Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Az igen tisztelt bizottsági tag úr megrajzolta a fővárosnak és az egész országnak gazdasági és szociális helyzetét, feltárta előttünk a súlyos bajokat, a lakásínséget, a munkanélküliséget, a kereskedelemnek és az iparnak a pangását és megjelölt bizonyos utakat és módokat, amelyek szerinte a helyzet javítására vezetnének. Mint említettem, a tisztelt bizottsági tag úr sötét képet festett meg. De talán nem is használt elég sötét ecsetvonásokat, mert kétségtelen az, hogy ma úgy az ország, mint a főváros rettenetes súlyos gazdasági és szociális helyzetben van és mi mindnyájan tapasztaljuk azt az általános szegénységet, mondhatnánk ínséget,.amely főleg a középosztályt és az alsóbb osztályokat valósággal lesújtja. Minket nagyon kevéssé vigasztal az, tisztelt közgyűlés, hogy ezek a gazdasági és szociális bajok másutt is megvannak, megvannak még a győztes államokban is, hiszen elég rámutatni pl. arra, hogy Anglia a munkanélküliség borzasztó rémével küzd, vagy pedig elég rámutatnom Franciaország helyzetére, ahol súlyos gazdasági és szociális bajok vannak, amelyek a frank zuhanásában is jelentkeznek és amelyeket az egymást váltogató francia kormányok képtelenek megoldani. Nálunk természetesen a helyzet súlyosabb azért, mert igen sok baj a mi csonkaságunkból következik. Nálunk tőkehiány van, úgyhogy nem tudjuk a termelés szükségleteit kielégíteni és még mindig, egész őszintén meg kell mondani, tapasztalhatjuk, legalább gazdasági tekintetben a minket környező államoknak bizonyos elzárkózó politikáját. Ilyen európai konstellációk mellett természetesen sem a kormánynak, sem a fővárosnak nincs módjában a bajokon teljes mértékben segíteni. Nemcsak a kormány, hanem a főváros is keresheti a módokat, hogy hogyan lehetne legalább némileg enyhíteni a bajokon és éppen ezeket a kérdéseket vetette fel az igen tisztelt bizottsági tag úr. Ezek között a kérdések között vannak olyanok, amelyeket csak a kormány tud megoldani és vannak kérdések, amelyek a mi hatáskörünkbe tartoznak. De én azt hiszem, az a helyes és az fog célra vezetni, ha a kormány és a főváros ebben a kérdésben harmóniában fog eljárni és igyekszik megoldani azt, ami a mai viszonyok közt megoldható. A tisztelt bizottsági tag úr két részre osztotta a maga felszólalását. A kezdő részében jelezte azokat a kérdéseket, amelyet már most megoldhatónak tart és azután egy másik programmot is állított össze, amelyet mintegy távolabbi programmként állított elénk, amely azt mondhatnám, csak egy eszmény programmképpen szerepelhet. Az utóbbiról kívánok először is néhány szóval megemlékezni. A tisztelt bizottsági tag úr ugyanis felvetette, mint megvalósítandó kérdést, a Rókus kórháznak kihelyezését, a Baross-utcai dohánygyárnak az eltávolítását, két nagy hídnak megépítését a Boráros-tér és a Hungária-úti hídnak megépítését, a Duna—Tisza csatorna megépítését. Ezekkel a kérdésekkel a múlt közgyűlések a békeidőben behatóan foglalkoztak. Maga a bizottsági tag úr volt ezen kérdések egy részének a felvetője. Én magam is belátom, hogy ezeket ma nem lehet megvalósítani, de kétségtelen, meg kell tenni bizonyos előkészítő munkálatokat, hogyha az idők jobbra fordulnak, ezek készületlenül ne találjanak bennünket és ezeket a kérdéseket annak idején, amikor reméljük, hogy Magyarország és a főváros sorsa jobbrafordul, meg tudjuk valósítani. A másik része a felszólalásnak minket sokkal közelebbről érdekel. Tudniillik ami már közelebb van a megvalósításhoz. Az igen tisztelt bizottsági tag úr ebben a tekintetben rámutatott a csepeli kikötő építésére. Azután az adriai kijárás kérdésére.