Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)

Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil

körében hármójukkal is találkozhatunk (Lung György tanácsjegyző, dr. Ludvik Endre, a Szt. János Kórház igazgató főorvosa, Wein János vízvezetéki igazgató). Néhány tanácsnok ellenzéki beállítottsága is ismert volt, amit a szavazási jegyzőkönyvi adatok is megerősítenek: Alkér Gusztáv, a vásárcsarnokok egyik szakmai előkészítője, Matuska Alajos tanácsnokok - mi több, Nagy Lajos főjegyző (!) esetében.

Nemigen találunk csoportidentitás szempontjából meghatározó vonásokat a csekély létszámú ferencvárosi ellenzékiek táborát vizsgálva; leginkább hosszú, folyamatos közgyűlési tagságuk, bizonyos mértékig értelmiségi arculatuk, szolid részvénytársasági érdekeltségeik, az átlagnál ugyanakkor valamivel nagyobb arányú bérházépíttetői aktivitásuk említhető.

Néhány jellegzetes ellenzéki városatya, városrészi kötődésre való tekintet nélkül, a korszak elejéről: Máttyus Arisztid 1869-ben Somogy megyei képviselő, a balközép központi választmányának tagjaként kemény ellenzéki álláspontot fogalmazott meg azon ritka alkalmakkor-mint például 1878-ban, aboszniai okkupáció időszakában —, amikor komoly ellentét merült fel a kormány és a főváros között.284 Mintegy háromtucat képviselőről tudható az országgyűlési képviselőválasztások szavazási jegyzékei alapján ellenzéki, balközépi vagy szélbali beállítódása. Az ellenzéki pártállásukról is ismert országos nevek mellett - Jókai Mór, Hóm Ede, Tolnay Lajos - olyan ismertebb személyiségek is fel-felbukkannak e jegyzékeken, akiknek ellenzéki nézetei eddig nem voltak túlságosan ismertek. így ide tartozónak kell tekintenünk a gépgyáros Rock Istvánt, Heinrich Ödön korábbi Pest városi tanácsnokot, vagy Beranek Elek és Kanitz Gábor nagykereskedőket.

Nehezen körvonalazható, diffúz alakzatot képezett az 1873-as kormánypártiak köre. Legszembetűnőbb - bár nem túl meglepő - az állami hivatalnokok és magánzó ként feltüntetettek nagyobb aránya (16, ill. 8 fő); ezen kategóriák elő sem fordultak az ellenzékiek esetében. Az állami főtisztviselők vonatkozásában olyan nevekkel találkozhatunk a szavazói j egyzékeken - mondhatnánk, szinte természetszerűleg - mint Reitter Ferenc, Bródy Zsigmond miniszteri titkár, Jekel- falussy Lajos, a fővárosi rendőrség állami kezelésbe vételével megbízott miniszteri biztos, Keleti Károly, Ribáry József miniszteri tanácsos, Balázsy Antal királyi táblai bíró, 1861-ben budai országgyűlési képviselő és így tovább.

Az adatok arra utalnak, hogy a kilencvenes évek közepére-végére jelentős mértékben csökkent a városatyák közjogi-politikai motiváltsága. A budai szabad pol284 BFL IV. 1403. b. 603/1878. kgy. sz.; Gárdonyi, 1925. 37. p.

155