Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kujbusné Mecsei Éva: "Ünnapnapra virradtunk"
Március 15. 1848. március 15-én a nyíregyháziak nem tudhatták, hogy nagy napra ébredtek. A pesti események híre csak néhány nappal később ért ide, de villámgyorsan járta be a várost. „Mindenfelé élénk csoportok alakultak, a közhelyek megteltek estvénkint, s a közeli nagy események elősejtelme s márcz. 15-ének igézete alatt forrongásban voltak a kedélyek...”10 A forradalom üdvözlésére Benczúr Miklós fiatal ügyvéddel nemes Kovács Andrást, a nemesek hadnagyát a fővárosba küldték és izgatottan várták a híreket. „[Május] 14-én általános ünnep tartatott a templomokban márcz. 15-ének szentelve, melyben a város közönsége egyező általános örömmel és lelkesedéssel vett részt.” A hálaadást előbb magyarul, majd tótul - azonban nem önszántukból, hanem a nevelés és vallásügyi miniszter rendeletére - tartották „a királytól nyert szabadalmak és új törvények, s a március 15-i békés átalakulás emlékezetére”.11 Később már nem felsőbb rendeletre, hanem szívből jövően ünnepelték a nyíregyháziak a forradalom napját. A szabadságharc bukása utáni években még csak titokban, szűk körben mondtak imát a hősökért és az áldozatokért. A nyílt, közös emlékezést az 1867. október 27-én az aradi vértanúknak szentelt gyászistentisztelet nyitotta. Különös ünnepélyességet adott az eseménynek, hogy a résztvevők a városháza előtt gyülekeztek. 11 órakor innen indultak harangzúgás közepette az evangélikus templomba. Elöl fekete zászlót vittek, amit 12 feketébe öltözött honvéd követett, majd a városi elöljáróság és a polgárság vonult tömött sorokban. A templom előtt 13 fehér ruhába öltözött lány állt zöld koszorúval a karján. A13 vértanú arcképe a feketével bevont oltáron állt. A férfikar elénekelte a Szénfy Gyula által betanított dalt, Bartholomaidesz János főesperes beszédet és imát mondott. A vértanúk nevének említésekor a lányok egy-egy koszorút tettek a honvédek által körülállt ravatalon lévő üres koporsóra. A férfikar újabb éneke után Gyöngyössy Sámuel református lelkész prédikált. „A ritka nagy számmal egybegyűlt közönség a szónoklat végeztével a Szózat éneklése közben, ünnepélyes komolysággal s rendkívüli meghatottság okozta megindulással könnyezve hagyta el az Isten házát. A templom ajtajainál perselyek állottak nyitva az aradi vértanúk emlékszobrára áldozott adományok befogadására. Az ünnepély egyszerű volt, de annál meghatóbb és annál szívemelőbb is.”12 A kiegyezést követően, 1868-tól újra visszatért az élet a megszokott kerékvágásba. Farsangkor „annyi különböző tánczvigalom tartatott városunkban, hogy hasonló mennyiségre 1848 óta nem emlékezünk”. Ezek általában jótékony célú rendezvények voltak. A szegények segélyezése mellett nemzetőri vigalmat szerveztek és táncestet tartottak a reformátusok és az izraeliták templomépítésének segélyezésére, valamint a honvédegylet megsegítésére. Ez utóbbi volt a célja annak a honvédbálnak is, amelyre személyesen ellátogatott Perczel Mór honvéd tábornok.13 Március 15-ét ekkor Kralovánszky Mór indítványára néhányan a Sóstón még csak baráti körben, csendesen 10 Lukács Ödön: Nyíregyháza története. Bp., 1886. 278. p. Az időszakra vonatkozó feljegyzéseket tartalmazó lapokat később a lakosok védelmében kitépték a Történetkönyvből, a városi jegyzőkönyvbe tett bejegyzéseket pedig úgy húzták át, hogy azok olvashatatlanok. A történelmi napokat Benczúr Miklós családjának krónikáján keresztül idézi fel már idős korában testvére, Zsuzsanna. Emlékiratának részleteit lásd: Kujbusné Mécséi Éva: Villanások az 1848-as nyíregyházi tavaszról. In: A szabadság Debrecenbe költözött. Szerk.: Takács Péter. Debrecen, 1998. 421- 427. p.; Uő: Benczúr Zsuzsanna emlékképei a szabadságharc bukását követő évekről, 1849-1854. In: Szabolcs-szat- már-beregi Szemle, 34. (1999) 3. sz. 305-333. p. 11 Történetkönyv, 563. p. 12 Egy volt honvéd: Nyíregyházán f. év okt. 27-én. In: Nyír, 1. (1867. nov. 3.) 5. sz. 2. p. 13 Egy volt honvéd: Póttudósitás. In: Nyír, 2. (1868. márc. 14.) 11. sz. 3. p. 155
