Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - LUGOSI ANDRÁS: A szerelem bolondja?

lékirarából tudjuk, hog)' Jókai a svábhegyi dupla telek egészének árát 50 ezer Ft-ra taksálta, tehát itt egy igen nyakatekerten megfogalmazott adás-vételi ügylettel ál­lunk szemben. Azért sem érthető, hog)' miért nevezték ezt a megállapodásban anyai örökség kiszolgáltatásának, hiszen Róza a svábhegyi telkeket illetően ki lett elégítve, amikor azok fele része Laborfalvi halála után öröklés jogcímén az ő birrokába kerültek. Ellenben a balatonfüredi nyaraló eladása után nem kapta meg a vételár őt megillető részét, amit Jókai és Dárday egy­aránt 10 ezer Ft-ra becsültek. Mivel Dárday szerint a svábhegyi ingatlan értékét Jókai 50 ezer Ft-os becslésével szemben legalább 55 ezerre tartotta, Jókai a diffe­renciát úgy kívánta kompenzálni, hog)' a balatonfüredi villa eladási árából Rózának járó összeget 12 ezer Ft-ra emelte fel. Ezt az összeget azonban ekkor sem fizerte ki, hanem úgy rendelkezett, hog)' az halálakor lesz csak esedékes. Ezért úgy döntöttek, hog)' a Jókai egyedüli tulajdonába került telkeket 12 ezer Ft-tal és annak évi 6 szá­zalékos kamataival megterhelik Jókai Róza javára. Egyetemleges jelzálogként ezt mind a két telekkönyvi betétnek a teher­lapjára bejegyezték. 11 így az az érdekes helyzet állt elő, hog)' míg a közjegyzői okirat anyai örökség ki­szolgáltatásáról beszél, addig Jókai valójá­ban megvásárolta Rózától annak anyai örökségét. Ahol pedig tényleg ki nem szol­gáltatott anyai örökségről van szó, ott annak kielégítését elhalasztják Jókai el­hunytának idejére. A kései értelmezőben egyre nő a gyanakvás, hog)' az állítólag agg­kori elmegyengülésben szenvedő Jókai mintha alaposan túljárt volna az Állami Számvevőszék alelnökének eszén, de leg­alábbis maximálisan kihasználta Dárday­nak a család bonyolult pénzügyeiben való tájékozatlanságát. Ezt igazolja Dárday 1900. január 10-én Rózához írt levele is: „akkor nem tudtuk azt, hog)' a svábhegyi ingatlan Vz része már Róza Nagysám nevére lett átírva [már mint Laborfalvi halála után - L. A. ] s e szerint az anyai rész birtokában van [Dárday Sándor kiemelése. -L. A.]. Ennél­fogva a jogcím változott és nem az anyai résznek kiadásáról, hanem megváltásáról [D. S. kiemelése. - L. A.] van szó vag)' is más szóval az ingatlan Vz részének tulajdoni átruházásáról." 11 Januárra tehát már Dárday is rájött arra, hog)' Jókai lóvá tette, és az anyai örökség kielégírésének látszatát keltve lényegében 25 ezer Ft-ért megvásá­rolta Rózától annak svábhegyi tulajdonré­szét. Jókai, bár előszeretettel hivatkozott arra, hogy anyai örökség címén Laborfalvi hagyatékának többszörösét fizette ki Fesztyéknek, valójában csak évi 720 Ft ka­matot fizetett nekik annak fejében, hogy továbbra is visszatartotta a balatonfüredi nyaraló vételárának Rózát megillető részét. Jókai kiadója, Révai Mór is úgy tudta, hogy Jókai Mór ezt az igen tekintélyes összeget Rózának a svábhegyi ingatlanból élvezett tulajdonrésze megváltásaként fizette ki. Révay, 1920.1. k. 287. old. BFL VI1.6.C Budapesti NIL kerületi Királyi Járásbíróság. Budai (dunajobbparti) telekkönyvi iratok. 3536 tbsz. -10161-10162 hrsz. A 3612. számú telekkönyvi betét nincs a fővárosi levéltár őrizetében, feltehetőleg a levéltári átadást megelőzően elpusztult. 116 Dárday Sándor levele Feszty Árpádnénak, Budapest, 1900. január 10. In: F. Almási Éva, 2001.101. old.

Next

/
Oldalképek
Tartalom