Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

III. fejezet: AZ ÁBRÁZOLÁS LEHETSÉGES IRÁNYAI - Bűnbakkeresés vagy önvizsgálat?

A bűnbakképzés folyamatát új személyekkel, Madarász Lászlóval, Hatvani Imrével és társaikkal, a vörös tollaikról „flamingók"nak nevezett republikánusokkal igyekezett bővíteni Jókai Mór mindjárt első, a bukás után megjelent írásában, A gyémántos miniszter c., maró gúnnyal megírt „skicc"-ében.

14 A tendencia azzal kecsegtette a szerzőt, hogy személyes elégtételt is vehet a maga és békepárti társai egykori félelmeiért. A kritikai fogadtatás azonban annyira egyöntetűen elítélő volt,'

5 hogy Jókai felhagyott e törekvésével. Szinte azonnal megindult a bűnbakképzés az irodalmi veszteséglista legelső tétele, Petőfi Sándor halála ügyében is. A szerep itt azokra hárulhatott, akik 1849. július 17-én Mezőberényben az utóbb végzetesnek bizonyult erdélyi út mellett érveltek: Egressy Gáborra és Szendrey Júliára. A színészbarát érzékelte a veszélyt: a Törökországi naplót nem véletlenül indította Mezőberénnyel és az erdélyi út leírásával. Még 1853-ban, az asztaltáncoltatás divatja idején is feltette a megidézett Petőfi szellemének az őt leginkább foglalkoztató kérdést: „Nem vádolsz-e engem azért, hogy talán én vagyok oka kora halálodnak?" Amire a szellem — persze - nemmel válaszolt.

16 Mivel Egressy emigrációja a színészt az áldozatok közé helyezte (az őt hazasegítő besúgói működése csak a közelmúltban vált bizonyított ténnyé),

17 1850. szeptemberi hazatérését pedig Arany János ódával köszöntötte (Egressy Gábornak), beleírva „a közös barát (Petőfi) hiányát, a színész megmenekült a bűnbak szerepétől. Nem így járt Szendrey Júlia, akire az irodalomban ugyanaz a szerep várt volna, mint Batthyány vagy Damjanich feleségére: a „nemzet költőjének özvegye," fiára pedig „a nemzet árvája." A 14 A Magyar Emléklapok 1. füzetében (1850. márc. elején), Sajó álnéven: 535. Kritikai kiadása: IKK Elbeszélések 2/A; s. a. r. Győrffy Miklós, Bp. 1989. 752. (főszöveg), 486-532. (jegyzetek). 15 Uo. 210., 511-513. 10 Egressy Gábor törökországi naplója 1849-1850; Pest 1851. 3-8.; Egressy Ákos: Petőfi Sándor életéből, Bp. 1909. (Petőfi-könyvtár 12.) 99-100. 17 Frank i. m. 69-71., 238-240., 244-248.