Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
18 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. szeretetet táplálta, és nem utolsó sorban fontos metapolitikai üzeneteket közvetített. Márki mint ünnepi szónok kimondott népszerűségnek örvendett. 1907-ben Kolozsvár város közgyűlése egyhangúlag úgy határozott, hogy Márki történeti tárgyú ünnepi beszédeit kötetbe gyűjtve kiadja. Az időpont aligha véletlen, az 1905–1906-os belpolitikai válságot követően az egyesült nemzeti ellenzék pártjai kerültek kormányra. A nemzeti érzelmek fellobbanásának időszakában Kolozsvár város elöljárói indokoltnak látták egy ilyen tematikájú kötet kiadását.41 Érdemes némi figyelmet fordítani erre a kötetre, mert a szövegek segítségével megismerhetjük Márki Sándor közéleti szerepfelfogását s az általa közvetített üzeneteket. Az ünnepi beszédek tematikája eleve kirajzolja a nemzeti történelemnek azt az ívét, amire Márki és a korabeli magyar társadalom emlékezni akart: Magyarország ezer éve, a magyar kereszténység szelleme, Szent László, Mátyás király – iskola és reneszánsz –, Bocskai, Rákóczi, Martinovics, Széchenyi és nagyjaink, 1848. Az 1848-as forradalom és szabadságharc kapcsán megjelent március 15-e, Magyarország és Erdély uniója, Kossuth, a nagyenyedi vértanúk és az aradi tizenhármak. A sort Eötvös József, Deák Ferenc és Erzsébet királyné zárta. A közvetlen erdélyi színt Brassai Sámuel és Mikó Imre képviselte. Tehát a magyar történelem és a magyar állam folyamatossága, függetlenségi harcok története került a középpontba. Márki interpretációiban a 19. századi nemzeti törekvésekkel egybefonódott a polgári átalakulás folyamata. Az ünnepi beszédek színterei is fontosak: hat alkalommal beszélt Márki Sándor Kolozsvár díszközgyűlésén. Felszólalt az egyetem hivatalos ünnepein és a diákok által szervezett eseményeken, az Erdélyi Irodalmi Társaság ülésein, a tanárokat, tanítókat tömörítő egyesületek közgyűlésein, a Kolozsvári Kereskedők és Kereskedő Ifjak Testületének évi Széchenyi-emlékünnepén. Hallgatták őt az iparosok is a millenniumi díjátadó ünnepségen. Ugyancsak Márki tartotta az ünnepi beszédet a Sorompó Országos Iparvédő Ligának gróf Apponyi Albert tiszteletére rendezett díszgyűlésén, 1907-ben. Egy-egy rövid, Zabolán, Torockószentgyörgyön, Mikó Imre, illetve Brassai Sámuel szülőházánál tartott ünnepen elmondott beszéde is bekerült a kötetbe. A beszédeket az újságok többnyire teljes terjedelmükben közölték, a díszközgyűlésen elhangzottak füzetként is megjelentek. Mindez azt jelenti, hogy Márkit – elsősorban Erdélyben – rendkívül széles körben ismerték, gondolatai sok emberhez, a társadalom különböző rétegeihez eljutottak. Egyetlen olyan beszéd került be a kötetbe, amely emlékező és szakmai fórumon is elhangzott. A Martinovicsról és társairól szóló szöveg először kivégzésük 100. évfordulóján Kolozsvár közgyűlési termében hangzott el, az ünnepséget – milyen finom distinkció – nem a közgyűlés, hanem a diákság szervezte. Másodszor 1900-ban, francia nyelven Párizsban a második nemzetközi történelmi kongresszus Collége de Francéban tartott ülésén. Ez az azonosság arra utal, hogy a történetírás és az emlékezetpolitika Márki számára nem is esett olyan messze egymástól. Márki Sándor ünnepi beszédei gondosan szerkesztett, szépen fogalmazott, nagy történeti ismeretanyagot felidéző, ugyanakkor érzelmeket is megmozdító, jól követhető beszédek voltak. Világos szerkezetük és tagolásuk jelzi, hogy a szerző komoly tapasztalatokkal rendelkezett, tudta hogyan lehet és hogyan kell egy hosszú, körülbelül egyórás beszéd időtartama alatt lekötni a hallgatók figyelmét. Érezte, mikor kell pihenést engedélyezni a hallgatóknak, hogyan lehet bizonyos pillanatokban a hatást felerősíteni. A beszédek legfontosabb üzenetét a bevezető szerepét betöltő első ünnepi 41 Márki Sándor: Nemzeti ünnepeken. Történelmi beszédek. Kolozsvár, 1907. VIII, 383. p.
