Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 3. 1904-1914 (Gyula, 2021)
1906
113 MÁRKI SÁNDOR NAPLÓI III. 1906 febr. 21. Az egyet. ifjúság meghívására én is részt vettem, de – hogy ne nyújtsuk a dolgot – nem beszéltem az egyetem udvarán tartott közgyűlésen, mely egy tudósítás szerint – így folyt le: „A gyűlésen részt vett több mint ezer ifjú, megjelent Szabó Dénes rektor is és a tanári kar több tagja. A Himnusz eléneklése után Pólya Antal megnyitotta a gyűlést, majd Melha Armand mondott lelkes beszédet; Pethő Sándor tanárjelölt pedig történelmi példákkal megvilágított beszédet mondott. Az ifjúság szűnni nem akaró éljenzéssel hallani kívánta tanárait is, mire fölszólalt Nagy Ernő, a közjog tanára, kijelentvén, hogy érthető s nem kárhoztatható, ha az ifjúság ragaszkodásának, lelkesedésének ad kifejezést az alkotmány és védői iránt. Szádeczky Lajos, a magyar történelem tanára, hivatkozva Pethő történelmi adataira, kijelenti, hogy a legújabb események legföllebb a legalkotmányosabb jelzőt bán tották. Akik a lengyelek sorsát emlegették, azoknak azt feleli, hogy a lengyelek nem tartottak össze, de a magyar, mikor veszélyben van hazája, eggyé lesz. (Tetszés.) Még a lengyelek is bíznak ma is ügyük diadalában, hogyne kellene nekünk bíznunk benne. Emeljük magasra törvénykönyvünket, higgyük szilárdan, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Meleg szív, meleg hazaszeretet és hideg ész, ez legyen jelszavunk, tanuljunk és dolgozzunk. (Tetszés.) Az ifjúság mindenáron Apáthy tanárt akarta hallani, ki az emelvényre lépve, így szólt: Magyar egyetemi ifjak! Azt kívánjátok, hogy beszéljek. Hiszen szólni is alig tudok a keserűségtől, mely torkomat összeszorítja, de jobb is így, mert királysértés és lázítás címén ismét pörbe fognának azért, amit mondanék, azért, mert talán a királyi esküvel szentesített törvényeket idéznék. Az én hallgatásom legyen a beszéd, amelyet hozzátok intézek; ti abból ma bizonyára többet fogtok érteni, mint a leghosszabb szónokolásból. (Az ifjúság itt levette kalapját és némán a szónok felé lobogtatta.) Egyebet ma nem mondhatok –, még itt sem mondhatok. Kövessétek ti is az én példámat! Hallgassatok és menjetek tanulni! Én is megyek tanítani! (Taps és éljenzés.) Ezután az ifjúság részéről Köpösdy Dezső mondott hosszabb beszédet, majd Pollák Vilmos fölolvasta a következő határozati javaslatot: A kolozsvári egyetemi és főiskolai ifjúság mély megbotránkozással és fájdalommal értesül az ország fővárosában, a haza szívében, a nemzet megcsúfolásával, az ezeréves alkotmány szentsége ellen elkövetett gyalázatos merényletről: kötelességének tartja tiltakozó szavát fölemelni eme szégyenletes eljárás ellen s bár ez a gyászmagyarok által oly sokszor lekicsinyelt ifjúságnak a szózata, tudjuk azt, hogy nem lesz a pusztában kiáltónak szava, hanem az ország minden részéről ezerszeres visszhangra talál. Az ifjúsági nagygyűlés egyben szilárd ragaszkodásáról és bizalmáról biztosítja alkotmányunk tántoríthatatlan védőit és a magyarok Istenének áldását kéri további küzdelmükre. Szabó Dénes udvari tanácsos, rektor beszédében az ifjúságot arra inti, hogy mint eddig, ezután is összetartásban legyen s ragaszkodásban tanáraihoz. Nagy időket érünk – úgymond –, s ha kellene, ha szólna a vészharang, mindannyian ott legyünk, de mindenki kettőt hozzon magával, mert három a magyar szám. Száz szónak is egy a vége, úgymond, éljen a haza, függetlenül , és úgy áldjon meg Isten minket, amint erre mindent megteszünk. A gyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. A gyűlés a legcsekélyebb rendzavarás nélkül folyt le.” 13 13 Naplóba ragasztott, forrás megjelölés nélküli újságcikk. A kolozsvári ifjúság gyűlése. Budapesti Hirlap, 26. évf. 1906. febr. 22. 52. sz. 7. p. Márki a cikk tüntetést leíró részét emelte be naplójába.
