Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Héjja Julianna Erika: Kovách Géza tudományos munkássága és szellemi öröksége
Kovách Géza tudományos munkássága és szellemi öröksége 11 rendszerezte, dolgozta fel - s tegyük hozzá, mindezt hagyományosan, papíron, számítógép nélkül tette.18 1999-ben a 150. évforduló alkalmából az aradi vértanúk előtt tisztelgett Az emlékező város című dokumentum- és forrásválogatásával. Korábban még nem közölt írásokat, szépirodalmi alkotásokat szerkesztett egybe ebben az utolsó forráskiadványában. A hátralévő években települési kismonográfiákat alkotott,19 az eltűnt Arad megyei településkataszter megjelenését 2005-ben20 sajnos már nem élhette meg. Kovách Géza 2004. október 10-én hunyt el. A pálya végén, az ezredfordulón Kovách Géza közel húsz önálló kötet, számos tanulmány, több száz cikk szerzőjeként elismert, megbecsült aradi tudósnak, nemzedékek sorát szárnyra bocsátó pedagógusegyéniségnek számított.21 1968-ban az Arad Megyei Művelődés- és Művészetügyi Bizottság alelnökévé nevezték ki. 1974-ben Kolozsvárott doktori fokozatot szerzett történelemből a Babe§-Bolyai Tudományegyetemen. Bekapcsolódott a Kriza János Néprajzi Társaság és az Erdélyi Múzeum Egyesület munkájába. Népszerűsítő, közművelődési-történeti tárgyú írásait főként a Vörös Lobogó, az Előre, az Ifjúmunkás, a Tanügyi Újság, a Művelődés közölte. Szépirodalmi alkotásait, karcolatait a Tóth Árpád Irodalmi Kör rovataiban Szejkei Gábor, Zilahi Géza álnéven is publikálta. Tanári pályája elismeréseként 1991-ben Márki Sándor-díjjal, 1997-ben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége életmű díjával tüntették ki. 1997-ben Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Elnöksége elismerését, a Pro Partium-dí- jat vehette át. 1999-től a Magyar Tudományos Akadémia Határontúli Köztestületének a tagja lett. Munkásságát 2000-ben Árpád-díjjal, 2001-ben Fényes Elek-díjjal ismerték el. S hogy mire volt elegendő ez a teljesítmény, merre billen a mérleg nyelve? Egy, az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990-2001 közötti helyzetét elemző felmérés szerint a vizsgált időszakban - a humán és a reál területeket is figyelembe véve - a történettudomány az egyik legrangosabb, legszínvonalasabban művelt erdélyi magyar tudományterületnek számított. A történészszakma ekkor összesen 33 doktori fokozattal rendelkező erdélyi magyar történészt tartott nyilván - köztük az 1974-ben graduált Kovách Gézát. Többségük - hasonlóan Kovách Gézához - az újkort kutatta, leggyakrabban művelt szakterületük a gazdaság- és társadalomtörténet volt. A történészdoktorok több mint fele Kolozsvárott működött, amit a város magyar művelődési, tudományos, egyetemi központ jellege magyaráz, a többiek viszont elszigetelődtek, egy-egy településen - amint Aradon is - egy, legfeljebb két kutatóval voltak jelen. Jó részük kívül rekedt az egyetemen kutatóintézeteken, s nem főfoglalkozásként, hanem mint általános vagy középiskolai tanár „szabadidős történészként” művelte a történettudományt. Rendkívül kedvezőtlennek bizonyult a történetírók korösszetétele, a vizsgálat szerint közel egy18 Kruzslicz István Gábor: Kovách Géza: A Bánság demográfiai és gazdasági fejlődése 1716-1848. Dél-alföldi évszázadok 11. Szeged, 1998. 569 p. Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. sz. 50-53. p. 19 Kovách Géza: Fejezetek Pécska nagyközség történetéből. [Pecica], 1995.; MNL BéML XIV. 85. c. 35. tét. A második Elek. Elek fejlődése a betelepítéstől 1848-ig; MNL BéML XIV. 85. c. 36. tét. Kétegyháza történetéből; MNL BéML XIV. 85. c. 502. tét. Majlátfalva. 20 Kovách Géza: Eltűnt települések Arad megyében. Arad, 2005. (Irodalmi Jelen könyvek). Má- a halálát követő évben barátai, tisztelői, tanítványai Kovách Géza személyéhez kapcsolódó anekdotákkal, szemelvényekkel őrizték emléket a feledéstől. Ujj János: „a” Gazsi. Emlékezések, dokumentumok, anekdoták. Arad, 2005.
