Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1932

1932 Az elmúlt nyári szelvényünk a Kiss-tanyában aligha tette kétségessé, hol fogunk dolgozni. (...) Sajnos a Körös-kultúrával való kronológiai helyzet kérdését ez a telep sem oldotta meg. A 300 méter távolságban lévő Kovács-tanya Körös-kultúrás telepe most igazolta, hogy a két kultúra nem ugyanabban az időben élt. A már régen figyelt közeli Pernye-halom jazig sírok maradványait őrizte meg, Árpád-koriakkal együtt. A négy hét, mint minden nyáron elröpült s még nem értünk a munka végére, amikor egyik kora nyári terepbejárásunk alkalmával megígért Kotac-parti, népvándorláskorinak jelzett temető kutatására kellett egy különítményt kibocsátani. Ezt a különítményt Párducz Mihály vezette s nem számítva a Szenti-tanyai sírok feltárását, ez volt az első önállóan végzett munkája. (...) Örömmel mentem hát felkeresni a munkahelyén, a Kotac-parti Vata-tanyába, ahol két emberrel kereste a koraközépkori temetőt, hiszen a tavaszi terepszemlén erről beszélt Ernő gazda. De csak beszélt. Megmutatni nem tudta, mert elnyelte a Csókán Pál előttünk zárva lévő gyűjteménye. (Csókán Pálról, akit már Kökénydombon alkalmam volt megismerni, később még beszélni fogok.) A kardnak sem a párja, sem a gazdája nem került meg. Minden reményem elveszett abban a tekintetben, hogy Endrey Bélának végre szép szíjvégeket fogunk szerezni. A kedvem azonban egyáltalán nem vette el az, hogy Miska rézkori sírokról és a Zsoldos-tanyaihoz hasonló anyagú kőkori telep leleteiről számolt be. (...) Lojzi Őszentivánon, a Kis-szigetben dolgozott, ő találta itt az első honfoglaláskori lovassírt. Sajnos párja nélkül. Mindketten szép munkát végeztek, s így semmi okom nem volt arra, hogy önálló munkára szabadításukat megbánjam. (...) Újra eszembe jutott a régészeti kataszteri intézet egyszer már kísértő terve. Kidolgoztam tehát az egész munkatervét, de tudtam, hogy bármilyen legyen is e terv, anyagi alap nélkül rá se néz a minisztérium. A tervezet meg is jelent a Dolgozatok VIII. kötetében s így ez a személyi és anyagi költségvetés és a bevételi források aprólékosan kidolgozott tervezete. Elnyelte a minisztérium irattára anélkül, hogy csak egy szóval is értesítettek volna, hogy (...) valaha is megérkezett. (...) A megtalálható közlemény a nem részletezett munkatervet foglalja magában. Az elmerült javaslatomban fillérekig ki volt dolgozva a 8-10 emberből álló tudományos és technikai személyzet fizetése, a tervezett kiadványok nyomdaköltsége, az intézet laboratóriumainak, irodáinak felszerelése s a mindezek fedezésére szolgáló bevétel, ami egyáltalán nem terhelte volna az állami költségvetést, csak a községi háztartásokat 99