Horváth J. András: A megigényelt világváros. Budapest hatósága és lakossága a városegyesítés éveiben - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 2. (Budapest, 2010)
Csoportkép, fővárosi háttérrel – A városatyák - Társadalmi profil
gári párt és Vázsonyiék jelentkezése időszakára a speciális községpolitikai horizont került inkább előtérbe. A tárgyidőszak végére bár feszültebb politikai klímában, ám a városházán ismét érvényre jutnak a kiegyenlítési törekvések, s a közjogi ellenzék korifeusai, számot vetve a megváltoztathatatlan politikai erőviszonyokkal, főként presztízs-okokból igyekeznek „elhajolni” a veszélyes helyzetek elől. Ez volt érzékelhető a nagy véderővita alkalmával, az 1889. február 27-ei közgyűlésen is: „beteges kompromisszum a kormánypárti többség és az ellenzéki kisebbség között” - írta az élesszemü tudósító. A városban uralkodó zaklatott politikai légkört az Újvárosházán egyfajta konfliktuskerülő taktikázássá transzformálva igyekeztek közömbösíteni. A kényes egyensúly fenn is maradt.285 Generációs láncok, attitűd és foglalkozási minták alakváltozatai - „ családi tükör által homályosan ” A hasonszőrűek közötti informális kapcsolatok, családi, szomszédsági, társasági, üzleti-szakágazati érdekeltségek által meghatározott kisebb csoportalakzatok formálták ekkoriban mindenütt a helyi nagyvárosi közéletet.286 Nemigen volt cél a tömegek mozgósítása. Ironikus módon a korabeli plutokratikus népképviselet arisz- tokratikusabb volt, mint a megelőző rendi városi szervezetek, hiszen az egykori polgáijoggal rendelkezők száma nem sokkal maradt el a polgári korszak választójogosultaiétól, s a részvétel sem volt kisebb.287 Hazánkban hagyományosan nagy jelentősége volt a családi-rokonsági kötelékeknek, mely szálak a tárgyidőszakban, s később is más városokhoz hasonlóan Budapesten is igen erősek voltak. Nagy vonalakban a fővárosra is áll a debreceni helyzetértékelés, ahol a gazdasági elit számos fontos szereplője távol tartotta magát a várospolitkától, ám „ néhány család több nemzedéken át részt vett a város politikai életének irányításában ”.288 Talán meglepő, s nem teljesen vág egybe a „nyílt várossá” alakuló fővárosról alkotott képzetekkel, de lényegében az egész korszakon át egy meglehetősen lassan lebomló, régi városi tradíciókon alapuló, a - bejelentkezett új elemek részéről pe285 Pesti Napló, 1889. február 28. 286 Sheehan, 1971. 120. p.; Robson, 1939. 68. p. 287 HEIN, 1990. 80. p.; LENGER, 1990. 112. p. 288 Irinyi, 1997. 297. p. 156
