Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
Újpest például hosszú évtizedekig küzdött ivóvízért. Ott volt a híres Ister-víz; 8 olyan sárga, mint a narancslé, de nem olyan az íze (Derültség). A tiszti főorvos azt állapította meg róla, hogy az egészségre ugyan nem veszélyes, de undorító. Ez volt a tiszti főorvos diagnózisa. Mennyi időbe került, amíg azután ezt a magánvállalatot rá lehetett venni arra, hogy egy szűrőt vásároljon, — persze nem a saját pénzéből —, mennyi utánjárás kellett ehhez a megyénél és a minisztériumnál. Tavaly volt egy ankét a minisztériumban Preszly államtitkár úr vezetése alatt és ott jutott végre dűlőre a dolog, de bizonyos, hogy még mindig ihatatlan Újpesten a víz. Megjegyzem, hogy Újpest határában vannak a Fővárosi Vízművek, ott fekszenek a fővárosi kutak, onnan eljön a jó víz ide Budapestre, Újpesten azonban nincs jó ivóvíz. (Kéthly Anna: Akkor miből keres az íster?) Itt van Rákospalota, túlnyomórészt középosztálybeliek, hivatalnokok lakják s ez is hallatlan küzdelmet folytat az ivóvízért. Néhány közkútja van. Bevezetik a a vízvezetéket is, de nem ám közforrásokból és megfelelő helyeken, ha ki ahogy tud magának, rezervoárokkal, 9 stb. oldják meg a kérdést és igen-igen nagy küzdelmet folytatnak, hogy vizet ihassanak. Vizet, minél kevesebbel, azt hiszem, senki sem érné be! Mert vizet muszáj inni! De nemcsak Rákospalota és Újpest van ilyen helyzetben, hanem egész sereg olyan pestkörnyéki város és község van, ahol iható vizet nem lehet kapni, ahol iható víz nem áll a lakosság rendelkezésére. Förtelmes nyomortanyák vannak Újpesten, Sashalmon és Pestszentlőrincen. Nagyon ajánlom a miniszter úrnak 10 és a képviselő uraknak, menjenek el egyszer megnézni egy ilyen helyet, Újpestet, Sashalmot vagy Pestszentlőrincet. (Kéthly Anna: Jaj, meghasadna a szívük!) Valóban szószerint így van. Preszly államtitkár úrral egyszer egy bizottsággal kint voltunk, hogy megnézzük a sashalmi állami lakótelepet. Körülbelül félórát járkáltunk, helyesebben bukdácsoltunk ott; végre Preszly államtitkár úr majdnem sírva fakadt és rezgő és síró hangon mondotta: Uraim, gyerünk, én ezt nem bírom tovább — és kiutalt ezer pengőt a nyomortelep lakóinak pillanatnyi segélyezésére. Nem tudta tovább nézni azt a förtelmes nyomorúságot, amely ezen a nyomortanyán szemmellátható és tapintható volt. És ilyen telep van Újpesten is, ilyen van Pestszentlőrincen is. Helyes volna, ha ezeket a szegény embereket ellátnák azzal, amire szükségük van. Természetesen nem kívánnak ők valami nagy appartementokat, de vízre, de kútra és világításra, meg fedélre, amelyen nem esik be az eső, csak lehet igényük, ha már az „állami" elnevezést viselik ezek a nyomortanyák. Ezeken kellene segíteni és nem az az első probléma, hogyan osszuk fel a telkeket, hogyan szabályozzuk, hogyan bontsuk le a hirdető tornyokat, hogyan vegyünk el koncessziókat 11 a tornyokon hirdető vállalkozóktól. Ezek lehetnek egyéni szempontból döntő fontosságúak, de a köz szempontjából eltörpülnek azok mellett a szükségletek mellett, amelyek más téren mutatkoznak. Amikor a csepeli robbanás 12 volt, egy miniszteriális bizottsággal kinnjártam Budafokon, felbecsülni a kárt. Ha nekem elmondották volna azt, amit én ott láttam, 8. Ister Magyar Vízmű Rt. Alakult 1910-ben, belga érdekeltségű vállalat s Újpest vízellátását látta el 1949-ig. 9. Tartályokkal. 10. Bornemissza Géza. 11. Kedvezményeket. 12. A csepeli lőszergyári robbanás időpontja, körülményei hírzárlat miatt nem ismeretesek.
