Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

187. A káposztásmegyeri vízművek az 1890-es évek közepén 188. A vízvezeték főnyomócsövének és a földalatti villamos árkának kereszteztetése a mai November 7. tér alatt 1895-ben A most következő húsz esztendő a végleges és immár megfelelő kapacitású vízmű megépítéséért a növekvő igényekkel való versenyfutás jegyében telik el. Először a pesti ideiglenes vízművet kell újabb géppel (1878), és újabb vízgyűjtőcső lefektetésével bővíteni, majd Budán kell megépíteni az új újlaki Duna-parti vízművet (1881 — 82-ben, bővíteni 1886-ban). Eközben 1884-ben a pesti vízműnek is költözködnie kell a Parlament új épületének meginduló építkezése folytán: a kutaknak és a vízgyűjtőcsöveknek a Margit-liíd pesti hídfőjéhez való áttelepítésével. Ekkor azonban már megindulnak a végleges, káposztásmegyeri vízműhöz szükséges előmunkálatok is. Ám még újabb hat esztendőnek kell elmúlnia ezúttal a magát a Duna-víz mesterséges szűrése mellé lekötő Közmunkatanáccsal való heves küzdelemben, míg végre Lechner Lajos hatékony támogatásával Wein a természetes szűrésre alapozott koncepciója elfogadást nyer. 1893 legvégén így indul meg végre a káposztásmegyeri vízmű és a Nyugati pályaudvar között a főnyomócső építése: az első négy kút még 1893-ban, a második négyes csoport 1894 96-ban készül el, ezt a harmadik, már hét kútból álló csoport megépítése követi 1896 nyarán. Korszakunk lezárásakor, a millenniumi ünnepségek ragyogó napjaiban úgy látszott, hogy Budapest vízellátása közel negyedszázad küzdelmei után az év végén a főváros teljes elismerésével nyugdíjazott Wein János műszaki tudásának és véleménye melletti állhatatos kitartásának eredményeképpen, nagyjából a város csatornázásával egy időben sikeresen megoldódott. Ezen idő alatt (1874—1895) Budapest vízvezetéki csőhálózatának hossza az 1874. évi 104,5 km-ről 469,5 km-re, a vízzel ellátott házak száma 1335-ről (88 ezer helyiséggel) 11 940-re nőtt (bennük kb. félmillió helyiséggel); a szállított szüretien Duna-víz mennyisége napi 1444 m3-ről 1895-ig kb. 3900 m3-re nőtt; a szűrt vízé 2207 m3-ről 41 587 m3-re. Utóbbinak döntő részét 1894-ig még a Markó utcai vízmű adja: még ez évben is közel 30 ezer m3-t; mellette 1894-től kezd emelkedni az újlaki vízmű termelése is: az előző évi 8600 m3-ről 13 ezer m3-re, 26* 403