Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
Az utolsó szép évtized
19 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. beszéd címében összefoglalta: Történelem és hazaszeretet . Ez a beszéd 1905-ben a Kö zépiskolai Tanárok Kolozsvári Tanárkörének közgyűlésén hangzott el. Márki ezúttal szakmai közönségnek beszélt, így nagy figyelmet szentelt a történelemtanítás nemzetközi irodalmának. Főként a francia történészek ellentétes álláspontjait villantotta fel, de érdemben szólt Karl Lamprecht történetírás módszertanát érintő teoretikus gondolatairól. A franciák közül a neves akadémikus, Ernest Lavisse bizonyos gondolatait idézte a maga álláspontja alátámasztására. Lamprecht módszertani megállapításai kapcsán pedig arról beszélt, mennyiben tér el a magyar társadalomfejlődés a némettől, s ez a különbség milyen hatással van a történetírás, a történelemtanítás feladataira.42 A nemzetközi kontextust azért fontos hangsúlyoznunk, hogy világos legyen, a nagyobbrészt Kolozsvárott elhangzott ünnepi beszédek nem valamiféle provinciális zárványok voltak, hasonló történészi szerepfelfogás, hasonló hang jelen volt a korabeli európai történetírásnak mintát adó francia historikusok között is. Azt is nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy Márki nem frázisokkal mozdította meg hallgatói érzelmeit. Az ünnepi beszédekhez képest szokatlanul nagy történeti információmennyiséget adott át hallgatóinak. Ám a befogadást a jól követhető szerkezettel, az egyetemi katedrán nap mint nap csiszolt előadói készségével megkönnyítette. A felidézett személyt vagy eseményt szívesen állította egyetemes történeti kontextusba, azzal, hogy görög–római és ismert európai párhuzamokat idézett, szereplőinek súlyát eleve megemelte. A zárt és világos logikai ívre felfűzött tényanyag – azon túl, hogy érdekesnek tűnt – azt a jó érzést adta hallgatóinak, hogy átlátják és értik a történeti folyamatokat, noha azok nem leegyszerűsített formában jelentek meg előttük. Bizonyos átkötéseknél Márki szívesen idézett verseket, a versek megkönnyítették a nem feltétlenül ok-okozati összefüggésben álló részek összekötését, s többnyire a hallgatók érzelmeire is hatottak. Noha a függetlenségi gondolat a beszédek visszatérő vezérmotívuma volt, emellett a magyar múlt más fontos mozzanatait is középpontba állította. Ezek közé tartozott – ahol lehetett – az ország európai súlyának hangsúlyozása. Erre példa a Mátyás és a reneszáns z című beszéd. 43 A reformkortól a dualizmus koráig tartó, leg többször megidézett korról szóló megemlékezésekben pedig a függetlenséggel azonos súllyal jelent meg a polgári átalakulás gondolatköre: „[...] az alkotmányos jogoknak a nemzet minden osztályára való kiterjesztése, a képviseleti alapon nyugvó felelős kormányrendszer behozatala, a közteherviselés általánosítása, a földbirtok felszabadítása, a sajtószabadság, a jogegyenlőség s általában a politikai s polgári szabadság magasztos elveinek érvényre juttatása”. 44 Két nehezebb feladvány adódott ebben az ideálokhoz igazított múltfestésben: 1848 és Ferenc József szerepének szinkronba hozása és egy elkendőzhetetlen feszültségforrás, a nemzetiségi kérdés értelmezése. Az első feladvány megoldása nem okozott különösebb gondot. Olyannyira nem, hogy Márki éppen történelmi beszédeinek megjelenési évében adott ki egy Ferenc Józsefről szóló monográfiát.45 Az első 1848–49-es monográfia szerzője kortársaihoz hasonlóan oldotta meg a kérdést. Eszerint az interpretáció szerint a szabadságharc kitörésének oka az alkotmány megsértése, amint az uralkodó visszatért az alkotmányos talajra, a nemzet elfogadta. A nemzetiségi kérdés az 1848-as Unió emlékünnepén és egy Eötvös József nemzetiségi politikájáról szóló 42 Uo. 1–15. p. Történelem és hazaszeretet . 43 Uo. 65–88. p. Mátyás és a renaisssance. 44 Uo. 266. p. Kossuth Lajos . 45 Márki Sándor: I. Ferenc József, Magyarország királya . Bp., 1907. 352 p. 16 t.
