételében. Toprongyos nyilasok adták egymásnak a kilincset, boldogan borultak egymás nyakába, mondván, hogy ezt nem hitték volna, hogy ilyen gyönyörű vértelen forradalommal sikerült átvenniök a hatalmat, és hogy az egész ország mint egy ember állt a mozgalom mellé. Most persze egykettőre kiverik az oroszokat az országból, most már a németek bizalma is biztosítva van, és kapunk majd erős segítséget (képzelhető, hogy milyen érzés volt ezt délelőttökön keresztül hallgatni). Később jöttek a kinevezések, egy Mosonyi nevű „testvér" államtitkár lett azért, mert a hungarista állam terveit 100 évre készítette elő. Miközben az ember a rádióban napról napra hallotta, hogy a vörös hadsereg rohamlépésben közeleg, és nemsokára vége lesz ennek a rettenetes pünkösdi királyságnak, nem tudtam, sírjak-c vagy nevessek, mikor a különböző ötéves és százéves terveket hallottam. Néhány nappal később boldogan újságolták a nyilasok, hogy nemsokára a vezér bemutatkozó beszédet mond majd előttük, és aki eddig bűnös liberális nevelését még nem tudta levetkőzni, és idegenkedett a hungarizmustól, az most azután az ő szuggesztív hatása alatt fanatikus hívő lesz. Én, aki Szálasit sohasem hallottam előtte még beszélni (ki hallotta), úgy képzeltem, hogy bizonyára van valamilyen trükkje vagy személyes hatása, amellyel az embereket megfogja. A hatás leírhatatlan volt: a sok zavaros fejű őrült és gyilkos kalandor után megismertük a legzavarosabbat, a vezért. Ezerszer olvasott frázisok pufogtatása azzal végződött, hogy fenyegető hangon elsuttogta: aki nem dolgozik, az meghal! És utána vészjóslóan nézett körül. Jellemző volt az is, hogy Szöllősi és társai a harctéri helyzettel egyáltalán nem törődtek. Azelőtt a délelőtt legfontosabb eseménye volt az, amikor megjelentek a honvédelmi minisztérium hadműveleti osztályának vezetői, és térképeken bemutatták a legújabb harctéri helyzetet. Most Incze és én előttem mindent titokban tartottak, nem tartván minket megbízhatónak, semmiféle iratot és jelentést el nem olvashattunk. Feltűnt azonban nekem, A Szolgálati Szabályzat, valamint az 1930-as évek végén a honvédelmi miniszter és a honvédség főparancsnokának több rendelete ismételten megtiltotta a tisztikar számára a politikai tevékenységet. 1938 végén több tisztet nyilas politizálásért büntetésben, ill. fenyítésben részesítettek. Mindez azonban nem akadályozta meg a titkos szervezkedést a tisztek között.
