Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
70 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 febr. 6. Ballagi Aladár a Magyarország ban kezdi közölni Szekfű könyvének bírálatát, melyet az Akadémiában mutatott be.6 Én kesztyűs kézzel bántam Szekfűvel, ő csiz mával tapos rá. – Tangl átvette tőlem a rektorság vezetését. febr. 7. A színházban (hol az idén is van fél-páholybérletünk) ma volt ez évadban a legkedvesebb esténk: Swärdström Walburga igen szépen énekelt és játszott [a] Mignon ban. Bár nem szoktam számot adni színházi benyomásaimról, ezt mégis följegyzem. febr. 8. Végre megkaptuk 20%-os háborús segítségünk első két hónapi részletét. Én egy évre 2400 koronát kapok. – Erdély három neves arisztokratája: gr. Esterházy Kálmán, gr. Teleki Sámuel és báró Bánffy Ernő reménytelenül nagybetegek. Issekutz nyug. kúriai bíró Teleki kegyvesztettségét úgy adta elő, hogy egy ízben a görgényi vadászaton, pihenés közben, Teleki heccelődött Salamonnal, aki türelméből kijőve figyelmeztette, hogy ha folytatja, megüti; Teleki folytatta, mire Salamon botjával csakugyan megütötte, Teleki pedig puskát fogott rá. Jelen volt Rudolf trónörökös is. A dolog párbajra ment. Teleki, Salamon lövése után, megkérdezte segédeitől, becsületesnek tartják-e, ha nem él a lövés jogával; gr. Bethlen Gábor azt mondta, hogy igen. Teleki tehát nem lőtt. De ennek megtudásakor a trónörökös kijelentette, hogy nem fogad olyan embert, ki egy botütést megtorlatlanul hagy. 1886-ban a gróf ezért (vagy legalább ezért is) ment volna vadászni és utazni Afrikába. Issekutz szerint nem igaz az a másik elterjedt verzió, hogy Stefánia megsértése miatt kellett volna távoznia. febr. 9. Tangl rektor megint beteg, tehát megint helyettesítem. A 23. honvéd gyalogezred a tartalékos tisztek iskolája számára 4 hétre s egész napi használatra egy termet kért tőlünk; de nincs üres termünk, s éppen ennél az ezrednél két haláleset történvén kiütéses tífuszban, a baj esetleges behurcolásáért felelősséget senki sem vállalhatna. – A Magyar Humanisztikus Gimnázium Híveinek Egyesülete Berzeviczy tiszteletbeli elnök és Gyomlay Gyula aláírásával igazi humanistákhoz illően máris pénzt kér, ebből látom, hogy nemcsak tag vagyok, de tiszteletbeli elnök is. febr. 10. Tegnap este 1⁄2 5-kor meghalt gróf Esterházy Kálmán, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Kolozs vármegyének ismételten főispánja. A 86 esztendős öregúr daliás alakja azelőtt gyakran megjelent kávéházi asztalunknál is, hol a régi időkről, a szabadságharcról (melyben jobb karját mint 18 éves legényke vesztette el) a legkedvesebben csevegett el. Amit elmondott, leírva egyenesen nyomdába lehetett volna adni. Hegyesi Vilmosnak sok kérésünkre elkezdte tollba mondani emlékezéseit, de, mint hallom, csak a szabadságharcig jutottak el vele. Az Erdélyi Múzeum Egyesület választmánya rám bízta, hogy a temetésen elbúcsúztassam. Kegyeletesen vállalkoztam rá, mert ezt az igazi magyar urat tiszteltem, s ő is a legjobb indulattal volt irántam. Nyugodjék békében! – A miniszter nyugalmazta Balogh Artúr egyet. tanártársunkat. Egy ilyen letört pálya sokkal szomorúbb látvány, mint maga a halál. – A 23. honvéd- 6 Ballagi Aladár a „Számüzött Rákócziról”. Akadémiai felolvasás. Magyarország, 23. évf. 1916. febr. 6. 37. sz. 7–9. p., febr. 8. 39. sz. 5–6. p., febr. 9. 40. sz. 5–6. p., febr. 10. 41. sz. 5–6. p., febr. 12. 43. sz. 5–6. p., febr. 13. 44. sz. 7–8. p.
