Erdész Ádám: Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák – Gyulai füzetek 14. (Gyula, 2004)
Nevezetes látogatók
olyannyira, hogy mindennemű fogadtatás legfelsőbb intézkedés folytán mellőztetett. Mindössze annyi történt, hogy a polgári hatóságok első tisztviselői jelentek meg a vasúti indóház előtt, de sem a megérkezés alkalmával üdvözlés, sem a felség elutazása alkalmával búcsúzás nem történt. A felség Gyulán tartózkodását csupán az Erdély Sándor, akkor még Sugárúton felállított diadalkapu s az épületeken lobogó nemzeti zászlók jelezték. A király szeptember 14-én reggel 6 órakor udvari vonaton Nagyvárad felől érkezett katonai kíséretével Gyulára. A vasúti indóház város felőli oldala előtt - mint említettem - kizárólag a polgári hatóságok fejei sorakoztak, akiket a felség csak katonásan köszöntött. Még csak díszszázad sem volt kivonulva. A király, aki akkor 46 éves, tehát élete legszebb időszakában levő, daliás megjelenésű férfiú volt, az állomás elé előre kivezetett lovára ült. Jobb oldalán báróWénckheim Béla, őfelsége személye körüli miniszter, vármegyénk jeles fia és volt főispánja, bal oldalán pedig Szende Béla honvédelmi miniszter lovagolt. 2 A Sugárúton nem is nagyszámú közönség sorakozott, amely a felséget lelkesen éljenezte. A király több ízben viszonozta a nép üdvözletét. A felséges úr a Sugárúton, a Jókai Mór és a Vármegyeház utcán a kastélyig lovagolt, majd a kastélykertbe léptetve a kastélykertnek óvár felőli homlokzata előtt a lovarda irányában a kertészlak előtti hídon keresztül a Galbácskert és Kispéli legelőre, ahol a honvéd lovasezredek gyakorlata folyt le. A kastély homlokzata s az óvár között - mely akkor még nem volt, mint ma már, befásított terület, úgyhogy az óvár a kastély homlokzatánál teljes komor fenségében látható volt - Hugo Viktor tollára méltó drámai epizód történt, amelynek megtörténtéhez és megértéséhez azonban kommentárt kell fűznöm. A mostani magyar királyi honvédség felállítása tudvalevőleg az 1867. évi koronázás után két esztendővel történt. A szervezési munkálatok csaknem egy évtizedet vettek igénybe, aminek sok oka volt, melyekre ezúttal nem terjeszkedem ki. Még 1876-ban a szervezet meglehetősen kezdetleges állapotban volt. A Honvédelmi Minisztérium az organizációt mind ez ideig nem találta olyannak, hogy a honvédséggel királyi hadgyakorlatot megkockáztasson. 1876-ban voltak az első királyi hadgyakorlatok, de akkor is csupán a honvédhuszársággal, amelynek kiképzése és szervezete a gyalogságét felülmúlta. Szeptember hó első felében egymásután három helyen mutatták be a honvédhuszárságot a legfelsőbb hadúrnak, éspedig szeptember 12-én Erdélyben Nagyenyeden, 13-án Székelyhídon, a következő napon, 14-én Gyulán. Utóbbi helyen, mint említettem, három huszárezred volt összpontosítva, lovag Henneberg Károly ezredes dandárparancsnoksága alatt. Tehát három napon keresztül három különböző helyen mutatkozott be az új honvédhuszárság, éspedig minden várakozást felülmúló, meglepő teljes sikerrel és dicsőséggel. A felség, mint már előrebocsátottam, báró Wènckheim Béla és Szende Béla között lovagolt akkor is, amidőn az óvár és kastélyfront elé érkeztek. A 2 W:nckheim Béla (1811-1879) a király személye körüli miniszter 1871 és 1879 között. Szende Béla (1823-1882) honvédelmi miniszter 1872 és 1882 között.
