Források Budapest múltjából III. 1919-1945 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 3. (Budapest, 1972)
IV. BUDAPEST A GAZDASÁGI VÁLSÁGOT KÖVETŐ ÁTMENETI FELLENDÜLÉS, A JOBBOLDAL ELŐRETÖRÉSE ÉS AZ ÜJ HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉS IDŐSZAKÁBAN (1934. június—1941. április.)
nem hittem volna el. Hegyoldalba vájt odvakban laknak az emberek. Az ember a földszinten találkozik kéményekkel s ha kérdi, hogyan lehetnek ezek a földszinten, azt felelik: mert lenn van a lakás. Ha esik az eső, ezek napokig víz alatt vannak. Láttam egy helyet, ahol a lakóhely mélyebben feküdt, mint a temető sírhantjai. (Kéthly Anna: Háború a békében!) A latrinák a lakások felett vannak: ezt Budafokon lakó igen t. képviselőtársam 13 igazolhatja, ő tudja, hogy így van. Igazolhatja ezt az állításomat és igazolhatja azt is, hogy ezen a téren minden ostromunk ellenére nem történt még semmi. Kijelentem, hogy a magyar nép elleni állandó és sorozatos bűntény az, hogy így hagyják őket sínylődni, pusztulni, veszni. Egy ilyen budafoki barlanglakásba bemenni hallatlan valami, igazi élmény, mert ilyent nem egyhamar és nem sok helyen lehet tapasztalni. A borzalmas sziklafalakról csöpög a víz, a gyermekeket bugyrokba csomagolva a mennyezeten levő horogra akasztják, hogy ne érintkezhessenek nedvességgel, mert nedves a föld, nedves a fal, minden nedves ezekben a lakásokban. Mégsem történik ezeknek az állapotoknak megszüntetésére semmi. Pestkörnyék hallatlan erőfeszítéssel küzd a maga problémáinak megoldásáért és így a villamosság kérdésének megoldásáért is. Két vállalat uralja a környéken a villamosenergiaszolgáltatást. Nem először mondom itt a képviselőházban, az ország nyilvánossága előtt és talán nem is utoljára, hogy ez a két vállalat a Phoebus és a Trust, 14 valósággal kifosztja Pestkörnyéket; olyan összegeket kér az energiaszolgáltatásért, hogy az egészen példátlan. Budapesten a világítási energia kilowattóránkint 35 fillér, az új tarifa szerint, ha sokat fogyasztanak, akkor valamivel kevesebb. A Phoebus elfogad annyit, amennyit ki tud préselni, de lehetőleg a dupláját annak az árnak, amely a fővárosban van. Tessék elképzelni: Budapesten egy kilowattóra világítási energia 35 fillér, vagy még valamivel kevesebb is, Budapesttől egy puskalövésnyire pedig, például Budafokon, 66 fillér, majdnem a duplája. (Egy hang a középen: Nálunk 88 fillér!) Most, amikor a szerződés lejárt, Budafok közönsége mentesíteni akarta magát a terhes szerződés alól s valami új szerződésfélét kötöttek, amelyet felterjesztettek a minisztériumhoz jóváhagyás végett. A minisztériumban fekszik ez a kérvény most már — ha jól tudom — két esztendő óta és sem jóvá nem hagyják, sem vissza nem küldik. Nem csinálnak vele semmit, ülnek rajta és Budafok népe fizeti tovább kilowattóránként a 66 filléres díjátlagot, holott az új szerződés szerint ezt már 60 fillérben állapították meg. Budafok népe tehát a minisztérium késedelmeskedése folytán súlyos adót fizet egy magánvállalatnak. Ez a két vállalat, amelyet említettem, valamikor termelte az áramot. Most már kényelmesebben rendezkedik be és azt hiszem, a Talbot-centrálétól 15 vesz át bizonyos mennyiségű áramot. Ezt az áramot körülbelül 12-szeres áron adja tovább a magánfogyasztónak. Már megkérdeztem egyszer az iparügyi miniszter urat — azt hiszem, az iparügyi tárca tavalyi költségvetésének tárgyalása során —, megengedhető-e, hogy a mai kereseti és jövedelmi viszonyok mellett, amikor minden fillér szerepet játszik a háztartásban, egy magánvállalkozás tíz-tizenkétszeres áron túl adjon köz13. Czermann Antal kormánypárti képviselő. 14. Pestkörnyéki áramszolgáltató magánvállalatok. 15. Bánhidai erőmű.
