Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 4. 1915-1919 (Gyula, 2023)
1916
71 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI IV. 1916 ezred tisztikarának mégis szorítottam helyet az egyetem II. emeletén, a IV. sz. jogi tanteremben, minekutána Haller polgármester kijelentette, hogy csak most vonulnak be, s egyáltalán nem érintkeznek fertőzött betegekkel. febr. 11. Zay Jani öcsém és keresztfiam tegnap este elbúcsúzott tőlünk, s a ma déli vonattal a 2. honvéd gyalogezred menetzászlóaljával megint a harctérre indult. Nagyon kedves, jókedvű kis hadnagy. Isten áldja meg! – Mint kormánybiztos vettem részt az orvostud. kar ösztöndíj-pályavizsgálatán. Mind a két jelentkezőt fölterjesztettük. Tanglnak 39 fokos lázai vannak, s így még vagy egy hétig kell helyettesítenem. – Délután temettük gróf Esterházy Kálmánt a Ferenc-rendiek ódon refektóriumából. Jelen volt Erdély arisztokráciájának és társadalmának színe-java. A vármegye Dósa Endre, a város Haller Gusztáv, az Erd. Tud. Társ. Csengeri János által, az Erd. Múz. Egyesület pedig, melyet legjobban szeretett s melynek már előkészítése munkájában is részt vett, általam búcsúzott el tőle.7 Nyugodjék békében! febr. 12. Tangl tegnap lázbetegen is aláírta a tűzifa szállítására nézve Weinfeld Samuval, Apáthyék és Póstáék kortesével kötött szerződést, mely nagyon egyoldalúan terheli meg az egyetemet. Weinfeld már ma kérte a 10 000 korona előleget, de nem utaltam ki; ezt Tangl sem tehette, mert – mint dr. Jancsó Miklós belgyógyászati tanár késő este írta nekem – tüdőgyulladásban van, teljes pihenésre van szüksége, s kér, hogy egészében végezzem hivatalos teendőit. Schmidt mondta, hogy Gombocz Zoltánt meghítták, illetőleg megkérdezték mind a konstantinápolyi, mind a bécsi új ural-altáji tanszékre. Gombocz azután azt mondta nekem, hogy amaz annyira egzotikus és politikai jellegű dolog, emez pedig oly áldozatot – a magyar állampolgárságnak az osztrákkal való felcserélését – követel tőle, hogy nem reflektálhat egyikre sem. – Béldy Ákos gróf az EMKE igazgatósági gyűlése előtt (hol megint a budapesti fiók választmányának Vöröskeresztes ügyeivel vesződtünk, s az ügyvédi felhatalmazást Győrffy Gyulától visszavettük) bizalmasan kérdezett, kit akarunk Esterházy utódául az Erd. Múzeum Egyesületben. Mondtam, hogy a hagyományokhoz ragaszkodva, történelmi nevű erdélyi mágnást akarunk, de a személyekre nézve a vélemény nem alakult ki, noha neveket már emlegetnek, pl. Bethlen Istvánét. Erre megjegyezte, hogy Bethlen Istvánt ő a maga utódának akarná az EMKÉ-ben; akkor többször lejárva B[uda]pestről, a Múzeumot is vezethetné, de addig nem lehetne-e, mintegy átmeneti elnöknek gr. Bethlen Ödön kormánybiztost megtenni? Mondtam, hogy valóban jó lenne egy ilyen egyesület élére egy, a kormánnyal jó viszonyban álló ember, s én szívesen fogadnám jelölését (melyet, úgy látszik, a Kaszinó is támogat), de még tájékozódni kell. (Különben nem hiszem, hogy Apáthyék és Póstáék ilyen erős kormánypárti ember ellen hevesen ne küzdenének. Mások is túlságosan erélyesnek tartják. Lehet, hogy másodelnökből Wesselényi Miklós báró koronaőr lesz az elnök, ámbár idáig kisujját sem mozdította meg a Múzeumért; de helyébe akkor az arisztokráciára való tekintet nélkül választhatnának meg egy agilis alelnököt.) febr. 13. Arad város közgyűlése Fényes Dezső nyug. tanárt és villanyvilágítási igazgatót választotta meg a közművelődési intézet igazgatójának. 7 Esterházy Kálmán gróf temetése. Ellenzék, 37. évf. 1916. febr. 12. 34. sz. 1–2. p.
