Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - Pest, a szerkesztőségek és kiadók világa

egyenesen Szigeti Imre színész átdolgozását hirdették („Újonnan színre dolgozta..."). 51 Az újraalakuló lapstruktúra Pestre vonzotta, illetve itt tartotta azokat a honoráciorokat, akik szűkebb pátriájukban a megyei élet felfüggesztése, az állami hivatalvállalást erkölcsileg tilalmazó passzív ellenállás szelleme miatt nem találtak lehetőséget az egyébként is lassúnak és unalmasnak érzett, régi életformában. Őket, az első generációs értelmiséget amúgy sem kötötte helyhez birtok, családi kapcsolatrendszer. Nemcsak irodalmi lapok újságíróiként találko­zunk velük. Szilágyi Ferenc, a Magyar Hírlap, majd a Budapesti Hírlap szerkesztője munkatársnak szegődtette a konzervatív Honderű egykori újdondászát, az 1848-ban egyszer már nézete­ket cserélt Nádaskay Lajost és két, tegnapi márciusi ifjút, Bulyovszky Gyulát és az akkor nyíltan republikánus Birányi (Schultz) Ákost. Császár Ferenc a Pesti Naplónál az idősebbek közül alkalmazta Szenvey Józsefet, Kelmenfy Lászlót (alias Hazucha Ferencet), rendszeresen foglalkoztatta Garay Jánost és Obernyik Károlyt, akikhez idővel Bérczy Károly, Urházy György, Lévay József, Pompéry János társult. Őnekik a tollúkon kívül nem volt más érté­kesíteni valójuk az üzletiesedő irodalmi (és általában vett kulturá­lis) életben. A szerkesztői, sőt a segédszerkesztői, rovatvezetői munka való­ban képezhette a megélhetés alapját. A legjobban persze a kor­mánylap fizetett: Szilágyi Ferenc évi 4000 forintot és az állami hir­detések után százalékot kapott, a Budapesti Hírlap átalakításakor pedig (amikor 1856-ban a helytartóság átvette a kiadást és a ter­jesztést) alkalmazott szerkesztőként évi 2000, a mellérendelt Nádaskay Lajos pedig 1400 forint fizetést kapott. Jókai Mór gon­dos feljegyzéseiből tudható, hogy a Vasárnapi Újság szerkesztőjé­nek, Pákh Albertnek havi 160 forint járt - tulajdonképpen a nevére szóló lapengedély használatáért, mivel a gyakorlati szerkesztés, 51 Katona József: Bánk bán, s. a. r. Orosz László, Bp. 1983. [kritikai kiadás] 317.; uő.: A Bánk bán nemzeti színházi előadásainak szövege (1845-1867) = Cumania VI., Kecskemét 1979. 137-166., ill. Pukánszkyné i. m. 274-276.

Next

/
Oldalképek
Tartalom