Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)

II. BUDAPEST AZ ÁTMENETI GAZDASÁGI FELLENDÜLÉS ÉS A BETHLEN-KORMÁNY AUTONÓMIA ELLENES TÖREKVÉSEINEK IDŐSZAKÁBAN (1925. május —

Mind a kettő olyan kérdés, amely az ipart és a kereskedelmet a legnagyobb mértékben érdekli. Nekünk arra kell törekednünk, tisztelt közgyűlés, hogy a fejlett magyar és budapesti ipar keleten találja meg a maga elhelyezkedését és piacát. Ennek két útja van, az egyik a Duna, amely biztosítja nekünk az átmeneti forgalmat, a másik az adriai kikötő, amelyre nekünk a trianoni szerződés módot nyújt. Én megígérem a tisztelt bizottsági tag úrnak, hogy ebben a rendkívül fontos kérdésben közre fogunk járni a kormánynál és igyekezni fogunk arra, hogy megfelelő megoldást találjunk. Fontosabb azonban még ennél is és minket közvetlenebbül érint a lakáskérdés, amelyet a bizottsági tag úr szintén felvetett. A magánipar nem akar, vagy nem tud építeni. Tudjuk miért. Az óriási nagy termelési költségek miatt és egyéb okok miatt, amelyekkel jelenleg nem kívánok foglalkozni. Tehát a közre hárul a lakásépítés feladata. Az állam már meg is kezdette ezt és amint méltóztatnak tudni, a főváros tanácsa maga is nagy programmal jött a középítési bizottság elé. Ezerkétszáz lakás építéséről van szó, amelyek közül néhánynak az építését már meg is kezdték, mások folyamatban vannak és az építkezés nagyrésze tavasszal fog lebonyolódni. De tisztelt közgyűlés, itt nem is állunk meg. Azt hiszem, nem árulok el titkot, amikor bejelentem, hogy a tizenkettes bizottságban mi még továbbmenőleg is foglalkoztunk a kérdéssel Vázsonyi bizottsági tag úr indítványa folytán, amelyet Wolff Károly bizottsági tag úr is támogat, amelyhez tehát a pártvezérek hozzájárultak. Arról van szó, hogy az üzemek belevonassanak a lakásépítési akcióba. Nem kívánok erre részletesebben kitérni, hiszen itt még bizonyos tárgyalások vannak folyamatban. De azt hiszem, hogy legalább még annyi lakás termeléséről van szó, mint amennyit már elhatároztunk. Még pedig olyan módon, hogy nem maga a tőke állíttatnék be a költségvetésbe, hanem a tőkének évi annuitása.

1 Úgy hogy ilyenformán azután nem terhelné annyira a főváros közönségének a vállát, hogy egy év alatt legyen kénytelen ezeket a nagy összegeket rendelkezésre bocsátani, mint Bécsben történt. Elismerem, Bécs óriásit alkotott, de ennek a fedezetét ott a Wohnbausteuerből

2 szedik be a bérlőktől. Ott a jövőévi költségvetésükbe 341 milliárd van beállítva, melyek a bérlőknek egy év alatt kell erre a célra fedezetül szolgáltatniok. Azt hiszem, a mi programmunk helyesebb, amely szerint csak az annuitás állíttatik be. Maga a lakásépítés a munkanélküliséget nagymértékben fogja csökkenteni, de amint méltóztatnak tudni, a keresetnélküli szegények részére a tanács munkanélküli segélyt is folyósíttat, most indul meg ennek folyósítása, ami, azt hiszem, nagyon szép kezdet és azt hiszem, megnyugtathatja a főváros közönségét. Felvetette még a tisztelt bizottsági tag úr a középosztály kérdését, ami mindnyájunkat melegen érint és ezzel kapcsolatban a valorizáció

3 kérdését. Természetes, hogy a szociális intézkedéseknek minden osztályra ki kell terjeszkedniük, csak így van hatásuk. A valorizációs törvény be van terjesztve, de egész nyíltan megmondhatjuk, hogy nem elégít ki bennünket. Legalább is a hadikölcsön valorizációjánál messzebb kellett volna menni. Legalább is az árvák és gondnokoltak hadikölcsönét kellett volna valorizálni. Ez nemcsak presztízskérdés, mert maga a törvény kötelezte 1. Évi törlesztés. 2. Lakásépítési adóból. 3. Felértékelés; pénzügyi művelet a pénzelértéktelenedés nyomán keletkezett veszteségek kárpótlására.